39. FEJEZET
( a többi fejezetet, lefelé görgetve
találod meg )
Szerző: Dreska Ildikó
"Be yourself. The world worships the original."
Elismerő levél a főigazgatótól, amikor TOK órát tartanak egy magyar lány művészetéről, hivatalos levél a suliból, 7 hónapja távol, és amikor elkezdett hiányozni a lányom, nemzeti ünnep kicsit másképp, Botswana elnöke és Nelson Mandela unokái is UWC-sek voltak, nőnap, készülődés a 3143 méter magas indokínai csúcs megmászására, építs otthont Kambodzsában, autómentes zöld nap, Ó ember-Mit teszel?, Hola Mohalla, birkaszobor, Kathak, 20 emelet hiány, névnap, tánc-show, magyar összetartás, lélekközeli, Hátigen, Fukushima, lélek ringató
Elismerő levél a főigazgatótól:
Élete, talán legnagyobb erőt adó levelét kapta.
Egy személyes elismerést az UWCSEA új főigazgatójától,
aki látta a szingapúri kiállításon a munkáit és el volt ragadtatva tőlük,
és szívből gratulál Hannának.
Tavaszi ibolya illata nyílt szívünkben.
Amikor TOK órát tartanak egy magyar lány művészetéről:
Van amikor csak tátom a számat, mert olyan dolgok történnek a világ túloldalán, Szingapúrban, egy világhíres iskolában, amire azért még az álmaim alatt 20 szinttel sem gondoltunk volna.
Amikor jön a hír, hogy egy tanár a TOK óra keretében az én lányom művészetéről, látásmódjáról tart egy tanórát a diákoknak.
Egy teljesen ismeretlen ottani diák, pedig prezentációt készít és előadást tart szintén ebben a témában egy csomó diáknak.
Ez nagy örömmel és büszkeséggel tölti el az embert, főleg azok után, - mert nem titok -, elég nehezen indult be odakint, Hanna rajzbéli tehetségének elismerése és bizony voltak pillanatok, amikor értetlenül álltunk és közösen tettük fel a kérdést az itthoni igen elismert szakemberekkel, akik szerették és támogatták Hannát, hogy biztosan jó helyen van-e és nem történik -e meg , hogy az amúgy is kevéske önbizalma, teljes mértékben semmibe vész.
A harc megnyerni látszik remélhetőleg. Vagyis már látni az alagút végét, ami egyre világosabb és reményteljesebb.
Hivatalos levél a suliból:
Egyik nap egy hivatalos levelet kaptunk Hanna iskolájától, amiben beszámolnak arról, hogyan látják Hannát ez elmúlt közel 8 hónap alatt, és milyen változásokat tapasztaltak nála.
Legszívesebben megosztanám az egész levelet, annyira meglepett és annyira örültem neki, de nem vagyok benne biztos, hogy az iskolai szabályzat ezt engedélyezi.
Ezért vázlatosan teszem közzé és magyarul.
- Rendszeresen részt vesz a közösségi életben (tevékenységek, Nemzetközi estek, kirándulások, bizottságok.
- Következetesen betartja a ház elvárásait, a szabályokat, figyelmes, együttműködő.
- Jó a viszonya a társakkal, a körülötte élőkkel.
- Következetesen képviseli saját kultúráját és saját eszméit, gondolatait. Tolerálja a más kultúrából jött társai szokásait, gondolatait.
- A tanulmányaiban következetes, és így is osztja be a tanulmányi idejét, hatékonyan tervezi meg a munkarendjét. - Szervezett, megbízható, azonnal reagál minden kérdésre, kérésre.
- Nagyon pozitívan közelíti meg az egészséges életmódot ( vegetáriánus, jó alvási szokások, rendszeres sport ).
- Következetesen ügyel a tisztaságra, a rendre.
- Egy kis időbe telt míg rendezte és megszokta az itteni életét, de most úgy érzik egy nagyon egészséges egyensúlyt talált tanulmányok-szabadidő és társadalmi élet területén. Egyre proaktívabb, segítőkész és úgy látják, hogy több lányt ösztönöz ezzel.
- Külön kiemelik a művészi tehetségét, ami nagy örömmel tölti el őket.
- Hanna csendes természet, az önbizalmán még csiszolni kell, de azt látják, egyre nyitottabb.
