H A N N A  J Ö T T  M A G Y A R O R S Z Á G

49. FEJEZET



Hanna és az UWC hírlevél, a "titkosvirágcsokor", Griffháton, ezt írják róla, Magyarországi élmények ( ilyen volt a nyár) , Románia rémálommal fűszerezve, a lekváros fénymásoló toner, mondom hogy a szobájában zongorázik, Ismét "Viszlát Magyarország" videó az ő szemével, UWCSEA Lip Dub, autós pokol. 


(A többi fejezetet lefelé görgetve 

találod meg)

(Szerző: Dreska Ildikó)

"Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

                                                                           (Márai Sándor: Ég és Föld - Az utak)



Ez a fejezet igen hosszú és tartalmas lesz!  Közel két hónap történéseit kellett bele sűrítenem.
:)

Utolsó órák Szingapúrban:
(utólagos tudósítás)


Hanna és az UWC hírlevél:

"Elvárások, elképzelések nélkül indultam el az ismeretlenbe, Ázsiába, Szingapúrba. 
Mindössze annyit tudtam, hogy az iskola hatalmas, jól felszerelt, sok nemzet képviselteti magát és 
magas színvonalú az oktatás. Nos, mint utóbb kiderült, ez így igaz, de ennél ezerszer többet rejt 
magában az intézmény, a közösség, az ország.
A kollégium azonnal az otthonommá vált, tanáraim szüleim, barátaim testvéreim lettek. A 
kezdet kicsit döcögős volt, eltartott egy darabig, míg a ‘kultúrsokk’ csillapodott, megszoktam a 
zsúfolt tereket, a szobatársakat, az állandó hajtást, a több mint kétezer idegen arcot az iskolában 
és persze a magyar szó hiányát. Mondanám, hogy a neveket is sikerült megtanulnom, de ez még 
nem teljesen igaz. Nem voltam egyedül: a többi ösztöndíjas ugyanígy érezte magát. Aztán szép 
lassan mi is a UWCSEA teljes jogú tagjaivá értünk. Tengernyi új élményt éltünk át együtt: volt 
öröm, bánat, kirándulások, hajnalig tanulás, izgulás, szórakozás, honvágy, kipróbálás, megismerés, 
segítségnyújtás, búcsú, fejlődés, tapasztalatszerzés… egyszóval minden, amit ebben a z eltelt egy 
évben kívánhattam volna."

                                                                     ( Varga Hanna )



Egy "titkosvirágcsokor":

Indulás előtt pár órával ott ült a kollégiumi szobájában. Egyedül. Már mindenki elment.
Skypoltunk még egy utolsót .  Egy kapkodósat, egy rövidet. 

Hatalmasra nőtt virágcsokrot látok, de akkorát, hogy mögötte eltűnik a lány. 
Egy egyáltalán nem titkos indiai hódolótól... 
De még mindig összetetten esélytelenül.

Szép gesztus, DE azt hiszem Hanna jobban örült volna egy földlabdás virágcsokornak vagy egy 1x1 méteres virág ágyásnak. 

A szépséges csokor - indulás előtt pár órával a címzettnek landoltatás után - árván ott maradt a kollégiumi szobában és gondolom azóta már agyon is kókadta magát. ( a legényke nem gondolt arra, hogy a "röpüllőn" nem lehet virágos mezővel utazni ).

Griffháton:

Megint nem telt el izgalom nélkül a hazajövetel. A 48. fejezetben már írtam a nem várt és lehetséges akadályról. Itt:: http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/06/h-n-n-m-e-n-t-s-z-i-n-g-p-u-r-48.html.

Több gépet is töröltek, többek között az egyik társa gépét , akivel együtt készültek ki a repülőtérre. Az indulás napján már elég kaotikus volt a helyzet Szingapúrban, de a szerencse mellénk állt,  az ő gépe felszállt és szerencsésen landolt a szülőhazában.
Az útját a flightradar.com oldalon követtem nyomon, és most már becsülettel bevallhatom, hogy a lábujjamban dobogott a szívem, amikor fél órára nyoma veszett a gépnek a radaron. 
Mit tesz ilyenkor egy aggódó, eszét vesztett anya? Telefonál. Éjszaka.
Igazából ma sem tudom, hogy kit hívtam, valahol-valamilyen  repülőtéri ügyfélszolgálatot az biztos....és megnyugtattak, hogy igen nagyon jó dolog a flightradar, ám a gépet csak akkor látni, ha a pilóta is úgy akarja, mivel ez a radar egyetlen gombbal kapcsolgatható ki és be. Vannak olyan helyek, pld. Pakisztán és Afganisztán, amikor biztonsági okokból egyáltalán nem kapcsolják be. 
Komolyan mondom, akkor fellélegeztem és meg is nyugodtam, hogy rajtam kívül még sok aggódó és eszét vesztett anya van, aki éjjel is képes felhívni a JóIstent. 

