Miről is szól ez a blog?

Egy kis "rólunk" egy kis irodalom, egy kis képzőművészet és 69 fejezetnyi történet "Hanna ment Szingapúr" címmel arról a két évről, amit a lányom az United World College ösztöndíjával Ázsiában töltött.

A JOBB OLDALI SÁVBAN:

" BEMUTATKOZÁS ÉS ALKOTÁSOK" címszó alatt kedvedre válogathatsz!

Biztonsági öveket bekapcsolni!

Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------------------------


2014. április 13.

H A N N A  M E N T  K A M B O D Z S A




66. FEJEZET




(A többi 65 fejezetet, ennek a fejezetnek a legvégén találod meg! )


( Szerző: Dreska Ildikó )



A világ talán legcsodálatosabb helye: KAMBODZSA, AZ UTOLSÓ ÁZSIAI ÚTI ÉLMÉNY.
... ÉS egyben az A HELY, AHOL EGY MÁSODPERCEN MÚLOTT, HOGY NEM LETT BŰNCSELEKMÉNY ÁLDOZATA A LÁNYOM!!



"Ha azon gondolkodsz, merre kellene menned, soha nem jutsz sehová. Csak az út hoz tapasztalást, legyen az bármilyen is. Ez az, ami tanít, ami csiszol. Csak a saját tapasztalásod az, ami előre visz. Ezer útikönyv nem ér fel egyetlen lépéssel. Menj! Még, ha félsz is, csak MENJ!"







Utolsó előtti nap Kambodzsában: "- Anya! Engem lekakilt egy gekkó!"


"- Éljen! A madár kaki szerencsét, a gekkó kaki pedig óriási szerencsét jelent!"

(Vagy arrafelé ez pont fordítva működik? A gekkó kaki azt jelenti, hogy másnap megpróbálnak kirabolni?)

/részletek a blogban/



Már majdnem nekivágtak 2013. októberében Kambodzsának...

"Egyensúlyozva egy szörnyű katasztrófa peremén" címmel olvashatsz arról, hogy akkor ez az út mégis, miért maradt el: ITT





Az eredeti létszámhoz képest megfogyva ugyan, és kissé megtörve is...de március 31.-én útnak indultak.
Megfogyva, mert néhányan úgy döntöttek, - annak ellenére, hogy sikerült múlt októberben átrakatni "némi" költséggel a repülőjegyeketet- most mégsem vesznek részt ezen a kiránduláson.
...és megtörve, mert annyira igazából nem lelkesültek. Hiszen elég rossz volt az időzítés. A 11.-esek visszaérkezés után vizsgáznak, Hanna pedig utána nem sokkal érettségizik és bizony jobban vágyott volna mindenki -főként kötelességből és lelki megnyugtatásból- a tanulásra.

Aztán mégis jól sikerül az egész és igazán kár lett volna kihagyni Kambodzsát!
Én amikor végignéztem az összes képet arra  a következtetésre jutottam, hogy Kambodzsa a legelképesztőbb hely, ahol valaha is járt eddig.








Nálunk tetézte a "nem túl megfelelő az időpont az utazásra" állapotot, hogy pontosan ez az-az időszak amikor sorban érkezhetnek az egyetemektől a visszajelzések ösztöndíj ügyben. ( Mert bár majd részletesen erről is szólok, de már egészen biztos, hogy 10-ből - 8 egyetemre felvették és egy helyen pedig megfelelt a felvételi kritériumoknak, de várólistára került. ) Az ajánlatok pedig szépen, de nagyon lassan jöttek is...(de erről részletesen egy következő fejezetben....)
Izgalmas a  néha van-néha nincs internet mellett, Kambodzsában, utazás közben, agyforraló hőségben Amerikából és Kanadából leveleket kapni, amikben elég -tulajdonképpen talán az egész életre kiható- dolgokról és lehetőségekről írnak. De talán mégis jó, hogy egy kicsit Szingapúrtól távol, egy teljesen más világban, spirituálisan, meg mindenhogy szennyezett levegőt szíva hozod meg életed döntését. 

Amin ígérem!!!! a blog olvasóim nagy része meg lesz lepődve...
Ez egy kiemelten érdekes blog fejezet lesz, mert mindent elmesélek az amerikai és kanadai felsőoktatási lehetőségekkel és nem lehetőségekkel kapcsolatban, talán egy kicsit másképp és bővebben, mint ahogy erről valaha is hallottatok! Nem tündérmese verzióban!








