H A N N A   M E N T  S Z I N G A P Ú R

50. FEJEZET


Anya és lánya egy kötetben, 269!, újra Szingapúrban, hasonló érzések és gondolatok, lelkiállapotom hullámzó kék vizén, új szobatársak, orientáció, mit jelent az unatkozás, Holi, karácsonyost játszunk, Ha lecsukom a szemem...

(A többi fejezetet lefelé görgetve 

találod meg)

( Szerző: Dreska Ildikó)

"Micimackó! Mi van, ha egyszer elkövetkezik egy olyan nap, amikor el kell válnunk? 

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene. 

- Na igen-igen, úgy könnyű. De... ha nem lennénk együtt? Hogyha én máshol lennék? 

- Jajj... de nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos

holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? 

-Hát tulajdonképpen... 

- És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább? 

- Micimackó, mi van, ha mégis? 

- Mégsem, az nem fordulhat elő... Ha mégis eljön az idő, amikor nem leszünk együtt, akkor nagyon 

fontos, hogy megjegyezz valamit! 

- Mi az a fontos megjegyeznivaló? 

- Hogy bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb vagy, mint sejted és okosabb, mint véled. De a 

legfontosabb az, hogy ha el kell válnunk, én akkor is mindig veled leszek... veled leszek."

Anya és lánya, egy kötetben:

A " Mosolyvirág" határon innen és  túl, irodalmi  pályázat keretében egy nagyszerű lehetőség részesei lehettünk. Beválogatták a munkáinkat egy I.-II. kötetes Életmesék a Kárpát-medencéből c. könyvbe.

269!

"Földlakó: 
Az, aki a Földön lakik. 

Mivel mind a Földön lakunk, mindannyian Földlakóknak számítunk. A Földlakó kifejezés nem utal fajra, fajtára, vagy nemre. Magába foglal mindannyiunkat: meleg- és hidegvérűt, emlőst, gerincest vagy gerinctelent, madarat, hüllőt, kétéltűt, halat, és embert ugyanúgy.

Így az emberek, mivel nem az egyedüli faj a bolygón, milliónyi egyéb élő teremtménnyel osztoznak ezen a világon, ahogy itt mind együtt fejlődünk.

Azonban az ember Földlakó az, aki hajlamos az uralkodásra, és gyakran úgy bánik más Földlakó társaival és élőlényekkel, mint puszta tárgyakkal.

Ez a fajizmus jelentése."

Ebben a  blogban már többször olvashattatok róla, hogy a nagy lányom (mióta letelepedett itt a Földön), vegetáriánus.
Pontosan az ovis időszaka első évének, első két hetében kezdett el komolyan foglalkozni az állatokkal és hintette már az ovis kispajtik között az eszmerendszerét.
Hírdeti és hírdette, hogy egy állatnak pontosan annyi joga van az élethez, mint nekünk embereknek!
Ez a hit az idők során csak erősebb és határozottabb hitté vált. 
Ha pedig ennyire hiszel, tisztelsz, elfogadsz és szeretsz egy állatot, akkor egy idő után megtanulod a nyelvüket.
Egy szép napon pedig rájössz, hogy számodra ők a legőszintébb, legjobb barátok. 
Az embereknél is jobbak. 

Hanna ( többek között) a 269-es mozgalom tagja, ajánlom mindenkinek ezt a filmet.

http://www.youtube.com/watch?v=axAxn9NKk1E

Újra Szingapúrban:

Augusztus 14.-én indult vissza Szingapúrba, ahol már javában tartott a 11.-es évfolyam beavatása és orientációja. Pénteken ő volt a fotós a sár-dagonya-terepversenyen, szombaton meg Amazing Race felügyelő  a Little Indiában.

Lassan mindenki visszatér a kollégiumba és megkezdődik újra az UWCSEA-s élet.

Nekünk ez különösen érdekes és izgalmas év, hiszen idén 12.-es, azaz most ÉRETTSÉGI-zik.
Október 5.-én lesz a SAT vizsgája ami még külön az amerikai és kanadai egyetemekhez kell, aztán vár rá egy TOEFL vizsga, egy matek szakdolgozat az amúri leopárd koncentrációjáról , kb. tíz egyetemnek külön-külön esszé írás, aztán az IB nemzetközi érettségi. ( A Dalís szakdolgozat pedig már régen készen van ).
Idén dől el minden. Az is amiről most még fogalmunk sincs, hogy hol és hogyan folytatódik a kis élete.
 iTT EGY KIS IB NEMZETKÖZI ÉRETTSÉGI BETEKINTŐ: A 18. FEJEZETBEN.

Aztán nemsokára egy megint csak nagy esemény vár rá: Szeptember 18.-án tölti be a 18-at! Így hivatalosan is nagykorú lesz a csöppem:)

Megint elkezdődtek a kb. semmit sem tudunk róla napok, a foltokban beszélünk és a felteszek három kérdést és egynek a felére válaszol. 
Ennek nem örülök, mert elég flusztráló tud lenni, de sajnos az időeltolódás és a tengernyi feladat nem engedi.
A pörgés, idén még vadabb, gyorsabb, aktívabb pörgésbe folytatódik.

Hasonló érzések és gondok:

Szeretném elmondani:  örülök, hogy nem csak mi vagyunk világítós, zöld cserebogarak és nem csak mi éltük meg érzelmi hullámokkal, meg vegyes érzésekkel az előző tanévet, ( és még fogjuk is ), hanem nagyjából mindenki. ( aki meg nem, na az zöld cserebogár vagy nem beszél róla ).

A nyáron azért kiderült, hogy senkinek sem csupa mosolyország és csudijó az UWC-s élete, hanem bizony vannak rossz és még rosszabb napok is. ( a sok jó mellett ). És természetesen az ember is csak emberből van, bárhol is nézzük!

Szerintem az elején még senki sem tudja, hogy képes lesz-e végigcsinálni ezt a két évet, ahol nem csak távol kell élni a szülőhazától, a családtól, hanem bizony sokkal keményebb tanulást, rengeteg plusz feladatot, önkéntes munkát stb...stb.. is jelent az UWC-s élet.

Így történt, hogy az egyik fiú, félidőben feladta az egészet. Én személy szerint sajnálom, mert egy okos, nagyon értelmes és szerény embernek gondoltam őt. Bizonyára megvolt ennek a döntésének az oka. 

Most már mi is tudjuk, hogy egészen más távolról szemlélni az UWC-s jövőt, mint naponta élni benne.
Amikor bevállalod, nagyjából fogalmad sincs mi vár rád. Amit mesélnek az egy dolog. Amit te tapasztalsz, az meg a másik.

Lelkiállapotom hullámzó kék vizén:

Mert, hogy hullámzik a fenébe is!
Ha van szél, ha nincs szél. De ha mégis fúj, akkor aztán úgy korbácsol, hogy még.....!
Azt hiszem a felszín alattal van baj, mert kiszámíthatatlan időközönként fortyog, berezonál és aztán kitör. . Vagy dilizve nagy hullámokat okád az ég felé, vagy pillanatok alatt felduzzasztja a vizet, de úgy, hogy kiönt és naponta többször kell felmosnom magam. 
Kezdek néha attól félni, hogy cunami leszek.
Ez a "gyereknélkülözés" mellékhatása.



"Néha csak egyvalaki hiányzik, mégis az egész világ néptelennek tűnik" 
                                             (Alphonse de Lamartine)

DE 

szerencsére azért jobb napok is mosolyognak. 
Néha/egyre gyakrabban :  jókedvemet a maximumra tekerem és 
élvezem a "minden rendben van-t". 
Azt hiszem: "Minden kezdet nehéz!"

Új szobatársak:

Eddig elvileg a 12.-esek abban a kegyben részesülhettek, hogy ők választották ki, hogy az utolsó évet kikkel szeretnék egy kollégiumi szobában eltölteni. 
Hanna nagyon szeretett volna a két holland barátnőjével egy helyre kerülni, már tervezgették, hogyan rendezik be a kuckójukat.....de a sors megint közbeszólt és változtattak a kollégiumi szabályokon. Azaz nem dönthetnek szabadon arról, hogy kivel élik le egy plafon alatt az utolsó évet.
Így kicsit szomorú volt rögtön az elején, ráadásul az ablak melletti ágyat sem foglalhatta el, mert azt is beosztották, hogy ki hova mehet. Ő pedig az előző évben és most is a lehető legpocsékabb helyre került, közvetlenül az ajtó mellé, ahol mindenki keresztüljár. Ez van. Ezt kell ismét szeretni.
Így egy amerikai-ázsiai  származású, egy timori és egy  burmai lány lett a kollégista társa, akik egyébként nagyon aranyosak. 
Bízom benne, hogy hasonlóan jól kijönnek, mint az előző évi szobatársaival.

Orientáció:

Erről a részről nem igazán tettem említést a múlt tanévben, pedig minden tanév kezdet része.
Egy héten keresztül csapatépítő játékokat játszanak, kreatív feladatokat oldanak meg az iskola falain belül, terepen vagy a városban. 
Ennek része pld. a terepverseny, amiről feltöltök néhány képet.

Mit jelent az unatkozás?

Mert, hogy itt garantáltan esély sincs unatkozni.
Azt hitte majd a 12. év eleje kicsit lazásabb lesz, békén hagyják őket a tanárok, mert sokan még csak most kezdik írni az szakdolgozatot és ahhoz bizony rengeteg idő és koncentráció kell.....
De nem. 
Máris három tárgyból fog vizsgázni pár nap múlva, a Chicago egyetem interjújára készül,  az Alumni Bizottság tagjaként két napig vendégeket fogadott, termet rendezett, gyerekeknek arcot festett stb..., aztán részt vett egy "bárbekjúúúúú partyn", latin klubban volt, szülinapokat ünnepeltek és mély témákban tanácskoztak, " holiztak".

Egy nap

A magyar lányoknak a csúcson kell elkezdeni és ott is kell majd befejezni!
Bal oldalon legfelül Franciska, jobb oldalon legfelül, Hanna. 

Holi:

Igaz nem most volt itt az ideje, de holizni mindig lehet. Hanna kitalálta és ketten a barátnőjével megalkották.
Így kerekedett belőle egy fantasztikus, amolyan őrjöngős, feszültség levezetős nap.

"Indiában a tavasz kezdetét a hindu Holi, vagyis a színek fesztiválja jelzi, amely Phalguna hónap utolsó teliholdas napjára esik. A fesztivál hagyományai India egyes pontjain eltérnek egymástól, de a legtöbb helyen 5 napig ünneplik. Az ősi elnevezése szerinti Holikát, már évszázadokkal Krisztus kora előtt létezett. Jelentése és hagyományai természetesen az idők során nagyban változtak. A fesztivál egyik új szokásává vált a Phalguna Poornima, vagyis telihold éjjelén, máglyaként elégetik a tél során az otthonokban felhalmozódott gyúlékony anyagokat, jelezvén a hűvös napok elmúlását, valamint a forró nyári időszak közeledtét. A máglyaégetést követő napon mindenki festékkel, festékporral szórja és vízzel locsolja a másikat az utcákon, és otthon. A fesztivál az újjászületést jelképezi és a jó győzelmét a gonosz felett."

Ez a múlt évi holi fesztivál, még a tanév elején

Ezek pedig a mostani holizás képei:

Karácsonyost játszunk:

(Ilyen nálam a negatív nap egyik megnyilvánulása)

Augusztus van.
Danával elmentünk vásárolni a Tescoba. 
A péksütiknél arról beszélgettünk, hogy most érezzük úgy magunkat, mintha a karácsonyi vacsorához vásárolnánk be!
Átszellemülve hallgassuk a karácsonyi zenéket, csodáljuk a piros, sárga, kék gömböket. Érezzük a műfenyők illatát. Örüljünk a karácsonyi reklámszövegek üzenetének, és töltsön el minket boldogsággal, hogy a kasszánál óriási sor áll. 
Amikor az áruházból kifelé léket vág előttünk a fotocellás ajtó, akkor élvezzük az arcunkba csapódó jeges szelet és csak azért se húzzuk össze magunkon a télikabátot. Hunyjuk le a szemünket amikor a hópelyhek beletáncolnak a hajunkba meg a szempillánkba. 
Otthon. Otthon pedig takarózzunk be a jó meleg cserépkályhával és kipirult arccal mondjuk ki egyszerre:
Hazaértünk! 
Írjunk decembert a falra, a plafonra, a ház tetejére, a betonra, a fákra és írjunk decembert a kézfejünkre, a hajunkra és az arcunkra. 
Majd aztán dédelgessük, szeretgessük, marasztaljuk, kényeztessük, lássuk el mindenféle jóval, itassuk le, direkt akarjunk neki gyomorbajt, epegörcsöt meg táncoljunk és meséljünk neki vicceket, hogy maradni akarjon, hogy itt időzzön egy jó darabig. Rá fogom zárni az ajtót, lekötözöm, leragasztom a száját, hogy ne tudjon üzenni Januárért.


