H A N N A   M E N T  S Z I N G A P Ú R

60. FEJEZET






(A többi 59 fejezetet, ennek a fejezetnek a legvégén találod meg! )


( Szerző: Dreska Ildikó)


"A boldogságot nem megtalálni, hanem megteremteni kell. És nem kívül, hanem belül."


Most engedtem el teljesen a lányomat, Újabb siker: UWCSEA ART díj, orvos vagy művész?, macskatorta, ez már régen több mint egy teljes ösztöndíj, kígyós vendégség, UWCSEA magazin, egy volt UWCSEA-s önkéntes munkája, vizsgaidőszak, CultuRAma 2013, az emberi jogok világnapja, tornádó Szingapúrban, érdekességek

Most engedtem el teljesen a lányomat:
(lélek-kicsomagolós)

LELKEM PATTANÁSA KINYOMÓDIK ÉS A TARTALMA ELÖNT MINDENT!

Amikor sok-sok hónap után hazajön egy pillanatnyi időre az ember gyereke, az egyben feltöltődés és egyben kizökkentés is. Mind a szülőnek, mind a gyereknek... Pontosabban fogalmazva, maga az együtt itthon töltés idejére ez nem vonatkozik, de a Szingapúrba visszatérés utáni időre, mindenképpen.

...és ez az a pont, amikor megértem, hogy ha valaki cserediákként megy el csak egy évre, akkor nem támogatják, hogy hazalátogasson és azt sem, hogy a családja meglátogassa! ( Igaz a mi esetünk nem cserediákoskodás, és nem egy év, de a két állapot mégis sokban hasonlít ).

Kizökken, mert utána megint nehéz lesz visszaszokni: nincs otthon, nincs saját szoba, nincs otthoni illatok, nincs nagyon szeretem emberek, nincs jó levegő, nincs hideg, nincs állatok, nincs kutyaséta-kirándulás-túra, nincs jó kaják és nincs lazítás. Meg még biztosan van egy csomó minden, ami nincs. De van helyette egy csomó más, ami meg azoknak nem adatik meg, akik itthon vannak!

Itthon is Jetlag, kint megint Jetlag. Nem bír elaludni, kattog-jár az agya, gondolkodik, elmélkedik, hiányol.
Azt hiszed, hogy feltöltődött, de inkább mégsem. Azt hiszed, hogy tele van pozitív és építő gondolatokkal, de egyáltalán nem. Azt hiszed, hogy eleget mélybeszélgettél vele, átfordítottál benne kétségeket, félelmeket és bizonytalanságokat, aztán kiderül, hogy mégsem. 
(Ez a megállapításom hosszabb nyári szünetre nem vonatkozik, de a nyúlfarknyi télire igen!)
Téli szünet élményei: ITT

Kettőnk közül a régi kerékvágásba visszakerülést ismételten nem én éltem meg nehezebben, hanem ő.
Fogalmazhatnák úgy, hogy nem várt módon.

Visszaér, kipakol a bőröndjéből, (még a 18 éves vele született kabala maciját is utána küldöd egy ismerősöddel Szingapúrba, mert már a kocsiban nyafizik, hogy ő bizony itthon hagyta), azt hiszed minden rendben lesz, úgy érzed te mindent megtettél és még többet is...gőzerővel indul neki a vizsgáinak...

...és kapsz egy emailt az amúgy is borzalmas hírrel ébredő reggeleden arról, hogy hiányzunk neki, mi lesz ha meghalunk és ő nem bír ki a távolban további négy vagy bárhánytudja évet. 
Én meg ülök a számítógép előtt, reménykedem, hogy rémálmodom és bízom benne, hogy nem hülyült meg teljesen a lányom! 

Aztán ráébredek, így másfél év távlatában, hogy pont én voltam az, aki szolidáltam vele és sajnálgattam, ha rossz passzban volt, meg együtt nyünyörögtünk, nyalogattuk a sebeinket Magyarország-édes-hazám ügyben!

 ...és arra is ráébredtem, hogy néha mennyire,  valóban nyálasan sírtam ki, a valóban létező bánatomat vagy hiányomat. ...és mennyire mondtam mindenkinek, hogy : "De nem mutatom a lányom előtt!"
Közben meg olvasta végig a blogot, sőt cenzúrázta minden megjelenés előtt. 

