Miről is szól ez a blog?

Egy kis "rólunk" egy kis irodalom, egy kis képzőművészet és 69 fejezetnyi történet "Hanna ment Szingapúr" címmel arról a két évről, amit a lányom az United World College ösztöndíjával Ázsiában töltött.

A JOBB OLDALI SÁVBAN:

" BEMUTATKOZÁS ÉS ALKOTÁSOK" címszó alatt kedvedre válogathatsz!

Biztonsági öveket bekapcsolni!

Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------------------------


2013. november 13.

H A N N A   M E N T  S Z I N G A P Ú R




57. FEJEZET





(A többi fejezetet lefelé görgetve 

találod meg)


( Szerző: Dreska Ildikó)



On-line Hanna galéria és cikk, amikor a dédimamánk híres lett Szingapúrban, Újabb stúdió munkák és amikor felhasználják a Hanna rajzokat az UWCSEA-s rajz oktatásban, XXI. századi tanulás nemzetközi díj 2013., VideJÓ UWCSEA, Filmforgatás, A bundás sárgarigó, Szingapúr miniszterelnökénél, Ami még történt...,Egyetemi tervek, Majdnem Ázsiában jártam, Szingapúri eső, UWC iskolák még, Érdekességek



"There is a pleasure in the pathless woods,
There is a rapture on the lonely shore,
There is society, where none intrudes,
By the deep sea, and music in its roar,
I love not man the less, but Nature more."

               ( Lord Byron )






Egy film. Aki folyamatos blog olvasó, érteni fogja, hogy miért posztolom ki:Út a vadonba  http://www.youtube.com/watch?v=Wv49SrCneGU&list=FLyZp39H2c6EyDnyFcfaLduA



Online-Hanna galéria és cikk :



Egy újabb magyarországi cikk Hannáról:

Hálás köszönet a felkérésért és a cikkért.

http://ajanlom-budapest.hu/e-galeria/varga-hanna-kiallitas-az-ember-lenyomata




Amikor a dédimamánk híres lett Szingapúrban:

Történt az úgy, hogy Szingapúrban meghirdettek egy fotópályázatot. Hanna jelentkezett. ...
és : Magyarok otthon és a Nagyvilágban (Huns2Huns) Szingapúr fotópályázatán a Dédimama c. fotója közönségdíjas lett.



"Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amit ismerek és szeretek."





Hálás köszönet a pályázat kiíróinak, hogy Szingapúrból, a dédinket is meglepték egy csodálatos ajándékkal és egy kedves üdvözlő lappal. 
A meglepetéshez az is hozzátartozik, hogy Szingapúrban, a 2014-es Huns2Huns-os naptár egyik reklámarca is dédi lesz. :)
Szerintem a nagymamám álmában sem gondolta volna, hogy őróla egyszer tudni fognak Szingapúrban!

Drága dédipapa! Remélem büszke vagy a mamára!! és a Menyországból olvasod most ezeket a sorokat!

Dédiről tudni kell, hogy tényleg a világ legjobb dédije és csodálatos emlékeim vannak a gyerekkoromból, arról a kis bakonyi faluról, ahol ő él. Fantasztikus nyári és téli szüneteket töltöttünk el itt az unokatestvéreimmel és a szívem mélyén mindig visszaálmodom ezt az időszakot.

Dédinek elképzelése sincs merre van Szingapúr, sokszor keveri Szicíliával  ( Sz betű-Sz betű) és meg van győződve arról, hogy itt nagyon hideg van ( egyszer skypolt Hannával és lefagyott a kép, erről ő rögtön a fagyhalál közeli állapotra következtetett ), háborúk dúlnak, borzalmas betegségekbe halnak bele emberek, óriási és veszélyes vadállatok tanyája  és hetente van cunami meg földrengés. Bármilyen hírt, eseményt lát a tévébe, azt mindig Szingapúrral azonosítja és természetesen tájékoztat is erről. :)





Újabb stúdió munkák és amikor felhasználják 


a Hanna rajzokat az UWCSEA-s rajz 


oktatásban:



Mert azért így a Grade 12 vége fele megértük ezt az élményt is!  Elküldte a rajz tanára levelét. Azt állt benne, hogy le van nyűgözve a rajz füzetétől, a munkáitól és beleegyezik-e, hogy felhasználják ezeket a tanításban.
Másnap pedig a rajz terembe belépvén: ez a "szentély" fogadta::


A fotón Hanna munkái vannak és A/3-as méretre felnagyított lapok a rajz füzetéből


A dupla kép címe: EGYEK VAGYUNK! - WE ARE ONE!






A kép címe: HALÁSZAT








XXI. századi tanulás 

nemzetközi díj 2013:



Az UWCSEA nyerte el ezt a rangos díjat.


http://www.youtube.com/watch?


v=E7QKftaZ02c&feature=em-uploademail




http://21c-learning.com/awards/2013-winners/


http://www.prweb.com/releases/2013/10/prweb11279244.htm





VideJÓ! UWCSEA:

UN Night 2013. hosszabb videó


UN Night 2013. magyar tánc teljes terjedelemben!






Filmforgatás:

Egy filmet forgattak, amit még nem láttam. Remélem sor kerül rá.
Két fotót azonban el tudtam csípni:





A bundás sárgarigó:

... és nem csak képzőművészetben, de írásban is gyakorolja a szürrealizmust.
Íme egy példa az automatikus írásra: 

Fogalom:
Szürrealizmus: Automatikus írás: A fogalom André Breton szürrealista művésztől származik, s a szürrealista mozgalom egyik legfontosabb alapelve volt. A freudi pszichoanalitikus módszerből szűrte le Breton azt a következtetést, hogy a művészetben a tudatalatti közvetlen, kontrollálatlan, spontán kivetítésével nagyfokú esztétikai szabadság valósítható meg. Az automatikus írás segítségével a művész mindenfajta gátlás, esztétikai és etikai konvenció nélkül tárhatja fel a psziché rejtett tartalmait. Breton és a szürrealisták a freudizmus és a marxizmus összekapcsolásával törekedtek a modern személyiség egyéni és kollektív felszabadítására; s ebben a naív heroikus elképzelésben az automatikus írás a maximális művészi szabadság megvalósításának eszközévé vált.


Varga Hanna

A bundás sárgarigó

Múlt éjszaka ráleltem a százéves sárgarigóra. Keskeny sikátorfalak között tipegett botjára támaszkodva. És a falak! A falak nedvesek voltak. Csillogott rajtuk a lámpákból ömlő holdfény. Izzadtak a forró éjszakában, a cseppek végigperegtek a lihegő téglákon. A téglák között a résekben szúnyogok ültek, feküdtek, de a pára nem hagyta őket aludni. Szomjaztak, de nem vérre! Mert a vér is meleg, s bele fognak pusztulni ebbe az átkozott estébe. 

Észrevették ők is a sárgarigót, akinek a lépései alatt rázkódott a föld, a visszhangot azonban elnyelte a távolság sötét ajka. A szúnyogok bágyadtan zümmögni kezdtek, egy-kettő meg is indult a rigó felé, de oly erőtlenek voltak a hőségtől, hogy lefordultak a csatornába, ahol a bűzös izzadságban főttek meg. A sárgarigó tudomást sem vett róluk, csak tipegett tovább. A homályban alig látott. Lábai erőtlennek és súlyosnak tűntek, mintha ágyúkat kötöttek volna rájuk, s azokat vonszolná. De nem érezte a meleget. A sárgarigó fázott. Beteg volt. Fekete szemében halványan derengett az élet. Tollai kuszán borzolódtak, dolmánya olajtól piszkos. Ott találtam rá. Hideg verejték pettyezte öreg testét, melyről csomókban hiányzott a toll. Leguggoltam hozzá, mert a köveken kuporgott.