Ez a 12,35 órás Singapore-Frankfurt útvonal

2013.06.20. magyar idő szerint 6 óra
Repülőgép közlekedés a világban pontban ekkor
( nem gondoltam volna, hogy ennyi..............ez tiszta nárcisz mező) 

Azt hiszem éppen időben érkezett haza. Mindenki menekült Szingapúrból, sosem látott méreteket öltött a füstszmog  a Szumátrai esőerdő lángokba borulása miatt. (  mértek 461-es értéket is!!!! ami súlyosan veszélyezteti az egészséget! mellesleg a skála 500-as értékig tart ). Egy ismerősömmel beszéltem és ő mondta, hogy az összes repülőjegyet közel, s távol lefoglalták.
Fogalmam sincs, mi lett volna, ha ott reked és mikor tudott volna hazajönni.

Néhány újabb cikk:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20130620-a-szingapuriak-fuldokolnak-a-rekordszmogtol.html

http://elcomercio.pe/actualidad/1593988/noticia-fotos-singapur-vive-envuelta-humo-contaminacion-mas-peligrosa-16-anos?ft=grid

http://www.economist.com/blogs/banyan/2013/06/smog-over-singapore

http://static.stomp.com.sg/stomp/sgseen/this_urban_jungle/1846386/haze.html#.UcM4fKEGr_g.facebook

http://remembersingapore.wordpress.com/2013/06/19/a-hazy-problem-for-40-years/


Ezt írják róla:

Az UWCSEA-nak van egy évkönyve, amiben összefoglalják az adott tanév eseményeit és fellelhető itt egy fotótár is, a jelen tanulók képével és róluk egy kis jellemzéssel.


Hannáról ezt írják:



MAGYARORSZÁGI   ÉLMÉNYEK:

"Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld 
pora, mikor megérkezem."

                   (Váci Mihály)

Hogy milyen volt ez a majdnem két hónap?

Nagyon rövid, nagyon tartalmas és nehezen törődtünk bele, hogy vége legyen. Leírni nem lehet milyen érzés amikor újra együtt van a család! ...és természetesen azt sem lehet elmondani milyen érzés, amikor a reptérről hazafelé már nem ül velünk az autóban és amikor hazaérve csak az emlékeit látom annak, hogy itthon volt.

Az utolsó időszak döcögősen, szomorkodósan ment, de aztán jött a kollektív "felpofozom magam, hogy felnőjek az ÉLETHEZ",  eltávolítottuk agyunkból a negatív gondolatokkal, félelmekkel teli agysarat és friss agyvizet öntöttünk a pohárba. Aztán nehéz napokon hörpintgettünk belőle.  ( remélem a hatása eltart egy jó darabig, különben Szingapúr-Magyarország távolságnyi ismételt hörpintgetést kell végeznünk ). 

Én tudom, hogy nem egyszerű ez a kettős élet, azt is tudom, hogy most több mindent hagyott itt, mint eddig bármikor.De én hiszek benne, hogy minden így van jól, minden rendben van. Minden így lesz jól és minden rendben lesz. Csak akarni kell! A ránk váró dolgok, lehetőségek és emberek..... pedig várnak ránk...ha a sors forgatókönyve szerint várniuk kell....

Ezen a nyáron érkezett el..... mindent elsöpörve, mindent felülírva,....magával hozva pontosan azt az Egy világot....az első, igazi, "ez most tényleg szerelem".....
Erről most csak azért teszek említést, mert számomra is meglepően változtatta meg pillanatok alatt a lányomat. ( mindenképpen mérföldkő ) Mégpedig jó irányba. 
( Ez volt az a téma, érzés ahol hiába adtam okos tanácsokat, hiába hívtam fel dolgokra a figyelmét, tudtam, hogy erre egy anyu már nem képes, ez egy anyunak már nem a hatásköre.... és vártam, hogy egyszer majd jön valaki, akiben megbízhat, aki  helyettem tanít és a rosszul vagy tévesen berögzült dolgokat helyrerakja, amit az eddigi  semmilyen-alig-alig kapcsolatok homályosítottak el vagy vittek félre. 
Megtanult különbséget tenni, megbecsülni, értékelni, megbízni és szeretni.)

Ezért ebből a szempontból,  most egy különösen nehéz UWC-s év elé néz. De semmi sem lehetetlen! 

" Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot.
Aztán rájössz, hogy ő is ezen a Földön él. Pedig pont ez a lényeg.
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él. És hozzon egy világot. 
De ne egy másikat, hanem ezt. A miénket. Csak kicsit másképp.
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot. Akivel máshogy éled meg a mindennapokat.
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek. És még szebbek az éjszakák.
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek.
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, 
ha ő nincs melletted. " 

Ő szerencsére nem virágcsokrot hozott, hanem egy  tortát készített. Saját kezüleg. Nem is akármilyet...
....és ez csak egy meglepetés volt a sok közül....

Mielőtt nagyon belemerülnék a kiteregetésbe: sajnálattal kell közölnöm, hogy ezennel a magánéleti fejezet aprócska részét le is zárom, mert ez igazán nem tartozik a blogba. 
Csak rájuk tartozik. Rá és Rá!

Inkább csak azért érdekes ez, mert szerintem teljesen más függetlenül elmenni a világ végére, mint "függve".
A két helyzet  mást- és mást hoz ki az emberből.
Meglátjuk.