Úgyhogy most van az a pont, hogy megsimogathatom az okos-kicsi fejemet és megdicsérhetem magamat, mert ezt jól el.......(baltáztam).

Nekem ez volt az a nap, az a pont, az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy ELÉG!
Elég a sajnálkozásból, nyafogásból, itt sem jó-ott sem jóból, depizésből, negatívan látjuk a világotból, bizonytalanok vagyunk és félelmekkel telik. Elég ebből! 
Ráncba szedem, felvilágosítom, beleordítom a világba, hogy álljon már talpra, nézzen már szembe az életével, önmagával és a lehetőségeivel!
Én meg, ha még egyszer taknyom-nyálam - együttszipogok vele, akkora pofont lekeverek magamnak, hogy ...

Aztán elgondolkodom, hogy egyébként szolidalizáció nélkül is ide lyukadunk ki, vagy majdnem ide?
De mindenképpen hibáztatom magam, meg a család többi részét is, akik bármikor képesek voltak még engem is űberelni.

Nem tudom ki, hogyan van, volt ezzel...
 Persze nagyon sok függ - sokféle helyzettől. Azt is el tudom képzelni, hogy akinek lehetősége van egy évben a kétszernél többször rövid időre hazalátogatni, vagy többször találkozni a szeretteivel, annál nincsenek ilyen problémák Meg annál sem, aki enélkül is elvan, vagy nem igényli ilyen mélyen a családját. Vagy annak sem, akinek nem volt sosem ennyire szoros a kapcsolata anyuval, apuval, tesóval, mamákkal, papákkal, nagynénikkel, nagybácsikkal és a 4 kutyát meg a nem tudom összeszámolni macskát sem szabad kifelejtenem.

"Magyarország a világ legszuperebb helye!" 
Mára már ez a mondata, amitől agyvérzést kapok! 

Elment 16 évesen, egy biztonságos burokban élt, nagyjából nem volt gondja semmire. Nem éhezett, volt fedél a feje felett és igaz egyáltalán nem nagylábon, de éltünk. 
Kint sincs gondja semmire, sőt kint olyan dolga van, amilyen nagy eséllyel sosem lesz. Itthon biztosan nem. 
Neki mégis családhiánya van, itt akar ülni a szoknyám mellett (még jó, hogy sosem hordok) és otthonbiztonságban tudni magát. 
Álmodozik, hogy ha újra leérettségizik bioszból és kémáiból: a magyar kormány szerint: a világon mindenhol elismert, de valójában szart sem érő magyar érettségi szerint, akkor ő majd egy színvonalas és magasröptű felsőoktatási rendszer része lehet itthon, és remek fizetéssel kecsegtetve, tárt karokkal várják a munkáltatók. 

Arról már nem is beszélve, hogy természetesen itt élnek a világ legkedvesebb emberei, akik vele karöltve fognak környezetet menteni, állatjogokért harcolni és tolerálni a sajátos eszméit. Itt marha sok pénze van mindenkinek, így sorban épülnek a menhelyek, ahol luxus körülmények között, egyenként terápiás szakemberek lelkivilágoznak a kutyusokkal. A galéria előtt pedig kígyózó sorok fognak állni , ahol rendszeres kiállításai lesznek. 
Itt mindenki  mosolygós, vidám, barátságos, segítőkész és minden helyzetben összefognak az emberek.
Megosztjuk amink van, kedvesen csereberélünk, virágzik a gazdaság, tüneményesek országunk általunk delegált vezetői, és annyira jó, mert mindenki vega!

Olyan álomvilágot épített fel a távolból, olyan magasra magasztosította minden ok nélkül azt az országot ahova ő  -és minden tehetséges, okos, céltudatos és a világon mindenhol elismert  nemzetközi érettségivel rendelkezik társa - már nem kell! Azt az országot, ahol a döntéshozók olyannyira beképzeltek, szánalmasak és nevetségesek, hogy a magyar érettségiről képesek azt hinni, hogy az etalon!