Megszólítottam: - Jó estét hölgyem! Kell segíteni valamit? - Rám emelte őszinte tekintetét. Ráncos csőrét halk, rekedt hangok hagyták el: - Szeretnék szépségkirálynő lenni! - nyögte. Értetlenül néztem rá. Tudtam, hogy a láz torzítja el elméjét és mondatja vele ezeket, de mégis furcsán hangzott. - És mi az akadálya?
- Nézze - hátát mutatta felém, hiányos tollazatát - így esélyem sincs.
Tojás korom óta álmodom róla, hogy egyszer megnyerhetem a versenyt, de soha nem neveztem, nem volt elég bátorságom hozzá. Most meg látja, már nem vagyok a régi.

- Elgondolkoztam.
Sajnáltam a sárgarigót, akinek tojáskori álma sem teljesült. Úgy éreztem, segítenem kell rajta. Felnéztem az égre, amelyről vörös cseresznyék mosolyogtak le ránk. Az egyikük előhúzott hasa mögül egy fűzfavesszőt, s nagyot csapott vele a fenekemre. Harsogva kiáltotta, hogy már megint egyes lett a matekdolgozatom. Erre felugrottam:
- Megvan! Kitaláltam! Egy bunda kell Önnek! Láttam az arcán a döbbenetet, de aztán elmosolyodott.
- Igaza van! Csodás ötlet! - örültem az örömének. Tudtam, hogy beteg, s hogy egy bunda a megfázástól is óvni fogja, hiszen úgy didergett abban a szűk utcában..

Felsegítettem a földről. Hajnali kettő óra előtt voltunk 56 és fél perccel. Belekaroltam a sárgarigóba, s elindultunk a város főterére. Utunkat tehenek, panelházak szegélyezték. Az út pezsgősüvegekből volt kirakva. Beszélgettünk. 
Amandának hívták. Mesélt a fiókakoráról, hogy bezzeg akkor mennyire más volt minden, mennyivel tisztelettudóbban viselkedtek a fiatalok meg a szúnyogok, hogy ő és a családja mindig dolgozott, nem lustálkodhattak még este sem! 
Édesapja operaénekesként rengeteg díjat kapott, nagy ismeretséget érdemelt ki, de harmincévesen megfulladt egy félrenyelt földigilisztától. 

Édesanyja szoprán hangjával mindenkit elbűvölt, lehet, hogy ezért fogta be egy idióta, s végül fogságban pusztult el. Aztán elővette a tárcáját, megmutatta a képeket az unokáiról, dicsekedett a kórusban elért eredményeikről. Ő maga szakács volt, ő készítette a legfinomabb légyragut a világon. Ajánlotta, hogy főz egyet nekem is, ha hazaérünk, de én kedvesen elutasítottam vegetáriánus életmódomra való tekintettel.

Elsétáltunk egy fodrászat előtt, mikor megtorpant. Vágyakozva sóhajtott. Mondtam neki, hogy menjen csak be nyugodtan, engedje szabadon röpködni a fantáziáját, én majd megvárom idekint. Csak egy fél órát töltött bent, amíg leborotválták a tollat a feje feléről, hiszen manapság ez volt a versenyképes trend. Mikor megláttam, alig jutottam szóhoz, és egyből beláttam, hogy bizony túllőtt egy kicsit a célon, de ő csak azt motyogta, hogy a fodrász javasolta neki ezt a frizurát. Így hát gyorsan bókolni kezdtem, nehogy elvegye a kedvét a melléfogás.
- Nahát Amanda, Ön legalább fél évszázadot fiatalodott! 

Tovább baktattunk a főutcára, amelyen temérdek kerékpáros tüntetett éppen az elnyomott madarak érdekében. Ránéztem Amandára, és összeszorult a szívem. Egy idős asszonyt utolsó napjait tükrözte öreg arc. Amanda, közben betért egy kávéscsészére emlékeztető ruhaboltba, ahol az eladó egyben plasztikai sebészként is tevékenykedett. Ez alkalommal én is csatlakoztam hozzá, nehogy az előbbihez hasonló helyzetbe kerüljön. Az üzletben rengeteg tollat árultak, csomókban lógtak le a plafonról. Akadt köztük hosszú, rövid, puha, erős, színes vagy fakó, ki hogyan óhajtja. Bevásároltunk, de mivel nagyon erőltette a bundát, a madár részlegről áttértünk az emlősök osztályára, ahol hegyekben álltak a fényes szőrmekabátok. Az eladó fülemüle trillázva sürgött-forgott Amanda körül aki később boldogan ecsetelte, hogy kaphat csípőprotézist, ráncfelvarrást, zsírleszívást. Erre szerencsére nem került sor, ugyanis hirtelen meglátott egy szórólapot, melyre a szépségverseny időpontját és helyszínét nyomtatták.
- Holnap! Holnap lesz a verseny! - ujjongott. Úgy éreztem, tényleg fiatalodott legalább hatvan évet.
- Akkor erőt kell gyűjtenie! Mit szólna egy nagy adag vacsorához?
- Hát, az alakomra vigyáznom kell, de rettenetesen éhes vagyok, úgyhogy mehetünk!
Gyorsan előkaptam a mobiltelefonom, hogy hívjak egy hőlégballont, mely meg is érkezett perceken belül. Besegítettem Amandát a kosarába. Ibolyával telehintett rétek felett utaztunk, melyeket a csillagok reflektorfénye világított be. Az egyik mezőn asztalok álltak, de vendégek nélkül. Leereszkedtünk, helyet foglaltunk az egyiknél, s a pincért hívtuk. Én egy forró csokoládét rendeltem pöttyös bögrében, vajas kiflivel, a sárgarigó pedig egy tál nedves gilisztát. Közben a Tücskök Kórusa zenélt az asztalok mellett felállított pódiumon.

Másnap reggel, mikor felébredtem, a rigó már javában ébren volt, a felhők tükre előtt illegett-billegett új bundájában. Tollai aranysárgán ragyogtak, karmai fényesre voltak csiszolva, s a feje megkopasztott oldalát eltakarva, tollkalapot húzott. Sürgetett, hogy szaladjak a konyhába, ahol egy tál gőzölgő légyragu várt. A sietségre hivatkozva ezt a reggelit kihagytam, csak szélsebesen igyekeztünk a verseny helyszínére. Óriási tolongás fogadott minket a réten, ahol előző este vacsoráztunk, ugyanis itt tartották a királynő választást. Sok versenyző leskelődött ki a díszletek mögül. Amanda lejelentkezett. Aztán felém fordult.
- Köszönök szépen mindent csillagom! Remélem, meg tudom nyerni ezt a versenyt, hiszen olyan sokat támogattál - átölelt gyenge szárnyaival.
- Sok sikert Amanda! - integettem neki, miközben a színpad felé lépdelt. Remegtek a lábai, úgy izgult szegénykém.

Azonban amint megpillantottam a kifutón, tudtam, hogy muszáj megnyernie a versenyt. Magabiztosan lépdelt, forgott, boldogan csicsergett, elfeledve minden baját és félelmét. Kitárta szárnyait, szökdécselt. Mozdulatai lágyak, de erőtlenek voltak. 

Hirtelen álmélkodás tört fel a nézők torkaiból. A sárgarigó felett ugyanis szétnyílt az ég, hófehér fény ömlött ki a seben. Tudtam, mi következik. Egy óriási árnyék jelent meg Amanda felett. Egy sólyom ereszkedett le fölé, szárnyaival homokvihart kavarva. Karmos lábaival koronát helyezett Amanda fejére. A fényből tapsorkán gratulált neki. Amanda boldogan nézett rám. Szépségkirálynő lett. Összehúzta új bundáját, integetett. Aztán a sólyom karmai megragadták kabátját, felemelték. A nyomukban lassan csukódó ajtón át kiszűrődött a madárének, melyet talán Amanda operaénekes családtagjai daloltak. 