Az utazás előtti napon még tudtunk skypolni és mutatta, hogy mekkora óriásra dagadt mappa társaságában utazik, remélvén, hogy tud majd tanulni. ( szerintem közel nem tudott annyit tanulni, mint amennyit szeretett volna ). Ezért Szingapúrba visszatérvén jó másfél hónapig a jegyzeteivel kel és fekszik.




Tehát az ő kis öt fős csapatuk útnak indult, hogy meghódítsa Kambodzsát.




Legelőször a fővárosba Phnom Penhbe repültek, majd innen utaztak Siem Reapba, hogy aztán 12 órás újabb busz úttal eljussanak a tengerpartra: Sihanoukvillebe. Aztán április 11.-én visszautazzanak Szingapúrba.



A fővárosban egy hostelben szálltak meg, ami nagyon egyszerű, de mégis fiatalosan klassz, és rendkívül segítőkész volt a személyzet...bár  iszonyatosan meleg volt. (a szállások linkjét megtaláljátok ebben a blogban ).














Ismertető Kambodzsáról: 

A fejezet végén találsz linkeket, melyek a blog azon részeihez irányít, ahol már foglalkoztam és írtam erről az országról. Ezért most csak rövidebben beszélek. 













Időjárás:

Az éghajlat trópusi, a monszun időszak májustól-októberig tart. Utazásra leginkább a november-március közötti időszak alkalmas. Ekkor alacsonyabb kicsit a páratartalom és kevés az eső. Június és október között rendkívül sok a csapadék.

Egyéb:

Hivatalos fizető eszköz a riel (KHR), de a legtöbb helyen USD-t fogadnak el, ezért kifejezetten tanácsos vinni.   Hitelkártyát sehol sem lehet használni. Katonai létesítményeket, repülőtereket, pályaudvarokat nem szabad fényképezni.



















Jellegzetes ételek:

Rizs és a hal. Tengeri is és édesvízi hal curry mártásban, levesben, főzve, párolva, sütve, grillezve. Nemzeti eledel az amok: kókusztejes banánlevélben párolt hal. A khmer konyha ízesítője a prahok – hosszú ideig érlelt hal az alapanyaga. Népszerű a sertéshúsból készült, a hurkához hasonló twah ko.  Zöldségek: sütőtök, krumpli, tarogyökér. Gyümölcsök: papaya, mangó, pomelo-grépfruit, rambután, mangosztán, banán, anannász, mangó, licsi… Ínyenceknek: rákkal töltött grillezett béka. 
Eszméletlen finom gyümölcsleveik vannak, Hanna ha tehette liternyit ivott belőlük.















Ettél már Lótusz virágot?

Mert ők kint igen, igaz csak a magját. Aki eddig nem tudta, az indiai lótusznak egészen biztosan ehető minden része. A növény az ősi keleti vallásokban a megtisztulás és az újjászületés jelképe. A virág a buddhizmus egyik fő szimbóluma.




Figyelni kell:


Az ország számos részén jelentős a taposóakna-veszély, a területek gyakran jelöletlenek. Ez óriási probléma az országban! Vidéken nem szabad soha letérni a főútvonalakról, nem szabad elhagyni a nevezetességek, látogatásra kijelölt helyszíneit. Ahol még van vasút, ott egyáltalán nem ajánlatos utazni. A közutak a minőségük miatt veszélyesek. Az esős évszakban (június-november) áradásokkal, földcsuszamlásokkal kell számolni. 





Az egészségügyi infrastruktúra elmaradott, az orvosi, egészségügyi ellátás alacsony színvonalú. Kambodzsában dengue és az ahhoz hasonló tünetekkel járó chikungunya vírusfertőzést regisztráltak, e szúnyogok által terjesztett vírusok ellen nincs védőoltás. Kerülni kell az élőállat-piacokat, a szabadon vagy ketrecben tartott madarakat. A csapvíz nem iható. Csak megbízható forrásból származó ételt szabad fogyasztani. Sok a hamisított gyógyszer! 



Erőszakos cselekmények előfordulhatnak, bár ezek nem kifejezetten külföldiek ellen irányulnak. Nem ritkák az utcai lövöldözések és a leszámolások, bár nem a külföldi turistákat célozzák. Az ország közbiztonsága rossz. Gyakori a zsebtolvajlás, lopás, fegyveres rablás. Veszélyes éjszaka, ismeretlen helyen egyedül sétálni. Bárokban-diszkókban, szórakozóhelyeken előfordul túlszámlázás, italok manipulálása, altatószerek beadása, s az áldozat kifosztása. Tömeges a prostitúció, sok a gyermek prostituált.  Sok a HIV fertőzött.





Az országban nincs magyar képviselet. A bajba jutott magyar állampolgárok a német nagykövetséghez fordulhatnak segítségért. 




Vallás/Szokások:

"Kambodzsában a buddhizmus két nagy iskolája közül a theravada buddhizmusnak - az öregek tanításának - is nevezett hinájána irányzat nyert teret, mely Ceylonból indult hódító útjára. A férfiak számára szinte kötelező, hogy életük legalább egy rövid szakaszára leborotválják a hajukat és felvegyék a szerzetesi leplet. Ez lehet akár csak egy hét is, ám a novíciusként vagy samaneraként eltöltött idő általában három hónap. Azok a fiatalok, akik végleg a kolostori életet választják, buddhista tanulmányaik után bhikkukká, vagyis szerzetesekké válnak."




A fej a lélek helye, a felnőttek fejének érintése tabunak számít. Udvariatlanságra vall, ha lábfejünket másokra irányítjuk - ez a Buddha-szobrokra hatványozottan érvényes. Egy helyiségen belül a hívők nem helyezkedhetnek el magasabban, mint a szerzetesek, utóbbiakat pedig megérinteni sem szabad a nőknek. A templomok előtt, vagy ha valaki a házába invitál bennünket, illik levenni a cipőt.




Phnom Penh:

Kambodzsa fővárosa. Itt szálltak meg először és két napot töltöttek el a városban.

Emlékhely:

1975 áprilisa és 1979 januárja között körülbelül 2 millió kambodzsai halt bele Pol Pot rezsimjébe: halálra éheztek vagy vörös khmerek gyilkolták meg őket. A legnagyobb az ország 343 egykori kivégzőközpontja közül 16 kilométerre fekszik a várostól, ma emlékhely. Múzeuma azoknak a  húszezer férfiaknak, nőknek és gyermeknek állít emléket, akiket itt öltek meg és temettek 129 tömegsírba. Mellette a hatvan méter magas buddhista sztúpa 8985 emberi koponyát rejt magában. 


Miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek bevonultak a fővárosba és kikiáltották a Demokratikus Kambodzsa nevű államot, az ország történelmének legsötétebb, legvéresebb korszaka kezdődött el.


A vörös khmerek egy agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, és emiatt úgy gondolták, hogy nincs szükség értelmiségiekre. Ezért haláltáborokat hoztak létre, ahová bárkit elhurcoltak, ha értelmiségi, tanár, vallási vezető, nem khmer nemzetiségű, szemüveges, nyugattal kapcsolatban álló vagy a „rendszerre veszélyes” ember volt. Gyermekeket kényszerítettek arra, hogy azzal bizonyítsák hűségüket a Pol Pot rezsimhez, hogy beárulják, sőt egyenesen meggyilkolják szüleiket. Becslések szerint is több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, miszerint az akkori 8 milliós lakosság egyharmadát kiirtották. A városokból rengeteg embert telepítettek ki a bombázásokra hivatkozva.

A vietnami határ sorozatos megsértése és a vietnami kisebbség kivégzése miatt Vietnam 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, ami a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatott gerillaharcot egészen 1996-ig. Pol Pot 1998-ban halt meg. Emberiesség elleni bűntetteiért soha nem vonták felelősségre.

















 Ezüst Pagoda

Csodaszép, arany Buddha-szobráról híres, amelyet alig kevesebb, mint tízezer gyémánt ékesít, és kilencven kilót nyom. Emellett egy 17. századi, kisebb, kristályból készült Buddhát is őriz. Nevét az ötezer ezüstcserépről kapta, amelyekkel a pagodát befedték.


Királyi Palota



A pagoda mellett magasodik, a 19. században építették a Mekong partjára. Tróntermében zajlik ma is a koronázási ceremónia, itt tartják a királyi esküvőket, és az uralkodó itt fogadja a vendégeit. Az épület kereszt alakban húzódik s három toronyban csúcsosodik ki. A középsőt a négyarcú Brahma ékesíti. A trónt és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik. 