Íme egy felmérés: Szingapúr mindenben a csúcson, Magyarország pedig a süllyesztőben: 
http://eduline.hu/kozoktatas/2014/1/17/PISA_teszt_es_a_boldogsag_infografika_8BI1YC


Ahol van pofája, Orbán Viktornak ezt hazudni: 

“Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell 

tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani 

kell számukra a tanulás, munkavállalás, otthonteremtés és 

családalapítás lehetőségét.”

- Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke

( Mielőtt bárki azt hiszi, hogy bármely pártot képviselem vagy támogatom, közölni szeretném, hogy rühellem az összeset egytől-egyig !)

Biztosan nem lesz könnyű további hosszú éveket a család nélkül tölteni, DE valamit-valamiért!
... nekem ebből a "minden szuper Magyarországon"-ból elegem van! Mert nem az! ... és egyre többször érzem azt, hogy összecsomagolnék és itt hagynám az egészet a francba!

...ÉS azt gondolom már - a felvi.hu-n olvasott 2013.dec.22.-én megjelent- szégyenletes, megalázó és felháborító IB érettségire vonatkozó új szabályozás kapcsán, hogy élni kell egy külföldi teljes ösztöndíjas, világ színvonalú egyetem ajánlatával. Persze csak akkor, ha lesz ilyen.

Ki kell használni az élet által ajándékozott lehetőségeket és megtalálni máshol az embernek a számításait, még akkor is ha ez egy másfajta lemondással jár. Muszáj felelősségteljesen és előrenézőn dönteni dolgokról és nem toporászni egy helyben, várni a sült galambra és benyelni ennek az országnak a gáncsolásait.

Eldöntöttem, hogy ki fogom bírni az újabb távollétet a lányom boldogsága és boldogulása érdekében.
Kemény leszek és határozott! Elgyengülések befejezve! 

Azt akarom, hogy kinyíljon a harmadik vagy negyedik vagy nem érdekel hányadik szeme, hogy beleérjen a keze a bilibe, vagy nevezzük bárhogy!  

Drága lányom! Seggberúgott a saját szülőhazád!!!
Kő keményen küzdöttél eddig itthon, aztán Szingapúrban, csodálatos eredményeket értél el, tehetséges vagy, céljaid vannak, millió terved és álmod! Menj! Merj rálépni a te, saját utadra! Arra ami most jobbnak, biztosabbnak látszik! Aztán még lehet irányt váltani, lehet közelebb vagy lehet ha értelme lesz, haza jönni!

Nagyon reménykedem egy külföldi teljes ösztöndíjban! Ha mégsem kap ilyet, akkor valóban nincs más ötlet...akkor haza kell jönni. 

Egy újabb diák adta fel az UWC ösztöndíját.

Nem tudok haragudni rá, főleg ha csupán a magyar változások miatt viszakozott. Valahol megértem.
Persze nem jó, - hogy egy más ember, aki vállalta volna így is-, elesett ettől.
De nem is szeretnék ítélni, mert nem ismerem a teljes történetet. Bizonyára átgondoltan mondták ki a végszót.

Remekül érezte magát az USA-ban, szerették a társai. Egy okos, értelmes, kedves, barátságos lánynak tartottam, aki méltón érdemelte ki a sok jelentkező közül az ösztöndíjat. Ezt ma is így gondolom. Én nagyon kedveltem. 

Orvosnak készült, akárcsak az én lányom...gyakorlatilag ugyan abba a cipőbe járt, mint mi, azzal a különbséggel, hogy ő most kezdte az egészet.

Nem tudom, hogy a legelején mennyire volt tisztában azzal, hogy kétséges a nemzetközi érettségi elismerése Magyarországon? Nem tudom, hogy tisztában volt-e azzal, hogy külföldön nincsenek számunkra ösztöndíjak az orvosi egyetemeken? ( ezt  igazából nekünk sem mondta el senki ).
Úgy tudom ő egyébként is vissza akart jönni, és nem látták értelmét annak, hogy egy évet kihagyjon?
Fogalmam sincs. De sajnálom. Őt is. Meg a lehetőséget is.