Mindig az emlékezetemben fog élni a százéves sárgarigó. Az a pillanat, amikor tojáskori álma beteljesült, s ő elbúcsúzott tőlem. Soha nem láttam nála boldogabb sárgarigót. Talán eszébe fogok jutni a bundájáról, amely mindig, mindenütt melegíteni fogja, akár egy ölelés. 
Elmosolyodtam, aztán a serpenyő oldalán feltörtem egy tojást. De a szokásos anyag helyett sárga tollak hullottak ki belőle. Egyet azóta is magamnál hordok.



Szingapúr miniszterelnökénél:

Szingapúrban van egy nyílt nap, amikor megnyitják a nagyközönség előtt a miniszterelnöki palota kertjét és mindenki kedvére sétálhat. Hanna élt ezzel a lehetőséggel és ezt látta:


































Ami még történt:


Rózsaszínben: A nap amikor mindenki ezt a színt viselte, hogy felhívják a figyelmet a mellrák elleni küzdelemre.

Diwali = A fény ünnepe, ami az egyik legnagyobb india ünnep. Idén ő volt az egyik hennafestő. Bővebb leírást és fotókat a múlt tanévi egyik bejegyzésben találtok róla: ITT, mégpedig a 24. Fejezetben.

Egy fotó sorozat: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/del-azsia/7189-ilyen-volt-a-feny-unnepe-iden-indiaban

Ez pedig két fotó a mostani szingapúri Diwaliról:
( Alex Seong Min Choi fotói )




Itt pedig Domján Kamilla fotóit láthatjátok, aki az indiai UWC-ben tanul. Ő egy családnál ünnepelte Diwali fényeit.







Színház: Egy komédia, John Goodber életéről. 

Korrepetítor szerepben: Azaz spanyolt és biológia korrepetítor lett az UWCSEA-ban.

Templomba jár: Sosem gondoltam volna... és nagyon jól érzi ebben a közegben magát...

Esszé írás orrba-szájba:...mert, a külföldön továbbtanulásnak még ez is feltétele, mint írtam, vagy írni fogom. Ezek az esszék bizony igen sokat nyomnak a latba. 
Minden egyetem kér külön témákban is esszéket és vannak olyan esszék is, melyek mindenhova mennek.. Nagyon nagy gondot kell fordítani a megírásukra. Ilyenkor cél, hogy az ember, a lehető legtöbbet hozza ki magából és egyediségre törekedjen, azért, hogy a rengeteg kiváló emberke közül, mégis őt válasszák. Szóban félteném, mert "nehezen tudja eladni magát", de az írástól nem féltem. 
Ha valóban koncentrál: legyőzhetetlen!


Egyetemi tervek:


Nagyon sokan kérdeztétek tőlem szóban, írásban...hogy mi lesz Szingapúr után?

Ezért most megragadom a lehetőséget és megspórolom magamnak - a jövőbeni megválaszolásra szánt időt és itt beszélek erről. Legközelebb pedig csak linket küldök az ez irányú kérdések esetén.

Így elég lesz egyszer regényt írnom róla, mivel úgyis képtelen vagyok 1-2 mondatban, röviden és tömören kifejezni magam.




Amikor nekivágtunk az UWC-nek, ha jól emlékszem nem volt előttünk kristálytiszta terv. Úgy gondoltuk, hogy ez egy nagyon jó lehetőség, él vele a lányom és majd meglátjuk mi lesz.




Aztán következtek időszakok, amikor nagyon foglalkoztatott ez a téma és igazán mélyre ástam. Sok emberrel beszéltem és sok lehetőséget megnéztem. 
Nem voltam könnyű helyzetben, hiszen annak ellenére, hogy sokszor kaptam meghívást Szingapúrba, a szülői értekezletekre,valami mindig közbejött és nem tudtam átruccanni.
Így mindenféle információ és tájékoztatás nélkül maradtam. Óriási ködben tátongott a fejem, és vakon tapogatóztam mind a szingapúri, mind az amerikai, kanadai és európai oktatás ügyében. Mert annyira nem hasonlítanak a magyar rendszerhez, hogy még.

De érdekes, a végére nagyjából minden kitisztult, csak a magyar oktatási és oktatással kapcsolatos jogszabály rendszert borítja ugyan olyan sűrű köd. De már belefáradtam abba, hogy folyton maratom a szemem a füstjével, köhögök vagy könnyezem. 
Ez esetben a saját hazám a leggyengébb láncszem. 




Én most szülőként ott tartok, hogy hátradőltem a karosszékemben.
Várok. A drukkoláson kívül semmit nem tudok tenni. A lányomnak a feladat adott. 
Innentől csak ő tud tenni és akarni a témában.
Nem nézegetem az egyetemi listáját, úgyis két hetente változik és nem nézek utána a suliknak sem. Ő választotta ki őket.

Nagyjából képben vagyok, hogy mégis merre és hova szeretne, de a továbbiakban sem érettségizni, sem esszéket írni, sem SAt és TOEFL vizsgázni stb...nem tudok helyette.




Tények:

Magyarország: 
Írtam róla többször...tessék visszaolvasgatni a blogomat, nem szeretném a témát nagyon feszegetni, mert eléggé ideges leszek tőle. 
Jelenleg is teljes homály fedi az IB nemzetközi érettségi körüli vitát, és a jövőben sem látok reményt arra, hogy a téma tisztázódik, ugyanis kb. két hete beszéltem (VÉGRE) telefonon az Okt. Minisztériummal ( miközben már négy és fél hónapja várok a hivatalos levelem megválaszolására )és az emelt matematika, emelt biológia tárgyak bemérésén kívül semmi nem fog történni. 
A többi emelt tárgy továbbra is ott szunyókál, a bizonytalanságban.
Most már ott tartok, hogy kell-e nekem, nekünk egyáltalán ezzel az országgal foglalkozni, ha ez az ország emberszámba sem vesz minket.
Egyszerűen most, itt érettségi előtt nem tudunk várni és lesni a sült galambot...honvágy ide-honvágy oda és hazaszeretet ide - hazaszeretet oda...
Szingapúrban már réges - régen elkezdődött a továbbtanulással kapcsolatos "tennirengeteg".
Ezért a fejünket arrafelé fordítjuk, ahol továbblépési lehetőséget látunk és semmiképpen sem arra, ahol jó magyar szokás szerint: még válaszra sem méltatnak, meg túltanácskozzák a nagy üres, semmit.

Egyébként a lányom a Szent István Egyetem Állatorvosi karára készült és a Képzőművészeti Egyetem tervező grafikusi szakára. Ahova felvették volna államilag finanszírozott szakra, azt választja. Ha mind a kettőre, akkor fej vagy írás.

A hogyan-továbbot illetően létezik A,B,C,D terv. A "C" tervben az szerepel,hogy ha nem sikerült A és B, akkor visszajön magyarba, egy évet halaszt és "nesze neked Magyarország !, bármennyire is röhejes és bármennyire is a béka segge alatt vagy a szingapúri oktatáshoz és követelmény rendszerhez képest!! " újra leérettségizik emelt bioszból, meg emelt kémia érettségit tesz magyar módi szerint, és csinálja a portfóliós anyagát a Képzőre. Aztán uccu neki Állatorvosi és Képző!

...és jól vésd az eszedbe Magyarország: nekünk te voltál az "A" tervünk és ne panaszkodj, hogy itt hagynak a tehetséges, okos fiataljaid!!! 