Anyaként nem tudok mit hozzátenni. Én is így látom.
7 hónapja távol:
"Az idő múlik. Mikor először ültem fel a repülőre, nem is sejtve hová indulok, mikor először láttam meg a város fényeit az éjszakában, mikor először léptem be az iskolám kapuján.. És az a rengeteg új arc, akik segítettek cipelni a bőröndömet, akik rám mosolyogtak az orientációs héten, ők mára mind a barátaimmá, családommá váltak, a Kurt Hahn ház pedig az otthonommá. Tanulás, kirándulás, szórakozás.. Olyan helyekre jutottam el, olyan dolgokat tapasztaltam, amiről álmodni sem mertem korábban. És hamarosan elérkezik az idő, amikor én fogom izgatottan várni hogy kiderüljön, ki lesz az elsőévesem. Nem tudom az okát, de így csütörtök este a biológia témazáróra készülve döbbentem rá: ez a hét is elrepült. Még 104 nap és én is repülök. Haza. Újra. De még visszatérek. :)"
( Varga Hanna )
....és amikor elkezdett hiányozni a lányom:
Nem tudom, hogy jött....csak jött. Ültem a szobájában az asztalánál, mert mióta elment ide vackoltam be magam. Talán megint elfogott a rémület, hogy újra beteg és ez mindig aggaszt, most meg nemsokára egy nagyon kemény út is vár rá, ahol elengedhetetlen a jó egészség és kiváló állóképesség.
Ilyenkor leírja mi a baja és én meg megírom, hogy a rengeteg gyógyszerből, vitaminból amit magával vitt, mit vegyen be. Mi az ami már évek óta használ és tudom, hogy hacsak nem valami trópusi extra újdonság, akkor használni fog.
Persze elmegy a klinikára, ahol csak két nap múlva lesz orvos, mert most hétvége van....és nem tudom, Szingapúr ide vagy oda....de nem igazán tudok azonosulni az orvoslásukkal, mást vártam, csiri-birisebbet.
Vagy csak a mi megszokott és évek óta bevált természetességre törekvő gyógymódainkkal van baj?
Kiráz a hideg, ha hetente új antibiotikummal tömik és kettesével kapja az Algopyrint. (nem ragozom).
Aztán már két hete nem tudtam vele beszélni skypen, csak néha pár soros leveket váltunk, amire nincs ideje válaszolni, ha meg van, akkor csak kapkodva tudja olvasni és a felére kapok választ.
Megint felteszem a kérdést, de addigra már egy csomó új dolog jön elő, és tiszta káosz az egész információ áramlás közöttünk.
Most egy nagyon nehéz időszak van, vizsgák is, megállás nélkül feladatok és programok, ki sem látszanak belőle. Nem mintha ez eddig nem így lett volna, de most különösen.
Ilyenkor ideges vagyok és flusztrált, hogy nincs az, hogy leülünk és megbeszéljük, folyton a rohanás, kapkodás, nincsidő. Félbehagyott mondatok, kérdés hegyek és kókadó virágok a völgyben.
Rájöttem, hogy minden másodpercét kénytelen beosztani ahhoz, hogy mindennel időben és pontosan végezzen és a menetrendszerinti tudjon lefeküdni.
Az elején hajnalokig fent voltak, filmeztek, beszélgettek, hülyéskedtek. Ez már nincs.
Ő tízkor ágyba parancsolja magát, és fél hét fele kel még hétvégén is, ugyanis az ennél kevesebb már kimerítette és mindennapos migrénnel küzdött.
Most meg kellett tanulnia időben lefeküdni és teljes fényárban, meg a sokszor hangos beszédben, ajtócsapkodásban is megpróbálni aludni, vagy legalábbis szunyókálni.
Egyszerűen követeli a szervezete.
Most majdnem bőgök, pedig tényleg nem szoktam. De most annyira jó lenne ha egy kicsit itthon lenne, megölelgetném, érezném a kis Morzsi illatát. Itt van a szobája, nyugalom van, csend és a nagy fehér jegesmedvéje is kénytelen velem összebújni.
Sokszor hiányzik. Mindig. De eddig azért sikerült elhessegetni másfelé a gondolataimat, de most hozzátapadtak az anyafejemhez és hangosan pöckölgetik.
Júniust akarok. 19-et!