( Megjegyzés, annak aki esetleg nem tudta:  ha a magyar állampolgárnak már van egy nemzetközi érettségije és itthon újra szeretne néhány tárgyból pld. emelt érettségit tenni, akkor ki kell nyitni a pénztárcáját. Ami szerintem megint egy undorító lépés)

" Az emelt szintű érettségi vizsgáért minden vizsga díjra kötelezett jelentkezőnek az adott évre érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 25 %-ának megfelelő, ezer forintra kerekített összeget kell fizetnie az Oktatási Hivatal számára (ez az összeg 2014-ben 25.000.- Ft)." /tantárgy!!!

Becsapott minket Magyarország! én ezt így gondolom! És velünk együtt becsapott minden fiatalt, aki most külföldön tanul és majd szeretné itthon folytatni a tanulmányait. 

Haragszom, és még jobban haragszom!
Valami meghalt, eltűnt, elszállt, nyoma veszett...Nem a Duna, a Tisza, a Kékes, a Bakony, a Hortobágy, nem Budapest vagy Tihany... Nem a kultúra, a hagyomány, a természeti szépségek...
Hanem valami más... Talán azok a szavak, hogy együtt, közösen, nemzet, magyarok, hazám. 

Valahogy a régi dolgok és gondolatok, már nem jelentik számomra ugyan azt...

Talán szégyenkezem is, mert annak a népnek a része vagyok akik nevetségessé, szánalmassá teszik/tették magukat a nagyvilág előtt!
Mert nem csak Szingapúrnak esett le az álla: a nemzetközi érettségi mizéria miatt!

A lánchülyeségek miatt, az egész világ rajtunk röhög!

(Aki nem követte az eseményeket, azoknak itt a mankó:)


IB NEMZETKÖZI ÉRETTSÉGIRŐL MINDENT! ITT A 18. 

FEJEZETBEN!


ITT IS ÍRTAM MÁR AZ IB ÉRETTSÉGIRŐL

Újabb siker: UWCSEA Singapore Nemzetközi Képzőművészeti díj II. helyezés:

Újra kapott egy lehetőséget. Kiállíthatott Szingapúrban, Ázsia egyik legnagyobb Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításán. Ahol egy meglepetés is várt rá. Az UWCSEA ART Nemzetközi Képzőművészeti Díj, II. helyezéssel. https://www.uwcsea.edu.sg/edunia/uwcsea-ib-student-visual-art-competition-2014 és https://www.uwcsea.edu.sg/edunia/uwcsea-ib-student-visual-art-competition-2014
Az ajándékai mellett nyert egy utat Yogyakartába! :)))
Megérte keményen küzdeni, embertelen sokat dolgozni... Másfél éve ment el a kismagyar a nagy Ázsiába. Nem ismerte senki, a nulláról indult. ...és megmászta a csúcsot. Sikerrel!

Egy cikk a kiállításról: ITT

Néhány új, és néhány megújított munkája (amikkel korábban már találkoztatok, de változtatott rajta)

Orvos vagy művész?

Vagy egyszer...talán...mindkettő...?

A labdát feldobta. Az egyetemek megkaptak minden szükséges anyagot. 
Vége a fél évnyi, rendkívül kemény , túlterhelt időszaknak ami az IB jósolt jegyekért szólt és azért a munkáért ami az egyetemre jelentkezéssel járt. 
Azt mondta: élete legnehezebb szakasza volt! 
És még hátravan a nemzetközi érettségi...

Most már a sors dönt!
Teljesen más volt a felállás még egy hónappal ezelőtt, mások voltak az elsődleges tervek. 
Azonban sok mindent okkal át kellett programoznunk és tervezgetnünk. 
Nagyjából átfordult minden. (bár ha így visszagondolok, a másfél év alatt sokszor-sok minden változott) 
Hogy miért? Majd megírom. Ebben a blogban.
Talán március-április körül.
Minden jövőbeni UWC-s és nem UWC számára tanulságos történet lesz azt hiszem.

Nekünk az volt, és még most is az!