Európa:
Szintén utána jártam, igen részletesen, több oldalról megtámogatva.
Léteznek ingyenes egyetemek néhány európai országban. Azonban az ingyenesség csak a tandíjra vonatkozik, semmi egyébre nem! A megélhetési költség, nagyjából évi 2,5-3 millió forint.
Aki ezt finanszírozni tudja, annak megy a gyereke, aki nem, annak nem megy!
Ösztöndíj lehetőség van: mester szakon rengeteg, alap szakon 1-2. 
Ezek az ösztöndíjak elképzelhető, hogy mindent fedeznek, azonban zsenik közül, a legzsenibbnek kell lenni és kimagasló feletti eredményt elérni pld. nemzetközi tanulmányi versenyeken.
De ettől még semmi garancia az elnyerésükre.
Van még egy kategória, az élsportolók: ahol jóval szerényebb tanulmányi eredmény is elég. Itt kifejezetten jól jön a szerencse és a hátszél.

Természetesen lehet dolgozni és hitelt felvenni. Főleg messziről lehet osztani ilyen jellegű ötleteket!
Amikor bennük van az ember, akkor már semmi sem annyira ragyogó!

De aki mégis ezt választja: egészségére!

Az európai vonal nincs a tervek között, mert az évi 2,5-3 millió számunkra nem teszi szeplőtelenné.




Kanada és az USA:
"A" és "B" terv.
Az UWC-ben végzettek számára adott a Davis ösztöndíj. 
Amiről az UWC-s életünk elején csak annyit hallottunk, hogy "UWC-sek számára ingyenes továbbtanulást biztosít az USA-ba". 
De ez nem egészen így van.
Pontosan ez úgy néz ki, hogy ezt az ösztöndíjat valóban UWC-sek nyerhetik el, és tényleg csak azok akik az USA-ba szeretnének menni, de nem feltétlenül fedezi az egyetemi továbbtanulásuk költségeit, hanem annak csak egy részét. A fennmaradó részt egyéb forrásokból szokták kiegészíteni ( a suli részéről vagy más helyről ), és ha még mindig maradt financiális lyuk, akkor azt a szülőnek kell pótolnia.
Ha a szülő nem tudja pótolni, akkor egészen egyszerűen, hiába vették fel a diákot, mégsem tudja az adott egyetemen folytatni a tanulmányait.

Természetesen léteznek teljes ösztöndíjak is: bizonyos iskolákban-bizonyos számú, vagy hátrányos szociális helyzetben élőknek, de az is előfordulhat, hogy az elnyert ösztöndíjak éppen fedezik a taníttatási költségeket (ami igen ritka).

Tehát a folyamat úgy néz ki, hogy jelentkezel a kiválasztott egyetemekre.
Ahova felvesznek, azoknak a helyeknek már félig örülsz.
Aztán később megküldik neked és a szüleidnek, hogy mi mennyibe kerül, milyen ösztöndíjat/ösztöndíjakat kaptál és ha fizetnetek kell, akkor mennyit.
Ha a szülő be tudja vállalni a tandíj rá eső részét, akkor minden rendben, ha nem, akkor könnyes szemmel elbúcsúzik a diák.
Ha pedig nincs fizetendő összeg, akkor mindenki körtáncot jár.

Mi körtáncolni szeretnénk!

Az állhat a körtáncban a kör közepén, aki remekül teljesített?
Nem feltétlenül! Neki csak esélye van ott állni, mindenképpen több esélye mint aki nem teljesített annyira jól, bár néha ki tudja...
Több diáknak láttam az életútját, akik remek IB pontokkal (akár 45 ponttal is, ami a maximum), frenetikus SAT vizsga pontokkal (2000-2100 feletti), maximális TOEFL pontokkal, és remekül megírt esszékkel, és komoly önkéntes munkákkal, rengeteg hobby tevékenységgel (zene, képzőműv., tánc stb..stb.)  sem jutottak be az áhított egyetemre. Viszont más aki sokkal szerényebben teljesített: bejutott, vagy akinek a szülei a financiális listán feltüntették, hogy hajlandóak X millió forintot fizetni/év.

Egyszerűen nincs recept arra, hogy ki - hova - miért. És miért nem a jobb és ügyesebb.
Nyilván mindenki pénzből él és sokat számít, ha valaki hozzá tud járulni a gyereke taníttatásához.

Erre rögtön tudok is írni egy példát:
Szingapúr,  a lányomnak 2 világhíres Képzőművészeti Egyetemet javasolt, hogy próbáljon meg a Davis ösztöndíjas listán kívül. Biztosra vették, hogy felveszik és nagyon magas színvonalú képzésben lehetne része. Az egyik egyetem ráadásul a lányom álmainak "netovábbja". 
Ezek az egyetemek nyílt napot tartottak Szingapúrban. A lányom el is ment. Vitte a kis portfólióját, ami igen nagy sikert aratott és tudásilag-technikailag is nagyon erős portfóliós anyagnak titulálták.
Erősen biztatták a lányomat, hogy jelentkezzen.
Aztán kiderült, hogy tehetség ide-tehetség oda, egyik iskola sem jótékonysági intézmény: az egyiknél 30.000USD lenne a tandíj, úgy hogy a felét átvállalja a suli, a másiknál pedig 60.000 USD lenne a tandíj, mert semmi támogatást nem tudnak nyújtani. (ez egy éves tandíj ).
Így tehetség ide-tehetség oda, vágyálom ide-vágyálom oda, a lányom eltipegett vissza a kis egyszerű életébe. 
Ahonnan szomorúan nézi, hogy a többi társa akiket csak alig tehetséggel áldotta meg az Isten, és az IB pontjuk, SAT pontjuk és TOEFL pontjuk is messze a lányomé alatt lesz, bátran jelentkeznek az említett két suliba, netán még fel is veszik őket.
Nekik másuk van. Pénzük.

Olyan esettel is találkoztam, hogy a diák szerényebben teljesít, mint a társa és mégis őt veszik fel, mert pld. árva, nehéz körülmények között él stb... Ezzel egyet is értek, mert ő lehet, hogy mindenféle szülői támogatás vagy  szeretet nélkül vagy nélkülözve küzdötte fel magát erre a szintre. Egyértelmű, hogy fel kell karolni és megadni neki ugyan azt az esélyt, mint azoknak, akik normális háttérben nevelkedhettek.

Visszatérve arra, hogy nincs recept arra kinek sikerül-kinek nem:
Volt szerencsém a napokban egy vér profi szakemberrel beszélni, aki nagyon jól elmagyarázta nekem az amerikai rendszert.
Magyarországon ha a számított pontjaid elérik a vágyott egyetemhez szükséges pontot, akkor nagy eséllyel máris körtáncozhattok, mert sikerült!

Az amerikai rendszerben azonban a teljes embert nézik. A tanulmányi eredmény szép és jó. És minél szebb és jobb, nyilván annál jobb a jelentkezőnek is.
Viszont valahol előtérbe helyezik az IB nemzetközi érettségi pontokat, valahol pedig inkább csak a SAT vizsgát nézik. Nemzetközi diákok esetében pedig a SAT és TOEFL vizsgákat együtt. Kíváncsiak az eddig elért eredményeidre, a sokszínűségedre, zenélsz-e , sportolsz-e, képzőművészkedsz-e, egyáltalán mik a hobbyjaid, milyen önkéntes munkákban vettél részt, mi mindent tettél le eddig a tanulmányaidon kívül az asztalra, mik a terveid, miért akarsz éppen az ő egyetemükre menni, mi van a lelkedben, mi van a gondolataidban, miképpen vélekedsz dolgokról....stb...stb...
De egyértelműen megállapítható, hogy az a 600 szavas esszé, - amit az egyébként sok esszé mellett kell elküldened az egyetemeknek- , dönti el, hogy most romboltál, avagy építettél.
Nincs recept rá, hogy mi a jó, és éppen annak aki olvassa, abban a pillanatban hogyan fog tetszeni, és milyen hangulata van aznap, egyáltalán szimpatikus-e neki a neved, vagy ....vagy....vagy....