Volt erre a nyárra egy halom tervünk és még annál is többet valósítottunk meg belőle és még annál is váratlanabb helyzetek, események adódtak. Erre szokták azt mondani: most aztán minden összejött, pontosan annyira és pontosan olyan irányban, hogy még szívfájdítóbb és nehezebb legyen az elválás.
De most csak egy irányba szabad nézni: ELŐRE!

Egy csomó dolog összekeveredett bennem, a hazautazás előtt felépített jövőkép kocka darabjaira hullott szét és megpróbáltuk újra felépíteni, de már más kockákkal és más sorrendben.
Még csak épülget-get-get és hogy merre törnek a csúcsai és milyen magasra, azt talán majd valamikor 2014. április-májusban fogjuk biztosan tudni.

Óriási dilemma van bennünk, a hol és hogyan legyen a folytatás témakörben. Számtalan dolog, esemény és lehetőség befolyásolja mára már ezt a kérdéskört és nem utolsó sorban be kell vallanunk nagyon-nagyon őszintén, a honvágy szó mindenhova bekopogtat. 

Most nem tehetünk mást, mint teljes mértékben a sorsra bízzuk magunkat. Felszállunk egy hajóra,  nem tudjuk, hol érünk partot, merre sodor a víz. De biztosan tudjuk, hogy bárhova jutunk, az pontosan úgy lesz jó. 

Visszatérve az elejére, hogy mit is csinált a nyári szünetben?

Ez volt a menü (je) nyárra:
rajzolgatás és művésztelepezés, szárnyak összeragasztása-rengeteg bíztatás, sok-sok művész, sok-sok hozzáértő és elismert, - egy nem várt nagyszerű lehetőség és felkérés, egy komoly országos kampányban való jelölés, egy felkérés Romániából,  zongorázás minden reggel és minden este, gitározgatás, népdal éneklés, állat szeretgetés, kártya, kirándulás, túra, múzeum és még több múzeum, sok fotó, Fezen fesztivál, nevetés, sok beszéd, mamák, papák, 1-2 igazi és néhány ígérgetős barát, és Ő, filmek, zene-bona, magyar ízek, sokvega, Degesz, kapu csiszológépezés, lambéria festés 40 fokban, férfimunkák apával, tesó haj fonás, faluillat szippantás, lelkizések, társasozás, megszórva egy kis tanulással, kb. minden második nap, hogy nehogy ízüket veszítsék a dolgok. 

A szakdolgozatát Salvador Dalíból írja és már júniusban, amikor hazajött  készen volt vele.
Most a  SAT vizsgájára gyúrt, ami október 5.-én lesz.

Ez itt pld. a "csöpp" kis SAT könyv. Olyan öt kilós a lelkem.

Egy nyári alkotása:

Az örök dilemma:

Így rajzolnak az egy ember szerint "tehetségtelen" fiatalok. Arról már ne is beszéljünk, hogyan rajzolnak azok, akik számára: tehetségesek. (: 

"Mielőtt depresszióval vagy önbizalomhiánnyal diagnosztizálnád magad, előtte győződj meg arról, hogy nem csak seggfejekkel vagy-e körülvéve."

(C. G. Jung pszichiáter)

Varga Hanna munkája: Hamutál sörösdobozból

Meryl Streep: Dana és az én kedvenc színésznőnk.
Hanna készítette, elő szülinapi rajzként, Danának. 

 Európai körútja során, közel egy hetet nálunk volt Hanna egyik namibiai ösztöndíjas társa.
Ültünk a magyar konyhában, a vietnámi asztalterítőre könyökölve,  holland sütit ettünk, hozzá baliról hozott vaníliás kávét ittunk,  és namibiáról nézegettünk fotókat. :)
Sütött is nekünk. Sárgarépa tortát. 

                                                                             ............

Az otthon érzése, illata, íze, látványa, érintése, ölelése, hiánya, könnye és mosolya KÉPEKBEN:
Témák:

LEVENDULÁK
EGY FESTŐ PALETTÁJA (SZOLNOKI MŰVÉSZTELEP)
ZSEBI
A KERT ILLATA
SZENTENDRE
OTTHON CSAK EGY VAN
BUDAPEST
ELVARÁZSOLT MŰVÉSZET
ROMÁNIA
NYÍREGYHÁZA


Jelentés augusztus 19.-én: 
Mióta kint van ma tudtam először skypen beszélni vele, kb. 5 percet. Nem volt a helyzet magaslatán.
HONVÁGYa van. Meg hiányérzete. Már most....
Az igazat megvallva, én sem repesek a boldogságtól. 

Levendulák

"A természet - valóság. Egyszerűen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját. "

                                                                                                                            (Biegelbauer Pál)

Egy festő palettája (szolnoki művésztelep)

"Különös (...), hogy milyen örömöt okoz az embernek, ha élénk, fénylő színeket préselhet ki egy palettára, és szétmázolhatja őket egy vásznon! Néha tudja az ember, hogy mit is akar csinálni, és néha nem, de mindig élvezet."

Zsebi

"Az a macska, aki jó családba kerül, megszokja, hogy beszélnek hozzá."
                                                                                       (L. Cooper)

 A kert illata
( ahol minden igazi! )

"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek."

