H A N N A  J Ö T T  M A G Y A R O R S Z Á G

59. FEJEZET




(A többi 58 fejezetet, ennek a fejezetnek a legvégén találod meg! )


( Szerző: Dreska Ildikó )



"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…"

"Az egész csak azon múlik, hogy benned van-e a csakazértis. Csak azért is menni, csinálni, megbotlani, szeretni, csalódni, félni, folytatni, fájni, örülni, gúnyos kacajok tárgya lenni, elérni... Merni elérni... Mert egyszer bizony tátják majd a szájukat, hogy hittel hova lehet eljutni... Mert a kitartás és az alázat sikert szül."

Van egy ország, ahol álmomban jártam:

Kétszeresen bizonytalanná vált haza út:

1. ok: Novemberben kaptam egy emailt az iskolától, hogy tetessem át Hanna repjegyét egy másik időpontra, mert az december 12. éjszakára szól, és még december 13.-án, délig van tanítás. 
A jegyet jó pár hónappal ezelőtt vettem meg, és küldtem el az iskolának. Nem volt gond belőle.
Azért terveztünk erre a napra, mert Hanna már tudta, hogy 12.-ben sem fog változni az órarendje, és hogy azon a pénteken neki nincs első négy órája, így csak fél órát maradna le a tanítási időből. Azt is tudta, hogy soha senki nem szokott ezen rágódni. 
Ráadásul ezen az utolsó fél napon, már egyáltalán nincs tanítás, inkább csak beszélgetős, piknikezős órák vannak, arról már nem is beszélve, hogy a 12.-i repülőjegy sokkal kedvezőbb árfekvést képviselt, mint az egy nappal későbbi.

Megírtam pár kérvényt, vártunk elég sokat, és izgulgattunk, hogy akkor most mi lesz.
A repülőjegy más időpontra áthelyezése igen tetemes költséggel járhat, ami már az én pénztárcámat terhelné, és a lányom pedig az amúgy is kevés időből, még kevesebbet tölthetett volna itthon.
Végül győztünk!  :) Szerencsére, engedélyezték a hazajövetelt, tekintettel a csak fél nap hiányzásra. De azért egyáltalán nem volt egyszerű futam...

2. Ok: Hannának bedugult a füle és enyhén fájogatott. Elment a klinikára, ahol kapott fülcseppet.
Egy hétig csepegtetett, úgy látszott javul talán az állapot. Azonban a hazautazás előtti péntek délutánjára már egyre erősebbé vált a fájdalom. Megint elment a klinikára. A doki nem csinált semmit, bár egyértelmű volt számára, hogy valami van a fülében, amitől még a dobhártyát sem látja. Fájdalom csillapítóként napi 8 Panadolt rendeltek el neki!!! ( és ezt most remélem nem olvassa az itthoni doktor bácsink ) Amit muszáj volt bevennie, mert egyéb esetben lekaparta volna a falat.   

A szombatot és vasárnapot végigszenvedte. Hétfőre rendelték vissza. 

Ráadásul szombaton 4 órás SAT vizsgája is volt. Őrületes fej és fülfájással. 

Hétfőn visszament a klinikára, de akkor már nagyon rosszul érezte magát. Elküldték egy intézményen kívüli szakorvoshoz. Tiszta genny volt a füle. 
Csütörtökön indult volna a repülőgépe. Újabb kérdőjelek..
Még csütörtökön is orvosnál volt, és ő mondhatott áment a hazaútra.

A legkisebb mértékű fülgyulladásnál sem szoktak repülőgépes utazást javasolni. Ez pedig egy igen erős, gennyes gyulladásnak bizonyult.

Végül a sors mellénk állt. Csütörtökre csillapult a fájdalom. Fülcseppel, orrcseppel és maréknyi fájdalomcsillapítóval felszerelkezve engedték útnak. 
Akkor már mindenre fel voltam készülve, és tudtam, hogy ha nem történik valami csoda, akkor nem jöhet haza még később sem, mert a légitársaság már csak olyan távoli időpontra tudna másik jegyet biztosítani, hogy semmi értelme nincs útnak indulni.