Az amerikai rendszerben nem csupán a számokra kíváncsiak. Mindent tudni akarnak rólad, még azt is amit te sem tudsz magadról, vagy nem tűnt fel, hogy tudod.

Én ezt sokkal szimpatikusabbnak találom, annak ellenére,hogy sokkal bizonytalanabban lehet vele jövőt latolgatni és nyilván igen magas lehet a szubjektivitás aránya.

Kanadába nincs Davis ösztöndíj, itt másféle lehetőségek vannak. Bár igen kevés. Legalábbis Szingapúrból. Szintén léteznek teljes ösztöndíjas helyek ( de nem sok ) , és szintén van olyan eset, amikor a szülőnek is kell fizetni.
Léteznek olyan egyetemek is, amire egyetlen ösztöndíjas helyet kap az szingapúri iskola. Ilyenkor nekik kell javasolni egyetlen embert a sok - sok jelentkező, pályázó közül. De ha Szingapúr javasolja, még mindig nem biztos, hogy felveszik és még azt sem lehet tudni, hogy az ösztöndíj teljes lesz-e. 
Ha viszont javasolják, felveszik, megfelelő az ösztöndíj, akkor kötelezően ide kell mennie a diáknak, a többi helyre hiába veszik fel, már nem mehet.

Visszakanyarodva a Kanada és USA főcímhez: Igen! 
A lányom egyetlen  (nagy eséllyel teljes ösztöndíjat adó), Képzőművészeti Egyetemre az USA-ba és nem képzős egyetemekre Kanadába és az USA-ba fog jelentkezni. Természetesen van favorit ország ( Kanada és USA közül ) és van favorit egyetem, de hogy hol és melyik, én erről itt bizony nem fogok írni. De ha ott és az, és teljes ösztöndíj, akkor sebesre körtáncolom a talpamat!

Egyébként mindegyik neves és főleg természettudományok terén kimagasló egyetem. Direkt így válogatott, mivel számára a biológia a másik terület amivel szeretne foglalkozni és mélyíteni a tudását.




A végső cél: biológusi-állatorvosi vonal ötvözve a képzőművészettel (mert látja, hogy remekül működik a kettő együtt), állatvédelmi és környezetvédelmi tevékenységek-akciók, vegyítve az újságírással-műfordítással valamint még több idegen nyelv elsajátítása vagy a spanyol és orosz vonal elmélyítése.






"D" terv:
Ami akár "C" is lehet. 
Mivel évek óta pályázatokat kutatok a lányaimnak és mára már remek forrásaim vannak, ezért rábukkantam  több rövidebb távú (1-2 éves) külföldi ösztöndíjra, főleg a képzőművészet területén. 
Az EVS önkénteskedésről nem is beszélve....mert ez sincs elfelejtve.

Fel vannak vésve a fontos teendők közé és megvalósításra várnak. 
Bőven van idő rájuk, előbb vagy utóbb, sor kerül mindegyikre.
És "D" terv után újra indítható az "A","B" vagy "C" terv projektje is.

Tehát nyugiban vagyok.
Annyira sok a feladat, hogy nagyjából 30 éves koráig garantáltan nem fog unatkozni.





Összefoglalva:
Én azt látom és gondolom, hogy olyan magas színvonalú tudást, olyan tapasztalatot, annyi és olyan megfogalmazhatatlan sok mindent kapott és kap az UWCSEA-tól, hogy ezzel bátran, és erősen bárhol-bármilyen helyzetben meg tudja majd állni a helyét és képes lesz egyedül megtalálni azokat az eszközöket, melyek végül szentesítik a célt. 

Nem tudom hány fiatal járhatott a világ egyik legjobb iskolájába, nem tudom hány fiatal dolgozhatott a biológia laborban olyan XXI. századi eszközökön amilyenek Szingapúrban vannak, nem tudom hány fiatal mehetett biológia gyakorlat keretében Tiomanra, ahol mangrove mocsarat, esőerdőt és a tengerek élővilágát tanulmányozhatta, nem tudom hány gyerek tanulhatott nemzetközi diákként angol nyelven, nem tudom hány gyerek tanulhatott angol nyelvről-spanyolt vagy latint, nem tudom hány gyereknek adatott meg, hogy a rajz stúdióban minden ott legyen ami szem - szájnak ingere és azon is túl, nem tudom hány diák élhetett együtt 65-70 országból érkezett fiatallal, nem tudom hány diák járhatott be ennyi országot és juthatott el ennyi helyre, nem tudom hány diák ismerhetett meg ennyi kultúrát, ennyi fajta ételt, nem tudom hány diák tanulhatott ilyen hihetetlenül modern - szinte városnyi iskolában, nem tudom hány diáknak volt ennyi nemzetből érkezett tanára, nem tudom hány diák élhette-tanulhatta-láthatta meg az UWC rengeteg irányú feladatát-céljait, nem tudom hány diák érezhette magát ilyen szerencsés embernek....mint azok akik ösztöndíjasként itt tanulnak és tanultak!
( Zárójelben megjegyezném, hogy egészen biztosan a többi UWC-ben élő ösztöndíjasnak is hasonló élményei voltak/vannak, de ezt már sokszor elmondtam, hogy a blogot inkább csak szingapúri vonatkozásban írom, mivel erről tudok biztos információkat ).

Nagyon bízom a szerencsében! Most már lefekvés előtt nem azért szoktam fohászkondi, hogy erre és erre az egytemre vegyék fel a lányomat, hanem azt mantrázom: hogy oda vegyék fel, ahol a legboldogabb, legsikeresebb ember válik belőle. 


Majdem Ázsiában jártam:


2 napra Budapestre költöztem. Gyakorlatilag beköltöztem a Hagyományok Házába. 

Csak emiatt a program miatt.
Bár még sosem jártam Ázsiában, sőt még annak közelében sem, de mióta írogatom a blogom, azt hiszem beleszerelmesedtem. Képtelen lettem volna kihagyni!
Látnom, hallanom és éreznem  kellett Ázsiát.


Helyszín: Hagyományok Háza, 1011 Budapest, Corvin tér 8.
Időpont: 2013. november 9 és 10.
TÁVOL VAN-E TÁVOL-KELET?
ÁZSIAI-MAGYAR KULTURÁLIS FESZTIVÁL

A fesztivál programja: 
Shaolin Kung-Fu bemutató: A Fehér Tigris Shaolin Kung Fu Sportegyesület programja.

A Shaolin Kung-Fu azért is áll közel a szívemhez, mert Hanna is űzte pár évig ezt a sportot. 


A Fehér Tigris csapat remek volt! 

Az utolsó előtti képen egy Has-Chit láttok, ami abból állt, hogy hasi légzés és testi - lelki bemelegítés után a fiatalember egy üreges fém tálat gyakorlatilag beszippantott a hasizmai segítségével. A tál végén volt egy kampó, erre láncot akasztottak és valóban!! teljes erőből próbálta három ember letépni a tálat a hasról. Azonban ez nem sikerült. 

Egyébként én csak ámultam a hasi légzés technikán is, ilyet életemben nem láttam. A képen is látszik, hogy egy igen jól kidolgozott testű emberről van szó. Amikor beszívta a levegőt, és orrnyíláson belégzés után továbbtolta a levegőt le a hasba, átvedlett 9. hónapban lévő kispapává. Majd amikor újra kitolta az orrnyílások fele, megint visszaállt a hasfal az eredeti állapotába. Félelmetes volt. Én azt hittem tudom alkalmazni a hasi légzést. Tévedtem. Amit én tudok, még csak nem is hasonlít rá. 