                                                                                                (Wass Albert)

Szentendre

"...vannak házak, melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat: egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthon-szaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely, mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül. Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház szerencsét hoz mindenkire, aki megalszik benne. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz, és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette föl a tetejébe.Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a közelébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény."
                                                                                                         (Wass Albert)

                               Otthon csak egy van


"Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya."

Tihany

Fadd-Dombori

Szekszárd

Vajta

Eger

Budapest

"A hazát ott találod lovaknak szemében, 
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében, 
A Himnusz bánatában, temetők csendjében, 
Apám minden szavában s nagyanyám hitében."

Elvarázsolt művészet

"Egy igaz Művész új utakat keres, önmegvalósításra törekszik, és nem törődik azzal, hogy művészetét vajon más is követni tudja, más is megérti. Az ilyen művész elsőrendű minősége az eredetiség."

(Jirí Menzel)

Románia

" Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani. "

                                                                                     ( Vavyan Fable)

Ez lesz az az utazás, amit sosem felejtek el....

Össze akartuk kötni a kellemeset a hasznossal, azaz egy nemzetközi művészeti pályázatra gyűjtöttünk anyagot és nyaraltunk is. 

Kisebb csoportban mentünk a Máramarosi vidékre és egy kis faluban szálltunk meg egy családnál.

Az utat teljes mértékben én szerveztem a programok összeállítását is beleértve, így mindenki azt csinálta ami általam "meg volt vagyon írva".

Nagybánya: 

Egy kisváros.

Az utolsó hely ezen a vidéken, ahol láttunk járdát és nem stoppoltak MÉG emberek.

Ugyanis egészen Felsővisnyóig (mert ez volt a legtávolabbi pont ahova elmentünk), sehol nincs kiépített, de még kitaposott járda sem és mindenki az út szélén közlekedik, ami elég bizarr, mivel sehol nem tartják be a sebesség korlátozást és a falvakban életveszélyes az út mentén sétálgatva közlekedni.

A stoppolásról meg annyit, hogy én sehol nem láttam ennyi stoppost, mint itt. Még az öreg nénikék is fuvarért integetnek. Amin így utólag már nem csodálkozom, mert buszt sehol nem láttam, vonatot pedig csak egyszer, de az is teherszállító volt.

....és a vonat: nincs sorompó, hanem stop tábla jelzi, hogy meg kell állni. Ahol azt az egyetlen teherszállító vonatot láttuk, ott dudált egyet a mozdonyvezető, a sínekről levitték a gépeket és szerszámokat a munkások, (mivel pont ott javították az utat) , lesepregették  a kavicsokat, aszfalt darabokat és szépen elhaladt a vonat.....majd utána újra lázas munkába kezdtek és a gyalogos meg autós forgalom is ment a maga dolgára. 

Desze:

Végre falu illat! Mert be kell valljam: rettenetesen szeretem. Számomra nem létezik megnyugtatóbb érzés a faszén, a frissen kaszált mező és a tehéntrágya illatának keverékénél. 

Deszéről azt kell tudni, hogy itt van Máramaros legszebbnek tartott fatemploma. 1717-ben vagy 1770-ben épült ortodox templom egy elvarázsolt temető közepén. Az UNESCO világörökség része.  Lélegzetelállítóan gyönyörű! Talán a máramarosi fatemplomok voltak  a legnagyobb élmények számomra ezen a nyaraláson. 

Egy nagyon kedves családnál szálltunk meg. Volt tehénke, baromfi, nyuszik, macskák és Ráróka, aki nem ló, hanem kutya és én neveztem így el. (Mivel minden idegen kutyát így hívok, mert hallgatnak rá.)

A szállás klassz volt, most legalább láttam sokszínű szobát, sokszínű selyem ágytakaróval és párnákkal és a fal színéhez passzoló aloe verára hasonlító brutalisztikus asztali lámpát. Semmiképpen nem hagyhatom ki a felsorolásból a párnázott WC ülőkét sem és a zuhanyrózsát, amiből csak akkor folyt közepes erősséggel a víz, ha éppen sehol máshol nem folyatták. Ezért beosztva tusoltunk, mert tömegfürdés esetén csak szivárgott a víz. Említést kell tennem az épület belső falazatáról is. Konkrétan a férfiak csak megfelelő dőlésszögben tudtak állva pisilni a furcsa ferdítésű falak miatt. 

A háziak nagyon ügyeltek, hogy ne zavarjanak minket annak ellenére, hogy egy fedél alatt lakunk. Így a konyhát is szabadon birtokolhattuk, ahol isteni konzerveket meg szendvicseket főztünk. 

A háziúr bőszen érdeklődött minden nap, hogy merre jártunk és így utólag rájöttem, hogy jókat beszélgettünk, annak ellenére, hogy ő semmilyen nyelven nem ért a románon kívül - én meg nem beszélem az ő nyelvét. De egész jól kikövetkeztettem, hogy mit akar és szerencsére ő is meg akarta értetni velem, így egy szót többször ismételt és egyre hangosabban. :), feltételezvén, hogy a hallásommal lehet valami gond.