Rámeditálok.
Nemzeti ünnep kicsit másképp:
Március 15.
Szingapúrban:
magyar lány, népviseletben, kokárdával ment iskolába, dacolva egy nap erejéig a kötelező egyenruha használattal. Így "mobil nemzeti zászlajként" funkcionált.
Időjárás tomboló trópusi hőség.
Walesben: UWC Atlantic
Példaértékű!
 |
| Hardy Bálint fotója UWC Atlantic |
Magyarországon:
Ítéletidő. Két napja már tavasz volt, bőszen emelgették sárga, lila, fehér fejüket az ég felé a krókuszok és bólogatott az ébredező föld felé a hóvirág. A madarak csicseregve játszadoztak a rügypattintó fák felé.
Két napja még.....
Most pedig csak " Tél van, és csend és hó és halál".....
Üvöltő, metsző szél, bőr alá ülő hideg, hó, hó és hó. Rengeteg utakon rekedt ember, útlezárások mindenfelé, közlekedési tilalom, menni semerre.
Étel, meleg tea osztás, átmeneti szállások, katasztrófavédelem, honvédség, tűzoltóság, rendőrség és rengeteg önkéntes bevonásával mentés, segítség nyújtás.
Karöltve egy nemzet, a nemzeti ünnepen. (ez is ritka errefelé, de örvendjünk, mert megesett! és ez jó.)
Botswana elnöke és Nelson Mandela unokái is UWC-sek voltak:
Botswana elnöke, a szváziföldi UWC volt diákja visszalátogatott régi iskolájába. A Waterford Kamhlaba United World College több neves diákkal büszkélkedhet - ide jártak például tiszteletbeli elnökünk, Nelson Mandela unokái is.
http://uwc.org/about_uwc/news/president_of_botswana_to_visit_waterford_kamhlaba_uwc.aspx
Nőnap:
Készülődés a 3143 méter magas, indokínai csúcs megmászására:
Extrém bevállalósdi.
Konditeremben: órákig kinzódás hétfőktől-vasárnapokig.
Mert kell.
Meglepetés nemsokára.
Nekem is az lesz.................meg megint izgulhatok. Talán most a legjobban.
Építs otthont Kambodzsában:
http://www.youtube.com/watch?v=ISlcPLQfILE
Autómentes zöld nap:
A tanulókat arra buzdítják, hogy ne gépkocsival érkezzenek ezen a napon.
Aki kerékpárral jön, kis ajándékot kap. Mindenki zöld pólót visel, környezetvédelmi előadások és játékok vannak az iskolában.
Ó ember! Mit teszel?
Egy szívbemarkoló, nagyon tanulságos film.
Egy majmocska története.
Nehéz megszólalni. Nagyon nehéz.
http://www.youtube.com/watch?v=J57ZRSjpzQ
Hola Mohalla:
Márciusban: Szikh fesztivál Szingapúrban. Látványos és színpompás harci játékokkal.
Gobind Singh guru önkény elleni harcainak emlékére.
Ennek az eredete Punjabig, 1701-ig nyúlik vissza.
Az öröm, lelki megfiatalodás, másokkal való törődés és a megemlékezés ünnepe.
Birkaszobor:
"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." (Albert Einstein)
Elszennyeződtek a legelők a szénbányászat miatt Holingol városában, Kína északi részén.
Legeltetni már nem lehet, így a helyhatóság birkaszobrokat állított fel, utalva arra, hogyan nézett ki a város környéke az iparosítás előtt
Forrás: Lu Guang
"Only when the last tree has died, the last river has been poisoned and the last fish has been cought will we realize that we can't eat money!"
Kathak:
"A kathak India klasszikus táncainak egyike, Észak-Indiából eredeztethető.
Az elnevezés az észak-indiai nomád énekesek nevéből származik, amely „mesemondót” jelent.
Mai formájában az udvari táncok szórakoztató jellegét őrizte meg leginkább (gondoljunk csak a bollywoodi filmek jeleneteire), de nyomokban őrzi a szakrális templomi tánc elemeit is.
Hatással volt rá a bhakti mozgalom: ezek a darabok Krisna vrindávani életét, gyermekkorának eseményeit és Rádhával való szerelmét mutatták be. A 16. századtól kezdve mogul hatásra a perzsa tánc mozgásformáját is magába olvasztotta.