Has-Chi




Maláj táncok: A Chenderawasih tánc csoport produkciója.

Számomra az első negatív élményt jelentette ez az előadás. Mégpedig azért, mert azt hittem, hogy él annyi maláj, magyarban, hogy egy tánckar össze tud állni. 

Ugyanis ez a maláj táncos csapat, Szerbiából érkezett.
A vörös, szőke, barna és festett piros hajkorona, a fehér bőr és cseppet sem ázsiai vonások hiánya miatt, egy nemzeti kosztüm sem tudja pótolni egy igazi, ízig - vérig maláj együttes táncát. Úgy gondolom: soha, senki nem tudja úgy elsajátítani a fej, szem, kar, láb, csípő mozdulatokat és azt a fajta lágyságot, finomságot és bájt, amit alapból a malájok és bármilyen ázsiai nép képvisel. 
Az együttesben talán a második fotón lévő két lány maláj volt. Így próbáltam inkább rájuk koncentrálni.




Talán ők lehettek egyedül malájok




Kokjó / Last spurt: A Budapesti Japán Iskola diákjainak dob előadása.

Nagyon ügyesek voltak. Le a kalappal! 

Pár szóval jellemezném őket: mosolytalanság, rend, fegyelem, maximalizmus, határozottság, erő, dinamizmus. 






Shioharai. Kagura - Tánc az Isteneknek, tánc a Kamiknak, Batarita és Kerek István japán tánc előadása

Szintén egy magyar művész előadásában, akiről elmondták, hogy a között a 7 fehér ember között van, aki megtanulhatta ezt a táncot. Értettem. De nem jött át. 




Teakwondo bemutató: A Koreai Kulturális Központ programja.
Pentaton World Music: A Magyar-Kínai Zenekar koncertje
Naul - Koreai táncok: A Koreai Kulturális Központ programja

Lesifotóim:


Egy szépséges kislány


Az egyik legfurcsább és legmurisabb teremtmény a fesztiválon. Lazán így járkált.


és még kreatívkodik is...!
Hetem fénypontja!


Csöpp tündérke


és még egyszer egy csöpp tündérke
Semmiképp nem akart haverkodni velem....



EGYÉB PROGRAMOK:
„Ahol a tus életre kel”: Kínai kalligráfia bemutató és oktatás Zhang Wei mester és Cserkész Gábor vezetésével
Ázsiai kézműves játszóház


Origami


Írás


Koreai ruha próba


Koreai papír csodák






Korea ruha próba





"Folkloriada 2012 - Táncos magyarokkal Dél-Koreában” Kovács László dokumentumfilmje
Ez egy nagyon klassz dokumentum film. Örömömre sok ismerős székesfehérvári arcot láttam a filmben az Alba Regia táncegyüttes táncosai közül. 

És bemutattak egy koreográfiát magyar és ázsiai táncosok. Ötvözték a magyar néptáncot az ázsiai tánccal, de magyar népviseletben.

Bámulatos volt. Szerintem ezt komolyan kellene művelni! Aki ezt kitalálta, betanította: annak minden elismerésem!












Haiku előadás és verseny: A Magyar-Japán Baráti Társaság programja
Indonéz tánc workshop: Tánc oktatás elsősorban felnőtteknek, Irda Risdiarti vezetésével










 KULTURÁLIS STANDOK

Az Elte-Konfuciusz Intézet standja: A kínai kultúra bemutatása
Programok: csomózás, arcfestés (pekingi opera maszkok), papírkivágás, pálcika használat.


A Koreai Kulturális Központ standja: A koreai kultúra bemutatásaProgramok: fényképezkedés hanbokban, baduk (GO) kipróbálása, koreai kézművesség.
A Magyar-Japán Baráti Társaság standja: A japán kultúra bemutatása
Programok: ikebana, japán kalligráfia és írás, origami készítés, reiki bemutató.

























KIÁLLÍTÁSOK
 "Magyarország ahogy én látom"Ázsiaiak fényképei Magyarországról
Le Thuong vietnami festő kiállítása















8 ázsiai ország bemutatkozása egy kamara-kiállításon
Kézműves munkák a workshopokról

SZÍNPADI MŰSOROK:
Kenpo és Iai Jutsu bemutató: Japán harcművészeti bemutató

Vietnami dalok és táncok

Most lehet, hogy nagyon kegyetlen leszek, de szeretnék tisztán és érhetően fogalmazni, no meg kritikus szemmel.

Azt hiszem ez lesz az a műsor, amit az életben nem felejtek el. 
Vasárnap amikor odaértem az előadásra pont egy vietnámi néni nagyon gusztustalanul vonaglott a színpadon. Nem merem leírni mit gondoltam róla. Szörnyűségesen szörnyű volt, és látszott, hogy ott helyben imitálja  a táncot, ha ezt egyáltalán annak lehetett nevezni. 
Aztán jött az énekkar....bár ne jött volna
....és azt hiszem akkor és ott vesztettem el lelki szüzességemet a színpad előtt a következő műsor láttán.
Képzelj el két 65-70 év feletti nagymamit, szőke derékig érő parókában, kiló kenceficével, vastag rúzzsal,  hogy finoman fogalmazzak elég merész öltözetben. Na és képzeld el, hogy a nagymamik fátyoltáncot lejtenek, aminek tulajdonképpen köze nincs a tánchoz, de még a normális mozgáshoz sem. Fájdalmasan kiábrándító, botrányos és rendkívül ízléstelen előadást láttam. 
Mondtam, hogy nagyon csúnya leszek. Keress rá youtube-n a Tanga c. magyar dalocskára és nézd végig a klippjével együtt. Be sem merem linkelni. Pontosan ezt éreztem...Készítettem róluk fotót, de képtelen vagyok ide feltenni.
Ez itt az énekkar...vagy valami olyasmi volt.





Ázsiaiak és magyarok közös népművészeti produkciói 

Koreai táncok: A Mugunghwa csoport produkciója
Ezt a táncot megint magyarok adták elő, de nem tudom kritizálni őket. Szép, színvonalas, ízléses, precíz, pontos, igényes műsort láttam.
















Thai boksz : A Re-Gym Muaythai Klub bemutatója
Nagyon tetszett. Sosem láttam még Thai boxot, érdekes volt. Szép és egyben kemény sport.








Thaiföldi táncok: Thai táncosok előadása
Tagadhatatlanul az egész ásziai 2 napos fesztivál egyik fénypontja az Indonéz csapat mellett. 
VÉGRE thai lányok, gyönyörű kosztümök, csodaszép mozdulatok. Az igazi "beleszületett" tánc. 
Bámulatos volt és óriási élmény!


















Tradicionális indonéz tánc- és zenei előadás: Arum Melati Indonéz Tánccsoport, Surya Kencana "A" gamelán zenekar produkciója

Az ázsia fesztivál másik gyöngyszeme. Pedig nem csak indonéz táncosok táncolták. De rendkívül kidolgozott, sokszínű, fantasztikus produkció volt. ...és azok a szemmozgások...hihetetlen!


















"Cukujomi" - Hold ének: Japán shamisen és ének előadás a Harubaru-2 zenekar tolmácsolásában
Rjúdzsín Taiko: A Kiyo Kito Taiko japán dobcsoport koncertje




Az Indonéz batikolás












EGYÉB PROGRAMOK:
Eskrima, Arnis, Kali a Fülöp–szigetek harci művészete,  Eskrima Scherma Self-Defence Club programja
Furosiki bemutató, hogyan csomagolnak a japánok?:Magyar-Japán Baráti Társaság programja
Batik: Indonéz batikolás oktatás
Mono no aware: Japán kalligráfia performance shakuhachi kísérettelITT






Akik a leges legjobbak voltak!