Az biztos, ha pár hónapig maradok, akkor lehet még le is perfektálódok a románra.
Már el is képzeltem magam amint a falusi hírügynökség elnökeként ülök egy helyes kispadon a helyi és korombeli csajokkal és megbeszéljük az elmúlt napok eseményeit. Karcsú derekájomra rakott szoknya simul és két vékonka lábszáram kikandikál a szoknyarakás alól.( mert itt csak térdig ér kortól függetlenül ). 

Ő Rákóka.

Neki tényleg ilyen furcsa füle volt.....még sosem láttam ilyen típusú macsekot.
Olyan szépen nézett.....

Falusugatag:

Kicsi falu, szép templommal, ami 1642-ben épült.

Máramarossziget:

Egy kicsit magára hagyott skanzennel és egy nem túl érdekfeszítő börtön múzeummal, ahol sok minden nem látható, csak sok-sok papír és információ a falakon. Kizárólag román nyelven.

A messziről jött gyermek: Hanna

ez már a börtönmúzeum

Felsőbánya:

A kék tó. Régi bánya tárnák beomlása következtében keletkezett,  1920-ban. Érdekessége, hogy színét sötét zöld színtől a kék színig változtatja. A zöld szín a vizében feloldódott réz szulfát miatt kapja, de ha szél fúj és más szögben érik a nap sugarai, akkor átvált kék színre. Természetvédelmi terület és egyedülálló ritkaság Romániában. Azt hiszem a lehető leghosszabb túraútvonalon jutottunk el ide, amolyan tüdőmet kiköpősen - miközben mások lazán a kocsikulcsot pörgetve a mutató ujjukon landoltak mellettünk. 

Ő Ráró, a búvárkutya. Amíg ott voltunk, folyton lemerült és kavicsokat hordott ki a partra. 

Barcánfalva:

A település 1720-ban épült fatemplomát és egyházi épületeit 1989-ben újjáépítették. UNESCO védelem alatt áll. A Barcánfalvai kolostoregyüttes fatemploma a maga 62 méterével, Erdély legmagasabb templomának számít.

Szaplonca:

A világörökség részét képező vidám temetővel, ahol minden kereszt kék színű és az egyik felére az elhunyt foglalkozása van festve és a másikra meg (általában) a halál oka és módja. 800-nál több kereszt található itt 1935-től- egészen haláláig ( 1977) Stanloan Pátras fararagó, majd későbbi tanítványa Dumitru Pop-Tincu készítette őket tölgyfából. 

Kakastaréj:

(a rémálom helyszíne)

Eszem a szívét annak aki erről a neten azt írta, hogy nyugdíjas túra..........Mivel a túra a Gutin hágótól indul ami 980 méteren van és emelkedik  1438 méterre. Ez egy reggel tíztől-délután kb. hatig tartó túraútvonal, ha tisztességesen végig csinálod és nem állsz le pihizgetni meg még egy kicsit túl is mész.

Ha mindez szintkülönbség nélkül lehetne megvalósítani, akkor nem lenne gond.....de itt egyszer fel, egyszer le utak követik egymást és ha még a nap is ezerrel tűz, akkor igen fárasztó.

Tudni kell, hogy Romániának ez az egyik olyan része, ahol a helyiek szerint természetes, hogy él medve, farkas és vipera is. Az első kettővel nem találkoztunk (mert éppen alukáltak), de viperával kétszer is.

Ez először elég viccesnek tűnik, de igazából fogalmam sincs, hogyan reagáltam volna mondjuk egy mackós meeting esetén. 

Bár előtte megbeszéltük, hogy mackós támadás esetén kiabálunk, ütjük a bottal a földet, nem szemezünk a macival és nem futunk. A farkasok csak csapatban támadnak, de ők azért félnek az embertől.

A vipera már bonyolultabb eset, mert bárhol támad, a marása pedig halálos.

Tilos letérni az erdei ösvényről, tilos leülni és mindig a lábunk elé kell nézni.

Egy dologgal nem számoltunk...........azzal, hogy van még egy rizikó faktor. Maga az ember. Még pedig a "kakaóscsigák" csapata, mert ezt az álnevet találtuk ki nekik. 

Kezdődött azzal, hogy már az első egy órában, a szinte teljesen fekete erdő közepén két helyi "kakaóscsiga" still fűrésszel kölcsönvette a fákat. Nem volt túl bizalomgerjesztő helyzet, ezért jól ki is kerültük őket.

Itt az erdőkben (most már tudom, hogy nem csak ezen a helyen), élnek a "kakaóscsigák" neilon putrikban, a semmi közepén. Földiszedret és gombát szednek (általában).

Daciákkal járnak. Mindent túlélő Daciákkal, melyek meg úgy születtek, hogy hegyet másznak, sárban dagonyásznak és masszívan bírja a gumijuk az éles köveket.

Maradjunk annyiban, hogy a "kakaóscsigák" II. turnusa a csúcs lábától nem messze heverészett a fűben és szemlélődött.

folyt köv!!