A kathá szó szanszkrit eredetű, és „mesét”, „történetet” jelent. A -ka képzős alak több mindent jelenthet: „aki mesél, történetmondó”, de jelentheti azt is, hogy „történettel kapcsolatos, meséhez köthető”.
A kathak három fő iskolája (gharana), amelyhez a mai táncosok tartoznak: a dzsajpuri, a lakhnaúi és a benáreszi vonal.
Miután a tánc bekerült a királyi udvarokba, veszített szakrális, elbeszélő jellegéből és a hangsúly a ritmusra, szórakoztatásra tevődött át, alakítva ezzel a tánc jellegét. India és az indiai filmek szerelmesei biztosan találkoztak már a következő kifejezéssel: tavájaf (angol átírásban tawaif).
Mára a szó pejoratív jelleget kapott és pusztán prostituáltat jelent, ám a mughal Indiában sokkal többről volt szó: a japán gésákhoz hasonlóan ezek a hölgyek nagyon művelt, intelligens, sok mindenhez értő és a nemesi réteget kiszolgáló kurtizánok voltak.
Versírást, irodalmat, művészetet, zenét, táncot tanultak és ők voltak az etalon, ha etikettről volt szó.
Sokan küldték hozzájuk gyermekeiket, hogy illemtant tanuljanak.
Őhozzájuk is kötődik a kathak, a királyi udvari társaságot szórakoztatták e tánccal.
A brit uralom alatt száműzték e stílust, de a függetlenség után, amikor ismét megnőtt az érdeklődés Indiában a klasszikus műfajok iránt, felélesztették a hagyományt és ma a kathak India egyik legnépszerűbb műfajává vált.
Sokféle stílussal keveredett és sokféle elemet magába olvasztott a tánc (klasszikus indiai táncok, néptáncok, udvari tánc), de az egyik legérdekesebb a flamencoval való összefonódása.
Szembeszökő a hasonlóság a két tánc között; ennek oka, hogy mindkettőt ugyanazok a stílusbeli hatások érték, ám két külön útvonalon.
Az Indiából elvándorló cigányok egy része az akkori Perzsián keresztül érkezett el Andalúziáig és vitte magával az eredeti indiai formát, amit aztán alakított az út közben ért hatások sorozata; míg a kathakot szintén ugyanaz a perzsa hatás érte el akkor, amikor a mogulok Indiába érkeztek.
Így aztán, bár más-más körülmények között éltek tovább, mindkettő ugyanannak a folyamatnak emlékét őrzi: az indiai alapokon nyugvó, perzsa táncból vett elemeket magába olvasztó, de két külön stílussá alakuló műfajét.
A kathakot férfiak és nők is táncolják, hindusztáni klasszikus zenei kísérettel.
Legjellegzetesebb elemei a ritmikus és folyamatosan gyorsuló lábtechnika illetve a gyors, virtuóz forgások és karmozdulatok.
Bizonyos iskolák az abhinaya (gesztusok, arcjáték, mimika, színjáték) jellegű darabokra is hangsúlyt helyeznek, de a kathak mégis inkább tiszta tánc jellegéről ismert.
Végezetül illusztrációként álljon itt egy videó amiben flamenco-kathak fúziót láthatunk:"
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Go7CxmezEsA
20 emelet hiány:
Japán:
http://index.hu/kulfold/2013/02/28/husz_emelet_eltunt_egy_hotelrol/
Névnap:
Március 9. Fanni.
Nem szereti, nem használja, de csak ez van bent a naptárban.
Tánc show:
Három remek est, remek zenékkel és táncokkal az iskola diákjainak előadásában:
Repertoár:
1 - Bel Air - Lana Del Rey
2 - Tonight - John Legend / Right Here - Justin Bieber / You - Chris Brown
3 - Live Flamenco piece - ask Shen Ming for it
4 - Born to Die - Lana Del Rey
5 - There is a Dark Place - Tom Rosenthal
6 - Past is Prologue - Tycho
7 - Burn - Meek Mill Feat. Big Sean / Ima BOss - Meek Mill Feat. Rick Ross
8 - Magdalena, Mi Amor - DLG Dark Latin Groove
9 - Turn Up the Music - Chris Brown / I Can Only Imagine - David Guetta / A Milli Killer - S. T Feat Obae
10 - Off to the Races - Lana Del Rey
11 - Silent Dance
12 - Radioactive - Imagine Dragons
13 - Breathe Me - Sia
14 - Paradise Circus (Zed Dead's Remix) - Massive Attack
15 - Falling - Florence and the Machine
16 - Big Spender - Theophilus London Feat. A$AP Rocky / Peacock (some remix, ask Katrina)
17 - Oye Como Va - Santana (Ask Sameen for what remix it is)
18 - Alexandre Desplat - New Moon (The Meadow)
19 - An edit of Bel Air
Magyar összetartás?
"Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát oh, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ....."
„Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet. Mert vigyázz, kínálkozik rosszabb is! Próbáljátok magatokat megismerve, másokat segítve, mások felé a jót sugározni. Jót tenni és tudni, hogy ami most látszólag rossz, utólag kiderülhet, hogy jó. Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához. Tökéletes ember nincs, mert akkor nem a földön lennénk. Mindenkit arra tanítok, hogy legyen önmaga, hogy betölthesse azt a feladatot, amire született. Aki kapni akar, annak először adni kell. A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek. Ébredni kell ahhoz, hogy önmagunkra találjunk, hogy fényt jelenthessünk a világnak, hogy segíthessünk a Földön.”
(Szepes Mária)
Már régóta összefogodzótt a fejemben erről sok gondolat.
Aki ismer annak nem újdonság, hogy egy elég aktív (néha hiper vagy sokszor?), folyton ötleteket ötletelő,
mindenben résztvevős, csatlakozós szerepetvállalós, lekesen lelkes (néha túl lelkes) anyunak teremtődtem.
Több teherautónyi kis és nagy pajtásnak segítettem ilyen - olyan és néha amolyan témában, ügyben, dologban, élethelyzetben.....és nem tudom mondott -e nem, és nem szót valaha a szám.
Szunyókál, aztán kitör belőleg a fogjunk össze és csináljuk, változtassuk meg és tegyük jobbá.
"Világot alkossuk meg élhetőbbé" szemlélet és miegymás.
Sokszor alone vagyok lelkes, néha kézenfognak mások is, és nemisolyan néha alig-alig mozdulnak körülöttem lelkes lelkek.
Azt állítják, állítólag nagyon sokszor használják ki lelkesanyu énmagam, amit nem érzékelnek a letapogatóim, vagy már későn, mert valami elektromos hiba vagy a túllelkesedés kitüzelte belőle a jólműködést.
Ezért mindig nagyonlelkesen indulok neki a lépéseknek és bízom a meredély megmászásában.
Már többször rétestésztára nyújtottam a gondolatrendszeremet, hogy kielemezzem jó helyen vannak -e a mákszek meg a cseresznye, mert túlcsordul bennem nem kevésszer a pozitív "előre pajtások".
Talán megszűnne "anyuén" létezni is , ha az életem úgy döntene, hogy nem így akar élni.
Azt hiszem értelmét vesztené számomra az értelem. Elragadná a semmi.
Az pedig furcsán nemjó.
"Az Élet magadra hagy, te meg toporzékolva kívánod őt vissza, mert inspiráljon már, mondja el, hogy mennyire ügyes vagy, és mennyi minden van benned.
De ő magasról tesz arra, hogy te mit akarsz.
Elmegy, és teszteli, hogy mennyire hiszel abban, ami vagy.
Észreveszed-e azt, ami benned van.
Ki tudod-e hozni anélkül, hogy bárki hinne benned, hogy bárki azt mondaná, hogy te bizony még a világot is megválthatod.
Hiszen a maga módján mindenki megváltja a maga kis világát, nap mint nap.
Mindenki, aki képes tenni azért, hogy más legyen az élete."
Az utóbbi időben cikázódott ki a fejemben, hogy összetartozás, és összetartás már csak szavak magyarföldön.
Üres, színtelen, megdermedt szavak.
Az emberek rázva magyaráznak, hülyéskedve okoskodnak, nyelvet öltve mutogatnak és egy ágon ülve és himbálódzva lekakkantják a másikat.
Ego, ego, ego, nekem jobbni jobb, én boldog örökkön. Globális jó irányú gondolatáramlás csap elzárva.