Macskatorta:

Megint egy évvel öregebb lettem...ezt én is jól tudom...
Hannától ezt a macskatortát kaptam:

(Jelmagyarázat: A tortán a 16 éves kiscicám, Bagdadka ül. Pontosan így néz ki, és pont ilyen unottan szokott rám nézni. A torta pedig puncs, Auchanos puncs, mert nagyjából ez az egyetlen fajta torta amit megeszek.
És örülök, hogy a macskám takarja a gyertyák egy részét, mert így csak kalkulálni lehet az életkoromat illetően).

Ez már régen több, mint teljes ösztöndíj:

Nagyon sokan szokták kérdezni, hogy mi mindent fedez Hanna ösztöndíja. Már írtam róla, de azért leírom még egyszer, mert bírom, ahogy ezen mindig csodálkoznak: MINDENT! Oda út-vissza út, kirándulások, projekt week, szakmai utak, teljes kollégiumi ellátás annak minden velejárójával, tandíj, étel-ital, ruhapénz, zsebpénz, teljes orvosi ellátás, ingyen laptop, ingyen szuperszámológép, ingyen bármilyen taneszköz (rajzcuccok, füzetek, bármi), ingyen sport, ingyen szakkörök stb.... A mi ösztöndíjunk egy teljes ösztöndíj! 

Ezekből a juttatásokból spórolni is tud, így pld. megtakarította a zsebpénze nagy részét. Tehát félre is tudott tenni.

Elvileg erről szólna az ösztöndíj. De azért itt még mindig vannak meglepetések. 

Először is az iskola kifizette az egyetemre jelentkezés költségeit, ami bizony az USA-ba és Kanadába nem kevés összeg, sőt nagyon sok!  (elvileg ez nem lenne bent az ösztöndíjban, nekünk bent volt), és van még egy un. holliday allowance keret, ami 1000SGD és elvileg ebből fedezték előző évben a szakmai utakat. 
12.-ben nincsenek már ilyen utak, de ott van a keret, fel lehet használni, így a magán kirándulgatások ebből bőven ki is kerülnek.

Nem hihetetlen? Szingapúr nem a szülőhazája, csak másfél éve ismerik! És fontos számukra. Fontos számukra az is, hogy támogassák, hogy egyengessék az útját, hogy jó legyen neki és még jobb!
A kis feneke ki van nyalva (bocsánat) jobbról-balról és még keresztbe is!

Hol a jó fenében viselik így a gondját? Hol a jó fenében fontos egy országnak ennyire?

Nem fogom tudni meghálálni...

...és akkor most le kell írnom azt is, hogy a volt diákok : Pjeczka Kriszta, Marjai Ádám, Földesi Dalma, Tóth Evelin és Varga Hanna!!! rendkívül büszkék lehettek magatokra!
(részleteket nem szeretnék egyenlőre elárulni a blog olvasóinak...és a jövő évi diákoknak sem. Ez maradjon még meglepetés!)



Kígyós vendégség:

Az egyik osztálytársa meghívta őt és egy másik barátjukat a szingapúri otthonukba, ebédre.

A család szerette volna megismerni a fiatalokat, mielőtt útra kelnek. Ugyanis most egy hetes szünet következik, nem hosszú, de mégis valami. Hiszen elkezdődik a Kínai Újév

A terv először Thaiföld volt. A program összeállt, csodálatos helyekre készültek. Ám Ázsia megint közbeszólt. 
Thaiföldön kezdett eldurvulni a helyzet, politikai zavargások, tüntetések sorozata bénította le Bangkokot, ahova pont készültek. Nem akartak Kambodzsához hasonló helyzetbe kerülni, így lemondták az utat. 

Jött az újabb ötlet, hogy 5 napra a közelbe mennek, így esett a választás Kuala Lumpúrra.

Visszatérve a történet elejére: nagyon jó hangulatban telt az ebéd ennél, az egyébként angol származású családnál. Még egy másfél méteres kígyó is meglepte őket, aki a szekrényben pihent.

Úgyhogy izgalmas látogatás volt.

Hanna a kígyó testi épségéért aggódott, a két maláj hüllő befogó emberke,- akiket értesített a család-  pedig a kígyóval küzdöttek. Végül elkábították.... remélhetőleg azóta már visszatért a természetes lakóhelyére.