Szingapúri eső:

Csak csepeget. Itt ilyen enyhe esők vannak.

(Daren Lee fotói)








UWC iskolák, még: 

Az előző fejezetben:  ITT  már írtam néhány UWC-s iskoláról és láthattátok a jelenleg kint tanuló magyar diákok nevét és osztályát is.
Ezt a sort most tovább bővítem:

Jelenleg Hong-Kongban tanuló magyar diák: Monti Norbert (Grade 12.)




"A hongkongi Li Po Chun United World College 1992-ben nyitotta ki kapuit. Születését és működését a névadója (Li Po Chun) által létrehozott alapítvány és a hongkongi kormány támogatásának köszönheti. Ez a magyarázata annak, hogy itt viszonylag magas, 40%-os a helyi tanulók aránya. A pálmafákkal és más trópusi növényekkel teli campus egyik oldalán a tenger húzódik, míg a másikon a Ma On Shan hegycsúcsban gyönyörködhetnek a diákok órára sétálva. Az iskolában a tanulmányokat kiegészítő programot "Quan Cai"-nak (a személyiség teljes fejlődése) keresztelték. A diákok az önkéntesként hongkongi hajléktalanoknak nyújtanak segítséget, kambodzsai árvaházaknak gyűjtenek adományt, valamint a város természetvédelmi övezetében is dolgozhatnak. Hong Kong sok-sok lehetőséget kínál a fiataloknak: filmfesztiválok, múzeumok, könyvtárak, buddhista kolostorok, közös vacsorákra alkalmas éttermek, színpompás piacok forgatagába csöppenhetnek bele."       ( UWC Magyarország )



Érdekességek:

HÁT EZ SZINGAPÚR: http://vimeo.com/49753231

Királyi esküvő, Indonézia: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/7049-online-bamultak-a-kiralyi-eskuvo

Hogy készül a Kimcsi? http://www.hir3d.hu/video/332/hogy-keszul-a-kimcsi-/

Ovi időseknek, Kína: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/kina/7112-ovi-idoseknek

32 éve nem vágta a bajszát: http://www.asiaport.hu/index.php/hirek/133-bulvar/bulvar-del-azsia/7107-32-eve-nem-vagta-a-bajszat

Divat a kifehérítés egész Ázsiában. De most egy hír Thaiföldről: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/7117-kifeheritettek-thaifoldon-naomi-campbellt

Elefánt kínzás, Thaiföld: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/7099-hajtovadaszat-az-elefantkinzok-ellen

Szexmunkások, Ázsia: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/7097-buszkek-a-szexmunkasok

Magyar árvaház terve, Nepál: http://asiaport.hu/index.php/ashu/7061-magyar-arvahaz-terve-nepalban

Elképesztő fotók az űrből, Kínáról: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/kina/7129-elkepeszto-fotok-az-urbol-kinarol

Épül a világ legmagasabb szobra, India: http://www.asiaport.hu/index.php/kultura/del-azsia/7123-epul-a-vilag-legmagasabb-szobra

Ölnek a hagymáért, India: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/del-azsia/7141-olnek-a-hagymaert-indiaban

Fekete doboz, Dél-Korea: http://www.asiaport.hu/index.php/gazdasag/korea/7167-fekete-dobozt-az-autokba-is

Mars misszió, India: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/del-azsia/7164-tiz-dolog-amit-tudni-kell-az-indiai-mars-missziorol

Macskaőrség, Peking: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/kina/7152-macskaorseg-pekingben

Újabb 6 metróvonal, Peking: http://www.asiaport.hu/index.php/gazdasag/kina/7142-ujabb-6-metrovonal-epul-pekingben

A legkülönösebb temetkezési helyek, Ázsia: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/7145-azsia-12-legkulonosebb-temetkezesi-helye

Vissza a múltba, Kína: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/kina/7192-vissza-a-multba-kinaban

Maradnak a munkatáborok, Kína: http://www.asiaport.hu/index.php/politika/kina/7202-kina-maradnak-a-munkataborok

Tájfun, Fülöp Szigetek: http://news.nationalgeographic.com/news/2013/13/131106-supertyphoon-haiyan-yolanda-philippines/?utm_source=Facebook&utm_medium=Social&utm_content=link_fb20131107news-typho&utm_campaign=Content

http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/7201-12-millio-embert-fenyeget-az-ev-legdurvabb-vihara

http://freepatriot.org/2013/11/09/entire-islands-reported-missing-thousands-feared-dead-in-philippines-super-storm/

Gyilkos vulkán, Szumátra: http://www.asiaport.hu/index.php/hetkoznapok/delkelet-azsia/7240-menekules-a-gyilkos-vulkan-elo

Végveszélyben a szumátrai tigris: http://www.asiaport.hu/index.php/kultura/delkelet-azsia/7233-vegveszelyben-a-szumatrai-tigris

Étterem botrány, Japán: http://www.asiaport.hu/index.php/gazdasag/japan/7230-az-evszazad-etterembotranya-japanban

Harckészültség: Kambodzsa, Thaiföld: http://www.asiaport.hu/index.php/politika/delkelet-azsia/7225-templom-miatt-harckeszultseg


Röviden a következő fejezetről: 
A következő fejezettől, várhatóan sorozat, szösszenet jelleggel riportokat is olvashattok.
Ugyanis lesz egy állandó riport alanyom, aki Ázsiában él és onnan fog tudósítani. 
Hogy ki is ő? Legyen a következő fejezet meglepetése.

Az első sorozat címe: Esküvő Kambodzsában. 

:)


E D D I G I   F E J E Z E T E K : 

1.-31.    FEJEZETEK:ITT

32.- 42. FEJEZETEK:ITT

43.-53.  FEJEZETEK:ITT

54.-56. FEJEZETEK:ITT




16 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Ildikó és Hanna!

Szakmai szemmel mondom: A bundás sárgarigó című írás lenyűgözött!

Nem szakmai szemmel mondom: De a rajz munkák is!

Olvasói szemmel: a blogja Ildikó mindig lenyűgöz.
Nagyon igényes, érdekes munkának tartom.

További sok sikert:

K.Z.

Névtelen írta...

Üdvözletünket küldjük a dédimama falujából! Gratulálunk neki és a kis unokájának!

Névtelen írta...

Bámulatos munka, munkák!
Betty

Névtelen írta...

Hello,

ismet Canadabol
varjuk a leanyt szeretettel.
Ne akarjatok ilyen szemet Magyarorszagra visszamenni, szegyengyalazat hogy nem kaparjak le a falat hogy egy ilyen tehetseges okos leany ott maradhasson es buszkek lennenek legalabb ra.
Nagyon drukkolunk neki osszesen mindenki itt!

Zoli bacsi es a csapat

Névtelen írta...

Oh szépséges tervek,
céltudatos kislányod van!
Amúgy megértem és csodálkoznék ha nem így lenne! Fantasztikus anya-lánya brigád vagytok!
Sok-sok-sok sikert.

Névtelen írta...

hello ildi

micsoda szar orszagotok van nektek hogy nem tolnak voros szonyeget egy ilyen lany ele es csabitjak hazajaba.
szegyenletes.
kivanom hogy legyen sikeres tovabbra is, nagyon megerdemli, egyertelmuen zseni a lanyod. ennyi mindenhez erteni. a bundas sargarigot vegigsirtam olyan mely mondanivaloja van, csodalatos iras, a rajzai ismetelten lelegzet elallitoak.
az egesz lany kivul belul csodas.
a blogod meg nagyon tetszik es mindig olvasom.
puszi igy ismeretlenul is.