Ha más örül, te falat kaparsz, súg-búgsz, hazudva őszintén beszélni, tenni.
Gyűlöletből épített szeméthegyek, csukott szemmel nézés, közönyös, darabokra hullik világ.
Mára csak ma, holnapra majd holnap. Ejjj! Ráérünk arra még!
Keselyűk marcangolják az együttérzést, agyvérzésben kimúlt a segíteni akarás, elnémult a meghallgatás, kettétört a jó szó, elszaladt a bárorítás, szilánkokra tört az összefogás, kihányva az aszfalt szélén bűzlik a sosemvolt érzelem, romokban vergődnek a sosem volt barátságok, kezedet nyújtod és sokan elszaladnak.
A felhőkben labdázódnak a nagy szavak: cukevájsz vagy, drága vagy, imádlak, és zsákszám fekszenek egy padláson a beígért szép ígéretek.
És a rájuk ragasztott cédulán ordít az üresség.
Eljátszuk, hogy hozzánk tartozol, de már mégsem. Nem akarlak ismerni az utcán jártomban, hiányzol a francnak sem.
Barátok elszórt barátságát seprik le a járdáról reggelente, mint az elhajított cigaretta csikkeket.
............röhögjél, verd mellkasba magad, mert ótekivételvagy!!! annyi ismerődöd van a közösségi oldalakon, hogy mégna! az összesbarát! legeslegjobb, de nem tudom mégsem ki.
Hamisított hamis, műszínre festett, megcsillantott világ! sosemvolt talán.... mert nem...
Éjjelagyaltam, témát lelkesültem, jó dolgok, jó emberek "mind ide tervek", lelkesedés megtelepedik tán szomszédban, ismerősben.
De reggelre jött az este, és estére a reggel, és több volt a savanyú, betokosodott, mosolytalan, lélektelen .
Lelkes meg alig-alig.
Én megdönthetetlenül hittembíztam közös dolgok erejében, apró lépésekből tudtam, lehet nagyot is lépni.
De megtelepszik bennem, hogy kevesen látják ígyemígy a világot.
Napokra betokosítom magam a csigaházamba, talán levegőt sem veszek. Útkeresek, szememből könnyeket piszkálok, nem találom helyem.
Érzem már megint egy hülye helyre reinkarnálódtam, nekemnemvalóba.
Reggel aztán elhúzódik szememről a sötétítő függöny, és megint új ötlet ásít ki a pilláim alól. Először csak kikukucskál, aztán bátran kitolja a csipát, hogy tisztán lássam. Majd megunhatatlanul újraöklendeződik bennem az újra meg újra.
"Tenni akarási függőség", olyan, mint másnak a cigi meg a kávé...... a morcok szerint, szerintem meg csak én vagyok.
Mit ér az élet eszementen, bennemszületett gondolatok, lélekélsz érzések nélkül?
Életet túlélsz avagy élsz?
Mezítlábbal átlépés mából a holnapba mit ér, ha nincs retikülödben motiváció, sok-sok terv zsepiben?
Látod te lábnyomodat a porban, amikor utolsót lépsz a parton, mielőtt beúszol a vízbe?
Én útvonalat akarok építeni, sok-sok nyommal, de vigyázok, hogy kagylóra lépést kerüljem.
A hajszálaim figyelik az embereket, rájuk simulnak, hajlanak és bekukucskálnak a mozdulataik meg a mosolyuk mögé.
Amit először a fejedbe morzéznak, az lesz a tuti. Ez mindig beválik.
Amíg nem hiszed el hogy tudod, addíg állkapocsra esel.
Összesodor az élet emberekkel, okosak, bátrak, különlegesek! Sikít, ordít, üvölt benned a már majdnem reményvesztett remény!
Végre! Rájuk várva vártam!
Tetszik amiről írnak, tetszik amit akarnak! Tapsikolnak benned a születőben lévő összefogás hullámok! Majd most lesz itt világmegváltás!
Nem ötletvirágok, hanem egy egész mező nyílik a fejedben: tengernyi pipacs meg szarkaláb! Rohansz, száguldasz feléjük az ötleteddel, a terveiddel, aztán megállsz a tócsa szélén és fejest ugrasz benne.