A 23 órás Szingapúr-Doha-Budapest útját lelkiekben végigutaztam vele.
Szerencsére jól viselte.
Szerintem akkor már bármit elviselt, csak hazajöhessen...

"Nem oda érkeztem, ahová indultam, hanem oda, ahová el kellett jutnom."

Megérkezett! Hogy három hetet Magyarországon töltsön!

Az előző fejezetben írtam, hogy már Szingapúrban is javában tombol a karácsonyi láz.
Tartozom pár idén készült fotójával, ezért ez most pótlásra kerül.

Mivel telt ez a három hét?:

Először is Qatarral hazahozhatta a csomagja mellett a gördeszkáját is (amit a Lufthansa nyáron nem engedett,), és itt 24 helyett-30kg-ot engedélyeztek, amit ki is használt. Hazarepítette a ruhái nagy részét, hogy nyáron lehetőleg semmit ne kelljen otthagyni.

Ami megint már egy ideje nagyon aggaszt, és most már tudjuk, hogy megoldás sem igen lesz rá mostanában, az- az, hogy csupa víz minden, a kollégiumi szobájában. 
Csak, hogy számszakilag érzékeltessem: a néhány napig kölcsönkapott páraelszívó berendezés, napi 8 liter vizet préselt ki a levegőből!!! Minden csupa penész. 
Az egy dolog, hogy a ruhái irtózatosan dohosak és büdösek ...., de az egészsége miatt komolyan aggódom, hiszen kiskorában asztmában szenvedett. És bizony hosszú heteket töltöttünk Budapesten, a híres szabadsághegyi gyerek klinikán a gyógyulás reményében. 
A penész pedig komoly egészségügyi problémákat okozhat, akár életre szólót is.
...és bár én eddig soha nem reklamáltam az iskolában, ez most finoman, de elkerülhetetlen lesz.

A fentiek miatt mostam is rengeteget. Egyszer, kétszer, háromszor ugyan azokat...és penészfoltokat próbáltam eltüntetni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Ilyen nehézségekkel kell megküzdeni egy szuperpárás országban, ha kifogod a legrosszabb kollégiumi szobát.

A napok rettenetesen gyorsan és eseménydúsan teltek. Valóban hónapokat próbált belenyomni ebbe a három hétbe. Soha nem unatkozott, soha nem voltak tétlen időszakai, próbált mindent kiélvezni... és még maradt volna. 

A Jetlag rendesen dolgozott. Minden hajnalban, ötkor kipattant a szeme, és általában vele együtt nekünk is.

Az első nap itthon, Bagdadkával

Minden ébredést a tanulás követte. Amit nem ragozok különösképpen, hogy miért....a szünet végét két hetes vizsgaidőszak követi. Ezeknek a vizsgáknak az eredményét megkapja minden egyetem, ahova jelentkezett.
Rengeteget tanult a szünet alatt, és ő is tudta, hogy még így sem eleget.

Este 20 órakor már nem bírt fent maradni, egyszer-kétszer ez elhúzódott 21 órára, de az is csak a családi filmezések miatt.

Remélem jókat evett, bár nem sikerült egyetlen kilót sem ráakasztani, pedig nagyon ráfért volna. Múlt évben karácsonykor kicsit gömbölyűbben jött haza, most azonban, mint egy "madárcsontú kisember."
Minden régi ruhája lógott rajta és ha megöleltem attól féltem, hogy eltöröm a csontjait.

A szünet alatt megpróbált töltekezni: családból, barátokból. Próbált mindenkivel egy kicsit lenni, beszélgetni. Az igazi és hűséges néhány barát megmaradt és jó volt látni, hogy mennyi örömet és meglepetést okoztak a lányomnak. Bízom benne, hogy mindenki megértette őt azért, hogy nagyon nehéz annyit találkozni ilyen szűkös idő alatt mindenkivel, amennyit a másik szeretne....de lesz még nyár és biztos vagyok benne, hogy ami most elmaradt vagy lerövidült, az akkor pótlásra kerül. 
A mély beszélgetések, a sok nevetés, a kutyasétáltatás, a mozizás, a közös fahordás, a kirándulások, a színházazás, a kiállítás, a séták, az apró ajándékok....mind értékes és szép perceket jelentettek Hannának.
Ezért köszönöm Nektek, akiknek ez szól, hogy még mindig fontos számotokra a lányom. 