Egyébként maga a hely tényleg nagyon szép. Az erdő után következik az Ökör mező ( amit a családom egyik tagja csak Bikatisztásnak nevezett el ) , ahol csodálatos, ezüst-zöld füvek nőnek és nagyon messze ellátni. Aztán itt található a mohos láp, ami félelmetes és egyben gyönyörű, tele van húsevő növénnyel és persze mélységesen mély és elfog a félelem, amikor leszúrod a két méteres botodat a földbe és olyan lágyan fut bele, akár a vajba a kés..... nincs vége.....ahogy lépdelsz a mohán alattad mozog a talaj és a cipőtalpadat nyaldossa a víz.

Ilyet először és utoljára a Szent Anna tónál (Erdélyben) láttam, és ott nem is volt szabad erre a süppedős talajra lépni, csak pallókon vezet arrafelé az út.

Tehát a táj változatos, varázslatos és mindennek a csodának a közepén ott magasodik a Kakastaréj.

Amikor már hulla fáradtan ide értünk, akkor hárman úgy döntöttünk, hogy oda már nem mászunk fel.

Nagyon meredek az emelkedő és hát na! nincs már szusz.

A többiek elindultak felfele, én bebirtokoltam a kocsikulcsokat, mert az volt a terv, hogy hárman szépen elindulunk lefele, alkonyat előtt jó lenne eljutni a kocsiig, amit a Gutin hágó parkolójában hagytunk.

Egy szabályt már megszegve, leültünk a fűre és tanakodtunk, hogy induljunk most, vagy várjuk meg mégis őket? Mivel erősen tűzött a nap, sehol egy árnyék, ezért azt javasoltam, hogy induljunk.....

Rajtam kívül senki nem hajrázta az ügyet, valószínűleg azért, mert ők már előre érezték, amit én csak később.

Elhaladtunk a kakaóscsigák csoportja mellett, még mindig (akkor már órák óta) ott heverésztek a fűben és már egy másik társasággal is kiegészültek. Így ahogy lopva rájuk pillantottunk, kb. 10 férfi embert saccoltunk meg. 
Mi pedig voltunk hárman. Az egyik nem más, mint az én 11 éves lányom.

Elhagytuk a kakaóscsigák gyülekezetét és egyszer hátrapislantottunk, hogy mit csinálnak. Ültek. A fűben.

Sétáltunk tovább és fogalmam sincs már, hogyan jött az érzés, de azt mondtam a többieknek, hogy zárkózzunk a jobb oldal fele, ahol sűrű az erdő és ha jön egy autó, akkor azonnal meneküljünk be.
Egyszerűen még ma sem tudom felfogni, hogyan éreztem másodpercnyi pontossággal rá a veszélyre. Ugyanis ahogy befejeztem a mondatot, a lányom szólt, hogy jön egy autó.
....és valóban, ott jött mögöttünk egy Dacia, aminek egyenlőre még csak a tetejét lehetett látni.

Azonnal beugrottunk az erdős részre és ott guggoltunk. 
És akkor jött az a pillanat, amit nem fogok elfelejteni, mert akkor már biztosak voltunk benne, hogy utánunk jöttek, mert igen, az az autó volt, akiknek pont akkor volt mehetnékük a több órás heverészés után, amikor megláttak minket és látták, hogy akikkel előzőleg mentünk már nincsenek velünk. Csak kettő nő van és egy kislány. 
Emlékszem, hogy levegőt sem vettünk, megfagytak körülöttünk a fenyőágak,és még a fogunk is halkan vacogott. Láttuk az autót, négy férfi ült benne, pontosan a kakaóscsigák. Olyan vánszorogva haladt az a rohadt Dacia, hogy minden másodpercben azt hittük, hogy most áll meg. A fejüket kidugták az ablakon, a jobb karjuk rálógott a kocsi testére és úgy kémlelték az erdőt. 

Elmentek, de tudtuk, hogy bárhol bevárhatnak, hiszen nagyon jól ismerik ezt a területet, tudják melyik úton haladhatunk és kb. hol járhatunk. 
Halálosan biztosak voltunk abban, hogy minket keresnek.

Nálam volt az összes értékünk, pénzünk, útlevelek és a kocsikulcsok és velem volt a 11 évesem. 
Minden átfutott az agyamon......

Kicsit később újra visszamentünk az útra, de nagyon óvatosan haladtunk. 
Nem sokkal később megint hallottuk, hogy közelít egy kocsi.
A kakaóscsigák második turnusa volt, a többi kb. 6 férfival. Ők is nagyon lassan haladtak és végig figyelték az erdőt.

Akkor már tudtam, hogy itt kész és vége...... be fognak minket várni az Ökörmezőnél, ahol már nem tudunk semerre sem elbújni, ők viszont akadály nélkül utánunk jöhetnek a tragacsaikkal.

Soha nem gondoltam, volna, hogy amikor az ember veszélyhelyzetbe kerül, akkor milyen gyors és hirtelen tud lenni. Olyan magas partfalon felmásztunk pillanatok alatt, ahova azért jó pár perc alatt megy fel egy átlag ember. Ilyenkor fel sem merül az, hogy félj a viperától vagy más vadállatoktól. Fel sem merül, hogy letértél az útról és megszegtél megint egy fontos szabályt. 