Ez egy ilyen öngyilkos merénylet vagy ilyesmi, mert ők ott ülnek a túlsó parton egy kispadon szorosan, egymás mellett, trécselnek, mint az öregasszonyok és egy piros mázas lábasból kiöntik bele a pocsolyába a szavakat.
Meg sem ették. Oda borul, majdnem rád az erre nincs idő, ehhez mégsincskedv, jó a régi megszokott, vagy csak megmosolyogják a túllelkest.
Ugyan már! Mit nektek tettek! Elég csak beszédimitálni, szellőlegyinteni a neilon függönyt, hogy belásson az arrajáró és azt, és úgy lásson ahogy akarjuk.
Megint Csigaház szindróma pár napig, hát ezvanez. Nem rossz hely amúgy. Csak nagy a csend.
Négy nap után levegőcsere, újranekifutás mindennek. Más megközelítés. Nem sokszor, de most mégis te kérsz, te kérdezel, mert nem tudsz, mert nem ismersz, mert nincsmáskisegítsen.
És megint ott állsz a pocsolya szélén, ott ülnek a kispadon, szotyoláznak vagy ilyesmi és talán dugóül fülükben nemhallanak.
Nyelvük pörgeti szotyola héját, így szavak maradnak elnyelődve. Tanács nincs, segítség nincs, leseszarnak.
Ezvanez. Micsoda sérelem.
Magyarok élnek, dolgoznak, tanulnak külhonban, erre meg amarra és összetartás szót minden eltakar. Hallom több helyről, inkább ellenségek, mint barátságlepke nyílik.
Nemtalálom helyem, nincs közös szó, nincs add a kezed, nincs kérdés és nincs válasz. Nincs elveszett vagy, de én megmutatom merre menj.
Idegenben, idegenként.
Szingapúrban él sok-sok, nagyon sok holland. Lesek csak hogy úsznak együtt az idegenben. Felkarolva ki érkezett újföldre, újként.
Támogatva, segítve, átkarolva, odafigyelve. Közös túraparti, meeting, közösen kijárt utak. Nincs magányra hagyás.
Jéilyenis lehet?
Latinok egy vérre kelnek, mennek, tesznek, pezsegnek. Nincs mosolytalanság, nincs egyedülvagyok.Átölel. Belekarol. Visz magával, az ujjával húz mosolyra szád. Mindigboldog, mindigbeszél, éjjelis aktívtán.
Afrika egy szín, egy szív, egy szivárvány alatt - egy világ, közös ölelés kézfogással. Közösnapfény szagú álmok.
Nem megyek bele még többnemzet, de nincs tán hol lenne ennyire idegen a közösporban született.
Miért a miért?
Boldog-e vagy biztos?
És egyáltalán, hogy is van a hozzámtartozol?
Lélekközeli:
Igaz, nem ázsiai téma, de megfogott és aranyos:
"Az öregúr már közel két évtizede minden délután kijárt sétálni Los Angeles egyik szép parkjába, amikor tíz hónapja - nem tudni miért - egy liba szegődött mellé. Azóta mindennap hűségesen várja az öregúr érkezését, hogy együtt járják körbe a vízi szárnyasokkal teli tavat. A parkban naponta több ezer ember megfordul, ám a liba kizárólag az öregurat tünteti ki társaságával. Pedig eleinte az öregúr nem is etette. A liba egyetlen más állatot sem enged választott partnere közelébe, akit néha egészen hazáig elkísér. Természetesen repülve."
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=0czs_OtqrLA
Hátigen:
Fukushima:
4 dolog amit tudnod kell a fukushimai atomkatasztrófáról:
http://greenpeace.blog.hu/2013/03/13/4_dolog_amit_tudnod_kell_a_fukushimai_atomkatasztrofarol
Lélek ringató:
Osho
http://www.youtube.com/watch?v=S9wirT_syBQ&feature=youtu.be
A 38,37,36,35,34,33,32. FEJEZETEKHEZ, KATTINTS ERRE A SZÖVEGRE!
AZ 1.-31. FEJEZETEKET PEDIG A FŐOLDAL JOBB OLDALÁN:
HANNA MENT SZINGAPÚR (1.-31.) FEJEZETEK
CÍMEN TALÁLOD MEG EGY KÖTETBEN.
VAGY
KATTINTS IDE!
A 40. FEJEZETHEZ, KATTINTS ERRE A SZÖVEGRE!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése