H A N N A   M E N T  S Z I N G A P Ú R

                                                           

61. FEJEZET                              

(A többi 60 fejezetet, ennek a fejezetnek a legvégén találod meg! )

( Szerző: Dreska Ildikó)

Hanna és társai már októberben majdnem útnak indultak Kambodzsába, de aztán az akkor éppen tomboló súlyos természeti katasztrófa miatt ezt mégsem tették. Márciusban azonban ismét megpróbálkoznak az útrakeléssel.

Most, egyáltalán nem egy rendhagyó blog bejegyzést fogtok olvasni. Inkább  különlegesnek, elgondolkodtatónak, élet átértékelősnek  nevezném. Valójában ez is a célom vele.

Elgondolkodni, magunkba nézni és mérlegelni.

Szeretném felhívni az emberek figyelmét arra, hogy máshol hogyan, milyen körülmények között élik mindennapjaikat nők, férfiak és gyerekek.

Szívem szerint egy időre felcserélném az én világomat Európát - Ázsiára. Így lenne igazságos és hasznos is talán.

Azt szeretném, ha az ázsiai emberek egy időre fellélegezhetnének ( bár ki tudja kinek mit jelent a fellélegzés) és a mi életünket élhetnék. 

A mi otthonunkban, a mi tárgyainkkal, a mi életünkkel és lehetőségeinkkel.

Cserébe Én, Te, a gyerekeim és a te gyerekeid megkapják egy ázsiai ember életét. Azt az otthont, azt a sorsot, azokat a napokat. 

Talán akkor kerülnének helyére a dolgok bennünk. Talán akkor érne véget az útkeresés..., a sirámaink, a folytonos elégedetlenkedés.. és egészen mást jelentenének számunkra azok a szavak, hogy : ÉTEL, ITAL, ANYA, APA, TESTVÉR, OTTHON, GYÓGYSZER, SZERETET, BIZTONSÁG, BOLDOGSÁG, RUHA, CIPŐ, MACI, KÖNYV, SZÉK, ÁGY, SZAPPAN...és sorolhatnám.

Ismételten köszönetet szeretnék mondani a Kambodzsában élő:  KARSAY ÁRPÁDNAK azért, hogy ezek a csodálatos, igazmondó fotók a blogom részei lehetnek!

Indokína legkisebb, és a világ egyik legszegényebb országa: Kambodzsa

"A volt francia gyarmat 1953-ban nyerte el függetlenségét. Nem tudott kimaradni az egy évtizeddel később kitört vietnami háborúból és az ezzel járó amerikai bombatámadásokból. 

A háború után katonai diktatúra következett: 1975-ben a Pol Pot vezette vörös khmerek bevonultak a fővárosba, és az ország urai lettek. Agrárparaszti kommunista országot akartak létrehozni, az értelmiséget nemcsak feleslegesnek, hanem egyenesen károsnak tartották. Ezért minden gyanús embert – tanárokat, vallási vezetőket, nem khmer nemzetiségűeket – haláltáborba hurcolták. Az is elég bűn volt, ha valaki szemüveget hordott: a „rendszerre veszélyes” embernek kiáltották ki, és pillanatok alatt elvitték. A vietnami kisebbség kivégzése miatt ugyan Vietnam 1979-ben elűzte a Pol Pot-rezsimet, de egészen 1996-ig a hegyekbe és őserdőkbe visszahúzódva folytatták gerillaharcukat.

A húsz éves véres, polgárháborús időszak alatt egyes becslések szerint több mint egymillió ember halt meg, de van olyan vélemény, amely szerint az akkori nyolcmilliós lakosság egyharmada lett az éhínség, a kínzások és a kitelepítések áldozata.

A Magyarországnál kétszer nagyobb ország lakosainak száma még ma sem éri el a nyolcmillió főt, és sokat elárul az is, hogy a férfiak csupán a lakosság harminc százalékát adják. Jelenleg ma Kambodzsa lélekszáma becslések szerint 18 millió.

Bár az alapfokú oktatást mára úgy-ahogy helyreállították, ez mit sem változtat azon, hogy a felnőtt lakosság több mint fele sosem járt iskolába."

GYEREK sorsok

"... akiket az egykori hatalmas Khmer Birodalom utódállamában, Kambodzsában az elmúlt évszázad második felében dúló háborúk tettek földönfutóvá. Az ország a szomszédaihoz képest – az elmúlt évek gyors fejlődése ellenére – még ma is feltűnően elmaradott. Továbbra is komoly probléma a lakosság nagy százalékát érintő mérhetetlen szegénység, az alacsony életszínvonal és a határtalan korrupció. "

Gyerekek

akik kilátástalan sorsúak, nincstelenek, árvák. Utcákon vagy szeméttelepeken tengődnek. Egyedül vagy csoportosan. Magukra maradtak a poros, mocskos, málló falú sikátorok között.

Meztelen és mezítlábas apróságok totyognak nővéreik és bátyjaik után, akik még maguk is cseppnyi gyermekek. Bennük látják anyát, apát. Maszatos arcukon könnycseppek száradnak.

Betegek, éhesek, szomjasak. 

Nincs könyvük, nincs füzetük, nincs ceruzájuk és még egy árva mackójuk sem. Semmi, amire azt mondhatnák, hogy : Az enyém!

Így élnek és csendesen meghalnak... Ők a pihegve létező Angyalok. Akik közül sokan csak egy szemrebbenésnyit lélegeznek. Ők azok akiknek belenézel a szemébe és a mélységesen sötét csillogásában nem látsz terveket, álmokat, célokat. Nem látsz mást, csak életösztönt. Dobog a szív, vér szalad az erekben, színeket lát a szem, és hangokat hall a fül.   

A semmiből a semmibe születtek, nem jegyzi őket senki és senkit nem érdekel, hogyan és hol halnak meg.

Bekebelezi őket a világ gonoszsága. Velük virul a gyermek prostitúció, a szerveikért adják-veszik őket, koldulnak a semmiért. Tárgyak, eszközök, SENKIK.                          

...és mégis szaladnak, és játszanak a porban, és kacagnak, ricsajoznak...ők tudják egyedül elmesélni nekünk, hogy hol kezdődik a boldogság

Megszületett. Neki talán van anyukája és talán ez az anyuka fel is tudja nevelni

Egyedül, árván a felnőttek világára csodálkozva

Otthon

A szem a lélek tükre

Nincs saját szoba, nincs puha ágy, nincs otthon maradok a gyermekemmel...ő szerencsés...van munkája az anyukájának

Talán 2-3 éves...számolja a pénzt, amit kapott...de milyen áron?

Egy fedél, egy otthon...nyomorúságos...de van!

Ketten a nincstelenségben

Éhes, szomjas. Kér. Áll és vár, a nagy papucsában.

Egy kisfiú szobája

Mosolygó utca gyerekek

Egyedül

Neki van szép szandálja és szép ruhája. 

Cseppnyi lány átszellemülten dolgozik. Nálunk azt tanították, hogy nem szabad ilyen éles eszközt egy gyerek kezébe adni.

A porban ülő kisangyal

Kisgyermekek papucsot ragasztanak

Gyerekszoba

Konyha...de legalább van mit enni

Játszanak, mókáznak és koldulnak

4 pici és egy anya egyetlen motoron

Kisangyal kis ágyban

Most nincs semmije, de ilyet szeretne

Kolduló testvérpár

Gyönyörű kislány ruhát árul

A szerencsésebb gyerekek járhatnak iskolába

Ők a kukázók. A gyermekeik ebbe születnek és ebbe halnak meg. Nincs iskola, nincs otthon, egész nap mennek, kutatnak a még hasznosítható hulladék után.

Ő piacon árul

Nyomorúságos..de OTTHON

Cseppnyi, de éles késsel már dolgozik

HELP ME PLEASE!

Gyerekmunkás

Nem játszótér, - munkatér

Gyerekmunkás

Vár

Nagytesó után togyogó angyalka

Igen! Pontosan így mosolyognak az Angyalok

Üres a tál

Haj gumit áruló lányok

Erős anyai kéz

Az otthon

Társak

Boldog munka

Csoport kép

Csöppek

Pici lány-kemény munka

Hazafelé

Az ajándék tej

A kukázó kisfiú

Boldog gyerekkor?

Vidám szemek

Öröm

 

Anya és fia

étel

Gyerekmunka vidáman

Itt mindenki mosolyog

Tesók

Szép

Gyerekmunkás

Egy zacskónyi üresség

Mosás

Szemek

Két szem mandula

 

Cigarettás dobozzal

                                                           Guggoljon ide mellém, 

                                                           ki nem csak hallani, 

de érteni akar, 

hogy közel legyen a szívdobogásunk. 

Birtalan Ferenc

VÁROSI lét

Van egy világ. Van egy ország és van egy város. A gazdagság és a nincstelenség hazája. Az ellentétek hazája. Milliárdosok hoteleivel, drága terepjárókkal, minden szemszájnak ingere kirakatokkal, ugyan akkor kosszal, mocsokkal, koldusokkal, bádogházakkal és mérhetetlen nyomorúsággal. 

Mintha valaki egy festőpalettán összekeverte volna a színeket, rosszul keverte ki a szivárványt. Gonoszul ellopta volna a harmóniát és kedve szerint döntött volna embersorsokról. 

Vannak akik nem éheznek

Ablakmosoly

Pihen a fodrász

A kék gitár

A vidám család

Pompa

Szép ház

Kő ágy

Drót kerítés mögötti álom

Pompás drót

Gazdagság-Vár

Talán a király lakik itten?

Hófehér

Központi zár

Szép hotel

A pillanat amikor valaki elalszik a pénz számolása közben.
Kuncsaftra várva.

Akiket nem hat meg a szegénység.

Tágas otthonok

Mi irtózunk, ők szeretik

Mi irtjuk-ők megeszik

Nagy levélen álmodók

Sok-sok kis magán EON

Ide nem járnak a szegények

Kincs

Biztonságban

Majdnem diák-csemege

Gazdagék eledele

Étel,étel,étel

Luxus előtti pihi

Húsok közt ülve

Csatlakozási pont

Hal

Vízparti otthon

Édesség

Család

Minden

Banánközti álom

Nagy házak, nagy csomagok

Akinek van pénze

Szép, nagyok

Mert akinek hotele van...

Motor-ágyon

Piaci mindenféle

Sokadalom

Család a seholban és semmiben

Lebukott a sisak

Még,még,még

Csoportos szieszta

Alone

Húst, hússal

Szárított mindenféle

Otthont álmodás

Halászat

Tömeg közlekedők

Mobil ágy

Nagymama otthona

Szárnyasok

Hatan, két keréken

Tömeg plató

Peace

Gazdagék kutyája

Szürke fal és bádogtető

Mocsárban lesben állva

Régi és új

Munka

Nagy házak tövében

A szegények piaca

  A VÁROS peremén

A zajtól és zsivajtól távol is létezik egy világ. Egy csendesebb.

A város hatalmas étvágya, lassan felemészt mindent...

A kis cölöp házak lassan a homok martalékai lesznek

A rengeteg homok amit ide szállítanak, főleg a Mekong torkolatától származik.

A homokra való építkezés felelőtlen és életveszélyes! 

A kormány nem gondolkodik, csak élettereket vesz el,cseppnyi otthonokat tesz tönkre és családokat 

földönfutóvá.

Az ő céljuk csak az, hogy minél több telket adjanak el a tehetősebbeknek.

A királyi pár fotója az ajtón

Nemsokára dózerek temetik a homok alá ezeket az otthonokat

Versengés

A távolban a város, ami egyre több helyet foglal magának

Pici lány, nagy létrán

Kukázók

Mindent homokkal töltenek fel, és erre az instabil homokra épül majd a város.
Egy magányos apró cölöpház akit itt felejtettek

Nyomorúságos boldogság

A háttérben látszik a homokhegy amit ide hordtak.
Ezek a családok pedig otthont keresnek.

Nő, kocsival

A nagy házak árnyékában

Ebben a házban még egy hónapja egy szomorú idős bácsi élt.
Ma már magányosan áll.

A szomorú bácsi

Az egyetlen hely

Sorsok-életek-házak

Ha  a napra gondolok...

Hajón otthon

Homokbuckák tövében áll egy ház...

Lakótér

Nyomorban

Az idős néni munka közben

A csónak születése

Új élet kezdete

Közösen, jókedvűen

Árpi nem régen tért vissza - egy rövid hazalátogatás után- , Kambodzsába.
Az első útja egy Buddhista templomba vezetett. Megkérdezték tőle, hogy miért ment oda.
Ezt válaszolta:
              - Egy hosszú út után, amikor hazaérkezik az ember: illik köszönetet mondani!

Nekem akkor amikor ezt olvastam, kibuggyantak a könnyeim, ez a mondat lett az egyik útravalóm. 
                                Igen. Köszönetet kell/kellene mondani. MINDENÉRT!

Amikor Árpi Kambodzsába költözött, akkor nem csak Dalát vette feleségül, de összekötötte az életét Kambodzsával is. Attól a naptól közös a sorsuk. 

Ez az európai, erős, határozott, katona ember pedig olyan először ebben a világban, mint egy elveszett kisgyerek. Aztán napról-napra, hétről-hétre mégis felnő hozzá. 

A szívében pedig ez idő alatt kinyílik a jóság. Megtisztul, lecsendesedik. 
Azért mert itt ezt látja. Nem tanítják semmilyen iskolában. Ösztönös.  
Benne van az érintésekben, a szemekben és minden mosolyra húzódó szájban.

Ott van ezekben a nyomorúságos otthonokban, maszatos arcokban, rohanó gyerektalpak alatt.
Ez az ő igazi kincsük. 
"ÉLET IGENLÉS" , "MÉGIS BOLDOGSÁG"!


Árpi pedig tervez, segít, vért ad, ruhát és ételt oszt, beszélget, fotókat készít,  és elhatározza, hogy megmutatja a valóságot. Azt a valóságot és azokat a helyeket, amikről soha, senki nem beszél.

"Az igazságot keresni, a szépséget szeretni, a jót akarni és a legjobbat tenni - ez az, amire hivatott az ember."

                                          

E D D I G I   F E J E Z E T E K : 

1.-31.    FEJEZETEK:ITT

32.- 42. FEJEZETEK:ITT

43.-53. FEJEZETEK:ITT

54.-60. FEJEZETEK:ITT