Biztosan tudtuk, hogy ha ilyen tempóval haladunk, akkor ránk fog sötétedni, pedig még kb. három óra volt visszafele az út a kocsikig. 
És pontosan az Ökörmező előtt a szerencse mellénk állt. 
Megint bújtunk, mert hallottuk, hogy autó közelít. Én az úthoz közelebb voltam és láttam, hogy három terepjáró hajt el. Akkor beugrott, hogy reggel kb. nyolc terepjárót láttunk és most azonnal segítséget kell kérnünk tőlük.
Eszétvesztett anya mit tesz ilyenkor? Kiszaladtam az útra, az egyik kocsi előtt kb. két centivel álltam meg és kiabáltam, hogy álljanak meg, bajban vagyunk. Szerintem sokkot kapott a vezető és a kedves felesége, mert óriásit fékeztek és pattantak ki az autóból. 
Elmeséltük, hogy biztosak vagyunk benne, a helyi kakaóscsigák keresnek minket.

Így történt, hogy felvettek és elvittek bennünket egy másik világ végére, ami autóval nem volt ugyan messze és ott kész, vége, pont, mert ők mennek tovább nem a civilizáció felé. 
Szerbek voltak, akik terepjárós túrára jöttek a hegyekbe és tényleg hálás köszönet innen a blogomból is nekik.
Megint óriási szerencsénk volt, mert a tó, ahol kitettek minket, alap esetben néptelen. Most azonban elmondásuk szerint öt perce érkeztek ide románok, akik mit ad Isten, még magyarul is tudtak.
(ezt azért írom, mert gyakorlatilag nem találkoztunk egy-két embert kivéve ezen a vidéken olyanokkal, akik értették, vagy akarták érteni a magyart). 

Először érezhetően nem volt ínyükre, hogy elvigyenek minket az autóig (ami utólag már érthető is volt, mert kb. 30 km-re volt hegynek fel a szerpentínen a kocsink). De aztán látták, hogy már hulla fáradtak vagyunk, teljesen elkeseredettek és még térerő sincs, mert hiába hívtam a többieket számtalanszor. 

Szóval az egyik emberke elvitt minket a Gutin hágóig. Örök hálánk neki! 
Örülök, hogy mellénk állt a gondviselés.....abba meg már bele sem akarok gondolni, hogy mi történhetett volna.....
Az emberke egy kb. 30-40 cm-es tőrrel az oldalán járkált és a lányom mondta, hogy a kocsiban is ott feküdt egy másik. Ebből kiindulva meg abból amit elmesélt, tudtam, hogy óriási kockázatot vállaltunk és borzasztó nagy szerencsénk volt. Ugyanis a kakaóscsigák előszeretettel garázdálkodnak, lehetetlent nem ismerve.
Felhívta a figyelmünket arra is, hogy soha többé hármas és főleg nőnemű csoportban ne merészkedjünk ilyen helyre. El volt ámulva, hogyan tudtunk ilyen messze eljönni, ennyire mélyen a hegyekbe, gyalogosan.

A 11 évesem egy hős! Semmi nyafogás, semmi siránkozás nélkül, anyjánál sokkal bátrabban élte meg ezt az eseményt. Utólag azt mondta, hogy ő nem tudja mi várt volna ránk......
Én pedig nem beszéltem erről.
Jobbnak láttam, ha hallgatok és mélységesen szégyenlem magam, hogy ennyire nem számoltam a veszéllyel.

Köszönet mindenkinek égen és földön, a segítségnyújtásért!

Vipera

Rozsály csúcs:

Forrisligettől, ami 920 méteren van, lehet felkapaszkodni 1307 méterre. 
Ide én már nem mentem......a többieknél pedig már volt kés.

Hanna

Bódi tó:

Felsővisnyó:

Románia északi részén található, az Ukrán határ mellett. Itt, a Vasér völgyében utaztat a gőzmozdony. 

Kora hajnali képek

Mara:

Az egyetlen hely észak Romániában ahol találtunk éttermet és ahol alkalmasnak is találtuk a talált éttermet arra, hogy megfeleljen a közép szintű higiéniai elvárásoknak. Ám hiába a vendéggel teli, nagyon szép helyen felépített vendéglátóipari egység, ha a személyzet bunkó.

Nagy nehezen találtunk egy szabad asztalt és már dörzsöltük a tenyerünket, hogy na most az egyszer kipróbáljuk a román ízeket. Egy népviseletbe öltözött menyecske szó szerint az asztalunkra dobott egy étlapot, amit hiába nézegettünk és lapozgattunk, mert csak román nyelven volt benne minden írás. Még képek sem voltak, hogy a nyelvet nem beszélő utazó legalább rá tudjon bökni egy ételre.

Jött egy fiatalember, aki szintén a kiszolgáló személyzet tagja volt és mi feltettük a kérdés, hogy van- e esetleg angol nyelvű étlap. Azzal az egyszerű és tömör szóval, hogy NO, ott hagyott minket.
Így történt, hogy nem kóstoltuk meg a román ízeket és bizony több helyen szembesültünk a cseppet sem kedves és barátságos vendégszeretetükkel. ( Tisztelet a kivétel: a házigazdának ! Én továbbra is a számomra Tündérország: Kalotaszeg, Marosszék, Sóvidék és Hargita mellett voksolok, ahol a világ legcsodálatosabb, legkedvesebb, legszerényebb és legbarátságosabb emberei élnek, és ahol lelke van mindennek, bármit nézek és bárhova lépek.) 