„A barát az az ember,

aki mellett hallgathatok,

más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet,

hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat,

mert nem fog beléjük taposni.”

/ Antoine de Saint-Exupéry: A katedrális kövei /

Címszavakban az események:

- Karácsonyi díszeket és papír hópelyheket gyártottunk

- Sütit sütöttünk
- Társasoztunk
- Kicsit tévéztünk
- Három színházi előadás (Koldus és királyfi, Indul a bakterház, Család ellen nincs orvosság)
- Fát hordott és háncsozott ( ez volt az egyik ami a legjobban hiányzott neki Szingapúrból )
- Rokonságot látogatott
- Dédimamánál nagy családi összejövetelt szerveztünk, ahol átadtuk a Huns2Huns, szingapúri naptárát is, amiben dédi fotója ott van a novembernél

"Mama ne sírj, nem lesz semmi baj! Csak elmegyek és megkeresem a helyem..." Bob Marley

- Kutyát sétáltatott
- Csókakőre kirándultak

"Ha távol vagyunk, képzelődünk. Induláskor sajgó szívvel hagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat, ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is, hogy kincset ástunk el a föld alá."

(Antoine de Saint-Exupéry)

- Moziban voltak
- Városban sétáltak
- Kiállításon volt
- Barátokkal mélybeszélgetett
- Zongorázott, gitározgatott
- Cseresznye fán aludt, hogy kipróbálja milyen érzés a madaraknak
- Fejlesztette főző- és sütő tudományát :)

Az első mézes zserbó

- Ajándékokat vásároltunk a szingapúri társaknak
- Egy héten keresztül fogorvoshoz járt, mert Szingiben letörött a fogából egy darab és a fogorvosi kezelést nem fedezi az iskola (most már tudjuk). Egy letört fog pótlás pedig magyar ember számára, megfizethetetlen Szingapúrban. (köszönet a körzetünk doktor bácsijának a soron kívüli-gyors és alapos fogorvosi kezelésekért)
- A húga iskolájának karácsonyi műsorán voltunk
- Jó falusi, bakonyi levegőt szippantott

"Kicsit megállt a világ köröttem,
talán a ködbe zuhant tél teszi.
Kicsit lelassult ma a szívem,
viszi a vérem, bánattal teli.

Kicsit gubbasztok, fagyott a szárnyam,
ma a repülést hiába vágyom.
Kicsit elfordulok, hogy ne lássam,
hányan didergünk ezen az ágon."

- Balatont néztünk

- Interjút is adott: http://feol.hu/hirek/hanna-jonni-szingapur-1593448 ( pontosítás: nem az volt tervben, hogy itthon érettségizik, hiszen az UWC nemzetközi érettségit adó, 2 éves ösztöndíj. Hanem az volt a terv, hogy az egyetemi tanulmányait itthon folytatja. És Magyarország nem a szingapúri érettségit nem fogadja el, hanem a IB nemzetközi érettségit. Az már egy külön fájó pont, hogy a szingapúri UWCSEA a világ 5 legjobb gimnáziumának ranglistáján van, ezért nagyon sok egyetemen még kiemelten többet is ér a nemzetközi érettségije)

- És persze újra volt egy közös karácsonyunk. Csendes, egyszerű karácsony. De végre négyesben!
Kicsi, jelképes ajándékokkal, közös énekléssel és idén először Tescos, de tényleg szép műfenyővel (mivel az első karácsony óta földlabdás fenyőink voltak, így több már nem fér a kertünkbe). 

Karácsonykor kicsit Szingapúr is velünk volt, hiszen hozott Hanna duriános cukorkát (az íze talán olyan, mintha hagymára öntenénk vanília öntetet) és lefordítva Fehér Nyúl cukrot, amiről nem lehet leszedni a papírt, de ettől függetlenül finom. Kóstolhattunk szárított tengeri füvet is, ami lehet, hogy nagyon egészséges, de számomra elképzelhetetlenül förtelmes az íze. A szüleimnek viszont nagyon ízlett, ezért azonnal oda is ajándékoztuk. Kaptam egy nem tudom miért, de titokzatos jegyzetfüzetet,az elején egy óriási kínai pecséttel és kínai ételeket ábrázoló hűtőmágneseket. ...valamint finom illatú indiai füstölőket. 