A Chan Chhaya Pavilon a klasszikus khmer táncok otthona. Itt tartják a királyi tánckar előadásait, s ez szolgál a királyi tribünként, ha az uralkodó a néphez kíván szólni, valamint az állami és királyi bankettek színhelye.


A palota szépen gondozott kertjei egzotikus virágoktól illatoznak és számos kis tó teszi teljessé a látványt. A trónterem és a pavilon nyitva állnak a turisták előtt, de a Khemarin Palota, amely a király lakrésze, a királyi kertek és több, turisztikai szempontból kevésbé jelentős épületbe tilos a bejárás.


Wat Phnom 


Híres buddhista templom, amelyet a 14. században építtetett egy gazdag özvegy, s egy mesterséges dombon emelték, miután az árvíz elmosta az e helyen álló Buddha-szobrot. A legnagyobb sztupája Ponhea Yat király hamvait őrzi, s a Khmer Újév ünnepének fő helyszíne. 





Angkor Wat | Siem Reap


Angkor majdnem élőben: http://travelo.hu/cucc/2014/04/03/angkor/






"A IX. századi Indokínában II. Dzsajavarman király vezetésével egy új nagyhatalom kezdett terjeszkedni a mai Kambodzsa határain túlra. Khmer regimentek vetették meg lábukat Laoszban és a mai Vietnam déli részén, övék lett egész Sziám, a "nyugati limesz" pedig a burmaiak felségterületéig tolódott ki.A hinduizmusnak áldozó istenkirályok nagyságát és gazdagságát a birodalom grandiózus fõvárosa, Angkor hirdette a nagyvilágnak. Öt évszázadnyi tündöklés után azonban kezdetét vette a hanyatlás. A sziámi majd a vietnami seregek sorozatos betörései és fosztogatásai nyomán a Khmer birodalom rohamos fogyásnak indult. Végül az udvar úgy döntött, székhelyét átteszi a mai fõváros, Phnom Penh területére, a fényét vesztett, ám még mindig tiszteletet parancsoló Angkort pedig a dzsungel gondjaira bízza. Az új tulajdonos nem is késett sokáig a beköltözéssel.



A környék madarai hol egy fél termést, hol meg anyagcseréjük terhét pottyantották le a magasból, így a talajt ért növénymagokból hamarosan sudár fák törtek a magasba a szépen cizellált templomtornyok mellett. A fák aztán hízni kezdtek, vastag gyökerüket az érdes falak nyílásaiba fúrták, a lombkoronák felõl liánok ereszkedtek az istenek és démonok szobrai közé, az aljnövényzetbõl pedig gyorsnövésû folyondárok indultak el, hogy zöld hálót fonjanak a Mahábhárata kõbe faragott csatajelenetei köré. A dzsungel Angkorba költözött.




A csipkerózsika-álmából 1860-ban felébresztett legenda majd’ öt évszázadra esett ki a történelem körforgásából, ám a komplexum ma már az UNESCO világörökség védi. Az egyik legizgalmasabb templom Ta Prohm, melyet a gyarmati idõk francia restaurátorai úgy hagytak meg az utókornak, ahogy rátaláltak. Itt látszik csak igazán, milyen pusztítást végzett a rendíthetetlennek tûnõ építményekben a vegetáció: az őserdõ uralta részeken szentélyek omlottak be, kapuk rogytak össze, s falak dõltek a terebélyes páfrányokra.




A buddhista Bayon reliefjein ugyanakkor a harcosok, istenek, lovak, elefántok, tengeri szörnyek, hajók és égi táncosok mindegyike tisztán kivehetõ, s a rejtélyesen mosolygó, óriási Buddha-arcok közül is csak a magasabban lévõkön virít a zuzmó. Nincs ez másképp a turisták másik kedvence, Angkor Wat esetében sem, melynek impozáns tömbje és az azt díszítő Visnu-történetek reliefjei a naplemente narancsában ragyognak fel teljes pompájukban."




"A világ legnagyobb vallásos épületkomplexuma, évente egymillió látogatóval. Hetekbe telne, ha mindent látni akarnál. Ötvenezer munkás, ötezer szobrász és kőfaragó harmincévnyi munkával építette fel. Homokkőből épült, s a tömböket a csatornákon szállították Angkorba, majd tökéletes illesztésekkel rögzítették egymáshoz. Méretei valóban gigantikusak. A 82 hektáros szakrális területet 190 méter széles vizes árok veszi körül. Összesen 158 kilométer hosszúságú, 14-14 kőlépcső vezet a vízhez, ahol a hívők a rituális tisztálkodást végezték. 




A legnagyobb, megdöbbentő épségben fennmaradt épület II. Szurjavarman palotája, gyönyörű termekkel és medencékkel ékesített belső udvarokkal. Bajon temploma hatalmas oszlopairól híres, melyeket majd 200 kőből faragott, mosolygó arc ékesít. Csupa oszlop táncteremében lejtették egykor légiesen finom táncaikat az apszarák, illetve földi másaik. A külső folyosók falain domborművek mutatják be a khmer nép történelmét és mindennapi életét.




A templomváros központi terén kapott helyet a leprás király terasza egy majdnem életnagyságú szoborral, amelynek arcán és felkarján látható furcsa foltok utalnak nevére. Kutatások szerint Jamat, a holtak és az ítélet napjának istenét ábrázolja, és mint Jama terasza, a hely egykor a khmer királyok ravatala lehetett.



A khmer királyok istenkirály voltát – és óriási potenciáját – semmi sem bizonyítja jobban a Mennyei Templomnál. A legenda szerint ugyanis a királyt e templom aranytornyában hívta minden éjjel pásztorórára Nagini, a kilencfejű kígyóistennő, s csak ezután térhetett nyugovóra feleségeivel… és ágyasaival. Az istennő súlyos fenyegetéssel intette a távolmaradástól, ha egyetlen éjszaka is kimarad, halál és katasztrófák sújtják a királyt és a birodalmát."




Siem Reapban is sétáltak. Hannának nagyon tetszett ez a kedves kis település. Itt volt a második szállás helyük és három napot töltöttek el.
Ismét egy nagyon barátságos hostelben szálltak meg. Angkorban rengetegen próbálják a portékáikat a túristákra tukmálni, nagyon nehéz nekik nemet mondani, de muszáj. 




Az emberek mindenhol rendkívül kedvesek, barátságosak, segítőkészek és mindenki mosolyog.  

A szállás linkje:http://www.hostelworld.com/hosteldetails.php/Palm-Garden-Lodge/Siem-Reap/23607?dateFrom=2013-10-14&dateTo=2013-10-18&sc_sau=prfs&sc_pos=9















































































Túlvilági hely! Hihetetlen naplementékkel és napfelkeltékkel! "Másholseholsincs" színekkel és fényekkel! Én nem győzök betelni vele!
















































































































Sihanoukville:


A szállás linkje:http://www.hostelworld.com/hosteldetails.php/The-Led-Zephyr/Sihanoukville/60395?dateFrom=2014-04-05&dateTo=2014-04-10#facilities


12 órás buszos úttal lehet eljutni Siem Reapból a fővárosba, majd onnan a tengerpartra. A buszozás előnye egyébként az, hogy nagyon érdekes közben is a táj, az elsuhanó falvak, így még többet láthat az utazó. A buszok nagyon rendben vannak, kényelmesek, légkondisak. 


Ez a hely egyébként nem egy nagy durranás. Sőt egyáltalán nem az. Hihetetlenül meleg van és a meleg teljesen ki is szívja az ember minden energiáját.


Itt is hostelben szálltak meg, amit nagyon lájkol mindig Hanna, mert egy csomó új és érdekes emberrel lehet megismerkedni.


Sihanoukville azoknak való, akik szeretnek bulizni, bárokba járni, lerészegedni és részt venni "lufi partykban", ahol lufiból szívnak valami rövid távon kábító hatású anyagot és azoknak akik tolerálják, hogy az emberek gátlástalanul állva belevizelnek a tengerbe amikor ő éppen mellettük pancsol. Homok-víz-ezerrel tűző nap és forróság.

Semmi különös.

Sok a szúnyog, és Hanna nagy örömére rengeteg a tengerparton szaladgáló kutya.


Ami neki itt nagyon tetszett az egy izraeli étterem, ahol szerinte a világ legjobb kajái vannak és kedvence lett a Falafel.


Esténként lementek fürdeni, a nap többi részében pedig tanultak és pihentek. 


A tengerparton nem  készített fotókat.








...AZ UTOLSÓ NAP NEM VÁRT ESEMÉNYE, EGY RABLÁSI KÍSÉRLET: 


Az utolsó nap visszatértek a fővárosba és még egy fél napot nézelődéssel töltöttek.