Rozália:

1717 után épült a fatemploma, mely szintén az Unesco Világörökség része. Itt olyan élményben lehetett részünk, hogy megnézhettük a felújítási munkálatokat és külön élmény volt konyhává átvedlett szent helyet látni, ahol úgy üvölt Eros Ramazotti a hangfalakból, hogy még a szentek is táncra perdülnek. 

Egyébként ki nem néztem volna a három mösterből, hogy ilyen gyönyörű munkát végeznek.

Jód:

1699-ben épült az Unesco világörökség részét képező fatemploma. A hely még azért is különlegesen híres, mert a kedves apukám szállította ide a templom  harangját. Persze most pont ez a templom volt zárva.

Itt megnéztünk még egy- egy szobából álló etnográfiai múzeumot is, ahol a néni lelkesen beszélt nekem románul és én pedig hálásan bólogattam érte.

Bár a kép nem a legjobb minőségű, de íme a harang és apum pedig a kép jobb oldalán mosolyog.

Nyíregyháza ZOO

" Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert. "

                                                                                                                                  ( George Eliot)

Állatozás nélkül, nálunk nem telhet el egy hét sem:

Az utolsó napokban, semmi más nem járt a fejemben csak ez.... de hiába..... nem nem hallgatott rám :(

és eljött a nem várt nap, amikor a lányom újra a griffre szállt, ami Szingapúr földjére repítette.

"Egy dolog elméletben elfogadni az elszakadást, és megint más ülni a reptéren és szembenézni a tényleges búcsúval."

Elkezdődött a december várás.

December 13.-án újra itthon!

"Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd 

hiányolni.

Vigyázz a szívemre - itt hagytam nálad!"

(Stephenie Meyer)

A lekváros fénymásoló toner:

Azaz, amikor biztosan beazonosítható, hogy Szingapúr földjére érkezvén az első üzenetet az én "macskagyerekem" írta:

" Anya, elhoztam egy tonert és nem tudom mit kezdjek vele."

Most erről tudni kell, hogy 2x, azaz kétszer szembesítettem az út előtt azzal, hogy egy fénymásoló toneres

dobozba és egy zsugorfóliába is beletettem  mama barack lekvárját, hogy amikor a félig megpakolt bőröndben szálldos a tartalom, akkor a végcélhoz megérkezvén,  ne kelljen kinyalni a bőröndből a szerteszét kenődött mamacsodát.

Ismételten megállapíthatom, hogy még mindig képes szelektálni bizonyos esetekben és bizonyos lelki állapotokban az agya, azon termékeket, melyeket anyuka mond, oszt és alkalmaztatni akarna.

Vagyis a fül befogadási képessége automatikusan lekorlátozódott azon dolgokra melyek fontosak, hogy megfoganjanak és gyermekké legyenek az agyában. 

Ilyen egy "macskagyerek".

Mondom, hogy a szobájában zongorázik:

Első éjszaka leányka nélkül:
Álmomban ott zongorázik a szobájában. Éjszaka, mert miért ne? 
Álmomban hallgatózom, odatapasztom a fülemet a falhoz és tisztán áthallatszik a Don't cry dallama.
Álmomban odakucorodok az ágy szélére és onnan hallgatom, egy ideig nem megyek át.
Álmomban azt álmodom, hogy itthon van, hogy mégsem utazott el, hogy levetette a hátáról a Lufthansa griff, hogy visszafordult és csak megviccelt ezzel az egész "elmegyek újrával".
Álmomban lábujjhegyen közelítek a szobája felé, nagyon halkan lenyomom a kilincset.
Álmomban ott ül, egy fehér hálóingben és csiklandozza a zongora billentyűit.
Álmomban leülök az ágyára és onnan nézem ezt a lányt. Az én lányomat. Nem  is tudja, hogy ott ülök.

Félálomban már minden más.
Az ajtaja nincs is csukva, sötét van és csend.
Nincs sehol.
Összegereblyézem a lelkemet.

" Ismét viszlát Magyarország" videó az ő szemével:

http://www.youtube.com/watch?v=gHhlkAEnQwA

UWCSEA Lip Dub 2013. :

Ott van a kis magyar is, a kis magyar zászlóval az eleje felé:

http://www.youtube.com/watch?v=PSV9CVtU784

"autós pokol", Szingapúr ebben is LEG:

http://player.hu/tech-auto/auto-motor/olcson-autoznak-a-magyarok/#.UcdDojsVMol

és ebben is:

http://hvg.hu/cegauto/20130613_Pagani_Zonda_a_vilag_legvaganyabb_eskuvoi



AZ 1.-31. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2012/09/hanna-ment-szingapur.html


A 32.- 42. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/04/hanna-ment-szingapur-tobbi-fejezetet.html

A 48.- 43. FEJEZETET ITT TEKINTHETED MEG:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/06/h-n-n-m-e-n-t-s-z-i-n-g-p-u-r-48.html