"Emlékszem, azon a karácsonyon becsaptam anyámat. Már ünnep előtt titokzatos dolgok történtek, angyalhaj hevert a szőnyegen, fenyőszag volt, de én tudtam, hogy mindez csak érettem van. Tudtam, hogy nem angyal hozza a karácsonyfákat, s a játékokat sem ő, hanem boltokban árulják, s pénzért veszik. Láttam otthon, mikor a cselédek a karácsonyfával bajlódtak, apám vadászni volt, s estére készen kellett legyenek vele. Én is segítettem nekik olyankor a díszítésnél. Nem kívánta senki, hogy higgyek az angyalban. De éreztem, hogy anyám nem tudja ezt, s szeretné, ha hinnék benne. És hittem. Színészkedtem neki s szaladtam az ablakhoz, ahol éppen akkor röpült át az angyal. Örvendtem a fenyőszagnak, s megtaláltam az elhullatott aranyhajszálakat. Itt járt az angyal – súgtam titkolódzva, s anyám örült neki, mint egy gyerek.” 
                                            (Wass Albert)

- Szilveszter napján sötétedésig fát hordott ( azt mondta, hogy a fizikai munka és a tiszta-hűvös levegő hiányzik neki nagyon, ezért ebből igen sokat töltekezett ). Este elment a volt osztálytársnőihez egy kicsit beszélgetni, aztán a szilveszter többi részét , mint mindig, most is itthon töltötte. Éjfélkor koccintás és már ment is aludni.

Majd ebben fog ballagni:

----------------------------------------------------------------Január 4.-én újra a Liszt Ferenc B2 terminálján ültünk. 


Amikor elbúcsúztunk és megöleltem,  a következő párbeszéd játszódott le köztünk:
Hanna: - Anya ne sírjál már megint!
Én: - Nem sírok!
Hanna: - De érzem, mert rázkódsz!
Én: - Nem sírok. Röhögök.
Hanna: - De tudom, hogy sírsz!
- Nyugi! Minden rendben lesz! Aztán írd ám szorgalmasan a blogodat! 

"Nincs rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak."

                                   (George Matthew Adams)

„Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.”

... és újra várunk...újabb 5 hónapot...


Január 5.-én reggel felkeltem. Az első gondolatom az volt, hogy átmegyek a szobájába, hogy reggeli puszit adjak. Láttam magam előtt, hogy ott fekszik az ágyán, a fehér köntösébe burkolózva és korán reggel tanul. 

A folyosón már markolászta egy érzés a torkomat...A szobájában az ágy üres volt... 
Soha életemben nem éreztem azt a fizikai fájdalmat amit akkor a hiánya okozott. 
Fájtak a szerveim, a csontok, az erek és bennük fájt a vér.
Csak pár napig tart...aztán meg időszakonként. Kiszámíthatatlanabb vagyok, mint az időjárás.

Most tél van. Ezért nem lelket gereblyézek, hanem  egy hólapáttal összekupacolom magam.
Leszedem az igenis szép,  tescos műfenyő ágairól az aranyszínű meg piros díszeket. Bedobozolom. 
Az emlékeket, az illatokat is bedobozolom. Meg bedobozolom magunkat is, a négyesben magunkat. 

Jövőre újra együtt karácsonyozunk...és addig még lesz egy nyár is. 

Január 6.-a van. Ma egészen tavasz volt. Gyorsan telnek a napok. Nemsokára újra a reptéren várjuk.
Már csak 5 hónap.

Az utolsó 5 hónap, az utolsó legkeményebb, legnehezebb, legmeghatározóbb, "mindennek jól kell mennie" 5 hónap következik.
Boldog 2014. évet!

E D D I G I   F E J E Z E T E K : 

1.-31.    FEJEZETEK:ITT

32.- 42. FEJEZETEK:ITT

43.-53.  FEJEZETEK:ITT

54.-58. FEJEZETEK:ITT