Az utcán sétáltak, este 10 óra körül. Hanna kezében volt a pénztárcája. Nem hadonászott vele, csak lógott a keze és benne a tárca, ami még nem is látszott ki igazából nagyon a tenyeréből, lévén, hogy picike.
De a szemfüles, erre specializálódott kambodzsai mégis észrevette.
Motorral robogott el a lányom mellett  a vezető mögött ülő ember pedig megpróbálta kitépni a kezéből a tárcát. 
Hannának az volt a szerencséje, hogy a tárcán van egy kis fém karika, amibe belefűzte az ujját. 
Így a támadók nem jártak szerencsével, továbbszáguldottak.

Hallottam többektől erről, hogy nagyon sok a motoros rablás, még a táska, fényképező pántját is elvágják egy pillanat alatt és gyorsan továbbállnak.


Azonban nem gondolom, hogy ez csak itt Kambodzsában működne így.

Úgy fogalmazok, főleg Ázsiát illetően, hogy eddig óriási szerencséje volt, mert egyébként nagyon sokféle veszély leselkedik szabadon az emberre.

Ez egy tanulságos és meglepő fordulat volt számára. Legalább rájött, hogy anyuka papolása sosem hiábavaló és nem árt résen lenni! Bárhol jár az ember gyereke!


Pont a napokba olvastam egy szingapúri magyartól egy másik hírt:


A szingapúrban élő magyar srác DBS-es bankszámlájáról egy koreai (!!!) ATM-en keresztül 1700 SGD-t vett le valaki. A kártyáját nem lopták el és nem is vesztette el sosem. Viszont januárban Thaiföldön járt, ahol valószínűleg ATM használat közben egyszerűen lemásolták.




















Megtépázott, de magyar zászló.






Kambodzsa nagyon érdekes és egészen különleges ország, tele csodálatos kincsekkel. Az emberek rendkívül nyitottak, kedvesek, nagyon szívesen leállnak beszélgetni.

...Annak ellenére, hogy rendkívül szegény és nélkülöző ország, hogy sok helyen borzalmasak az életkörülmények, hogy rengeteg a prostituált, virágzik a szerv kereskedelem, hogy komoly gondok vannak az eü. ellátással, hogy sok a gyerekmunkás, sok a hajléktalan a nincstelen... és veszélyes letérni a kijelölt utakról, mert rengeteg a föld mélyén rejtőzködő taposóakna. és sorolhatnám...
... nem panaszkodnak, nem siránkoznak és nem mutogatnak ujjal senkire...élni próbálnak...ezen a helyen próbálják megtalálni a boldogságot. 
A boldogságot. Mindenben. Minden apró dologban.
Itt... Kambodzsában.
































Fejezetek melyek Kambodzsáról szólnak:

Építs otthont Kambodzsában: ITT

Zöld Gekkó: ITT

Kambodzsából tudósít, Árpi: Esküvő ITT

Egy különleges fejezet - különleges képekkel, Kambodzsáról.(Társ szerző: Karsay Árpád ITT



















Érdekességek Ázsiából:


Top10 emléktárgy Japánból: http://asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/japan/8936-top-10-emlektargy-japanbol

Halálos baktériumtól rettegnek Japánban: http://asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/japan/8969-halalos-bakteriumtol-rettegnek-japanban

Japán tüzelhet Észak Koreára: http://asiaport.hu/index.php/politika/japan/9007-no-a-feszultseg-japan-tuzelhet-eszak-koreara

Nászút, emberrablással: http://asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/9000-naszut-emberrablassal

Az idegméreg, amitől minden finom: http://utajovobe.eu/hirek/vegyszer/3110-az-idegmereg-amitol-minden-finom

Rovarhotelek épülnek Koreában: http://asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/korea/9041-rovarhotelek-epulnek-del-koreaban

Tiltsák be az elefántcsontból készült ajándékokat: http://asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/kina/9026-tiltsak-be-az-elefantcsontbol-keszult-ajandekokat


E D D I G I   F E J E Z E T E K : 

1.-31.    FEJEZETEK:ITT

32.- 42. FEJEZETEK:ITT

43.-53. FEJEZETEK:ITT

54.-65. FEJEZETEK:ITT



























1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Ildikó,

Nagyon köszönöm a kimerítő beszámolót a továbbtanulási lehetőségeket illetően!

Gratulálok Hannának, tényleg nagyon megérdemelte, hogy ilyen szuper iskolába kerüljön.

Szorítok mindkettőtöknek, hogy minden sikerüljön!

Üdv,

NZ