UWCSEA magazin

Egy volt UWCSEA-s önkéntes munkája

Fogadjátok szeretettel Wyclife Onyango Omondi cikkét, aki múlt évben Hanna ösztöndíjas társa volt.
Kenyából érkezett Szingapúrba.
Ezt az írást azért osztom meg veletek, hogy láthatóvá váljon mennyire átformálja a fiatalok életét és gondolkodását az UWC-s élet. 
Wyclife Omondi , a Haiyan szupertájfun pusztítása után járt a Fülöp szigeteken, hogy segítsen.
Nagyszerű ember!

https://www.uwcsea.edu.sg/edunia/salamat-uwcsea



Vizsgaidőszak:

Igazából ez egy igen hülye szó. Mert tulajdonképpen itt gyakorlatilag egyfolytában valamilyen vizsgaidőszak van. 
De ez most tényleg nagyon fontos. Nemzetközi elő érettségi. Két héten át. Minden tárgyból és egy tárgyból több vizsga is. 

Kő kemény időszak. A tanulás minden módszerét érdemes kipróbálni: pld. érdemes a matek könyvet fejre téve, átmeditálni a tudományt. Főleg a trigonometriát...

CultuRama 2013.

http://www.youtube.com/watch?v=vz8sAHnjeVs&feature=em-uploademail


Az emberi jogok világnapja:

"Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek."
                                                (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 1. cikk)

"1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ Közgyűlése az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ennek emlékére december 10.-e az emberi jogok világnapja. A UWC mozgalom 1962-es indulása óta kiemelt figyelmet fordít az alapvető emberi jogok - mint az élethez, az emberi méltósághoz való jog - és a béke, a remény, a tolerancia terjesztésére. Diákjait minden iskola a Nyilatkozat szellemében oktatja."
       

                                                  UWC Magyarország



Tornádó, Szingapúrban: 

Szerencsére akkor éppen itthon volt, és amúgy sem okozott jelentős károkat.

Érdekesség a WC papírról:

"Mint sok egyebet, ezt is előbb fedezték fel Kínában, s csak azután jutott eszébe valakinek Európában is. Sokkal azután.

Az első dokumentált eset, amikor kínaiak egészségügyi célra használtak papírt, 598-ban történt. Yan Zhitui vetette ezt papírra: A papírt, melyen az Öt Dinasztia idézetei és megjegyzései vannak, az azt feljegyző bölcsek neveivel, nem merem toalett célokra használni". Eszerint mások pedig igen, méghozzá elég sokan ahhoz, hogy efeletti ellenérzését írásba foglalja a történet író.

851-ben egy utazó már arról ír, hogy Kínában gyakori a vécépapír használat.

A késő középkorban a kínai vécépapír már hihetetlenül hasznos árucikk volt. Csöcsiang tartományban évente 10 millió csomagot gyártottak belőle. Nankingban évi 720000 illatosított vécépapírlap fogyott el, ebből a császári család fenekét 15000 érintette.

Nyugaton a 19. században kezdték el használni a vécépapírt, mintegy ezerötszáz évvel később, mint az első kínai feljegyzésekben. Az Egyesült Államokban két és félmilliárd dolláros iparág épül rá, és egy átlag amerikai 23,6 tekercset "fogyaszt" évente."

A Holland UWC iskola 



Érdekességek:

Mindenki a királyt ünnepli Thaiföldön

A sanghai gyerekek a legokosabbak a világon

Unokáik miatt lesznek öngyilkosok az öregek

A legérdekesebb repülőtéri attrakciók

Észak-Korea a Marsra készül

60 év után kártérítést kap az elcserélt csecsemő

Lángszóróval mentek neki a kínai lacikonyhásoknak

Macska menyország

Émelyítő a durian csókja

Táncolt a saját halotti torán

Tömeges esküvő, talpig vörösben

A világ első buddhista temploma

450milliót keres a hongkongi sztár tanár

E D D I G I   F E J E Z E T E K : 

1.-31.    FEJEZETEK:ITT
32.- 42. FEJEZETEK:ITT
43.-53. FEJEZETEK:ITT
54.-59. FEJEZETEK:ITT