Suzy

Névtelen írta...

Kedves Ildikó!

Gratulálok a leányodhoz!

Lenne egy kérdésem. Ma voltam a UWC budapesti központi napján, ahol Gradzikiewitz Franciskával volt egy Skype beszélgetés Szingapúrból. Hanna nem volt ott és a neve sem hagzott el, mintha nem is lenne. Lehet tudni, hogy mi van a háttérben? Miért egy 3 hónapja kint lévőt kérdeznek meg Hanna helyett?

TZ

Varga Hanna, Varga Dana és Dreska Ildikó alkotói oldala írta...

Kedves TZ!
Őszinte leszek, eléggé megleptek a soraid. Mivel a választ magam sem tudom, így bemásoltam és elküldtem a kérdésedet az UWC Magyarországnak, és hidd el én is kíváncsian várom a választ.
Azt tudtam, hogy lesz élő skype vonal Szingapúrból és azt is tudtam, hogy a lányomat senki nem kérdezte, hogy vállalná-e. A múlt évben elvállalta, akkor azzal az indokkal lett elutasítva, hogy csak augusztus óta van kint Szingapúrban..., kevés a tapasztalata:) Az azért bánt, hogy még csak a neve sem hangzott el... de ezt a tényt szerintem mindenki könyvelje el magában úgy, ahogy akarja...én is ezt teszem. Ígérem, ha kapok választ, akkor felteszem ide a blogba.

Varga Hanna, Varga Dana és Dreska Ildikó alkotói oldala írta...

Kedves T.Z,
nagyon nagy segítségemre lennél, ha írnál nekem privátban itt vagy megtalálsz facebookon. Fontos lenne,majd megérted miért!!!
Bízom benne, hogy olvasod és jelentkezel!

Varga Hanna, Varga Dana és Dreska Ildikó alkotói oldala írta...

Kedves T.Z.!
Először is nagyra értékelem azt, hogy privátban is megkerestél, és felvállaltad a kérdésedet. Így akinek az gyulladt fel a gondolataiban, hogy én tettem fel a kérdést, megnyugodhat, mert nem! :)

Nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen!

Ahogy ígértem, bemásolom az UWC válaszát:
"... azért nem kapcsoltuk be Hannát, mert az volt az alapötlet, hogy egy első- és egy másodéves diákot kapcsolunk be, de nem tartottuk volna szerencsésnek, ha mind a ketten ugyanabból az iskolából kerülnek ki. Azután kisebb-nagyobb technikai malőrök miatt csak Franciskát tudtuk bekapcsolni. Kb. 15 perces volt az ő része, amin az ő tapasztalatára, az általa megélt UWC-élményre fókuszáltunk, nem pedig arra, hogy milyen a kapcsolata Hannával."

Kiegészítés képen leírnám ide a teljes történetet:
Múlt tanévben egy UWC-s szülőin felmerült a kérdés, hogy kinek a gyereke vállalná el a skypolást a nyílt napon. Aki ott volt, mindenki igazolhat, hogy én bevállaltam azzal a záradékkal, hogy megkérdezem a róla a lányomat. Megkérdeztem, örömmel elvállalta. Aztán jött a levél, hogy úgy döntöttek mégse 11.-es adjon "interjút", hanem egy tapasztaltabb 12.-es. Maximálisan egyet értettem vele, logikusnak és elfogadhatónak találtam az ötletet. Ígéretet kaptunk, hogy majd idén...az égvilágon semmi gond nem volt ebből.
Idén nem azért nem kapcsolták be Hannát, mert egy iskolából ne nyilatkozzon két diák, hanem azért, mert senki, semmilyen formában nem is kérdezte meg, hogy vállalná -e ezt a feladatot.

A világ változik: 4 hónapnyi tapasztalat bizonyos helyzetben többet ér, mint másfél évnyi UWC-s élet. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Nyilván így van...

Sajnálom, hogy én nem voltam ott a nyílt napon és nem voltam élőben részese az eseményeknek. Hiszen azóta nem csak egy blog olvasómnak, hanem több ismerősömnek is szemet szúrt az, ami neked. (mert ők is ott voltak).

Valószínűleg mi gondolkodunk hülyén, vagy kifordítottan: de hasonló esetben ha a lányom a moderátor (ha volt ilyen, de gondolom volt), vagy ha a lányom a válasz adó, bizonyára már csak tiszteletből is említi, hogy rajta kívül létezik,él és tevékenykedik még egy ösztöndíjas is az adott intézményben, aki esetleg több tapasztalattal is bír...
És sorry, de nem őt kérdezzük, csak...mert...

De azért ott van, és ha a négy hónapos szupertapasztalt mégsem tudna elég infót nyújtani, akkor ott van ő és nyugodtan keressétek.

Nyilván ennél bővebb sok dologról a magán véleményem, amit kicsit bővebben privátban ki is fejtettem neked.
Üdvözlettel:

Dreska Ildikó

Névtelen írta...

Szisztok!
én ott voltam a párommal és a kislányommal. Mi is egy végzős diákot vártunk volna.

Kedves Dreska Ildikó! A lányunk is Szingapúrba készül. Beleszeretett. Mi pedig támogatjuk a párommal mindenben.

Remélem egyszer személyesen is megismerhetem.

Viszont látásra

Gallainé Márta

Névtelen írta...

Hali Ildikó. Csatlakozom az előttünk szólókhoz. Telekiből ketten voltunk nyílt napon és imádjuk a blogodat (de komoly) csak mi éppen Walesbe a HardyBálint-os suliba készülünk. ( és ez ő blogját is imádjuk , mert jófej! Legalábbis az egyikünk ide készül, de remélem én :D gonosz :D Azt hittük itt majd minden suliból egy végzőssel lehet beszélni, és mi evidens hogy a Hardy fiút vártuk. Erre egy újonc nyomja a sódert?

Marci-Fecka Mindörökké UWC!!!

Varga Hanna, Varga Dana és Dreska Ildikó alkotói oldala írta...

Köszönöm a hozzászólást!
Mivel én csak egy UWC-s anyuka vagyok, ezért nyugodtan forduljatok az UWC Magyarország felé ezzel a problémával. Én ártatlan vagyok!

...így is már le lett harapva a fejem, hogy nincs szükség közvetítőre, pedig én csak továbbítottam egy építő jellegű levelet, amiben szerintem semmi rosszindulat nem volt.

Sok sikert a jövőre nézve! Szerintem Bálintot nyugodtan keressétek meg a kérdésetekkel. De a többi 12.-es diákot is el lehet érni. Cindy Gilicze (Olasz) és Monti Norbi (Hong-Kong).
Szép napot:
Dreska Ildikó

Varga Hanna, Varga Dana és Dreska Ildikó alkotói oldala írta...

Egy fontos dolgot kihagytam:
azt ugye tudjátok, hogy iskolát, helyet nem lehet választani?
Bejutni lehet, és magyarán a sors osztja szét, hogy ki-merre...
:)
Szép napot:
Dreska Ildikó

Névtelen írta...

Kezét csókolom Ildikó!
Az unokámat kísértem fel a nyílt napra, mivel hellyel-közzel én nevelem, bár ez részletkérdés. Én azon töprengtem csak halkan, hogy a magyarországi UWC nem tudott választani a sok tehetséges mostani végzős vagy már végzett diákja közül vagy egyik sem volt alkalmas arra, hogy őt kérdezhessék?

Elgondolkodtató

Maradok tisztelettel:

Holly Márton

Névtelen írta...

Ildikó!

Köszönöm, hogy beszéltél anyával. Juhhhhhhhhé!!! Aláírta a szülői hozzájárulást, jelentkezhetem!!!!

Annyira aranyos vagy!!! Köszi,köszi,köszi

Zizy