Igazából napról napra érzem már, mert érezni akarom, hogy vége a nyárnak. Hűvösebb az idő, más szögben süti a földet a nap és korábban is sötétedik. Alig várom, hogy ájultan hulljanak a földre a megsárgult falevelek és halljam a vadkacsák búcsúzását a V alakú égen. 
Állok az út szélén és lestoppolom az időt, de csak azért, hogy beüljek mellé és addig noszogassam amíg nem ad gázt és nem száguldozik vadul December 12 irányába.
Nem engedem, hogy pihenjen, hogy megálljon a pirosnál, hogy bárkit udvariasan átengedjen a zebrán.
Önző vagyok és türelmetlen. 
Hanna "kaotikus szobát" akarok, meg Red Hot Chilli Pepperst, meg akarom hallani a klimpírozását a zongorán, akarom a nyafogását, az állandó "anya ez hol van-t", a dilizéseit, a kiakasztó dolgait, akarom a szétdobált ruhákat, a pillanatnyi hangulatváltozásait. Akarom a "morzsiillatot, az őzike szemeit, az ölelését meg a "néha adok pusziját". 

Ha lecsukom a szemem:

Ha lecsukom a szemem.......azt akarja, hogy így lássam:
......és, hogyan is tudnám másképpen látni........az én lányom.

Pár év múlva a lányom:

Vissza a természethez és a természetességhez! Szabadság a szabadban!
Egy falusi  ház nagy-nagy kerttel vagy egy boldogan ásító, csillagokkal takarózó tanya.  
Távol a zsúfolt, büdös, zajos várostól. 
Távol a képmutatástól, a "megjátsszuk és eljátsszuk " élettől, a mások által  diktált "megmondjuk mi legyen és hogy legyen és hogy szabad, és hogy nem szabad és jobbra nézz és balra nézz és most nem vehetsz levegőt" élettől. 
Csend, béke, nyugalom. 

Egy boldogság illatú ház, ami egyszerű, és talán nem is annyira szép és talán nem annyira új, de mégis otthonos. Talán a sarokban "nem bántjuk őket" pókok tanyáznak és talán szabad bejárása lesz a kutyáknak, és talán a "tegnap faragtam" tölgyfa asztalon a nagymama régi asztalterítője nyújtózkodik. 
Bizonyára lesz egy magányos műterem, színes összevisszasággal, ejtőző ceruzákkal meg ecsetekkel. Képek a falon, földön, kanapé mögé rejtve.
Talán mindenhol "sosem értem" állapotú kuszaságban kergetőznek a "művészcsodák": egy szív alakú kavics, egy négy levelű lóhere, egy elkorhadt faág, egy szivárványra festett kagyló, régi fotók, egy törött arcú baba és öreggé aszott, sárgára olvasott könyvek. 
Lesz egy bús zongora a szoba közepén, néhány elalélt gitár. 
Talán, félig megírt novellák lapjai lihegnek a padlón.
Saját, álomból született, dédelgethető, ölelve ölelős otthon.
Amolyan " csak-az-övé".

Saját gyümölcs illatú kert, saját csevegő patak, saját bálákkal megtűzdelt legelő. 
Kecskék, malacok, lovak, tehénke, tyúkok, macskák, egy falkányi kutya. tücskök, bogarak és egy katica. 
Egy katica aki csiklandozva végig totyog az ember keze szárán, magával hozva a zölden friss fű, a ránk hajló virágfejek és a mező illat jól eső érzését. Aki egyszer csak megáll, sebtében körülnéz és már nyitogatja is pettyes szárnyait, hogy hívjon, hogy üzenjen. Szaladjunk, kergetőzzünk vele! 
....és lehet szaladni, lehet sikongva futni, lehet fák mögé, dombok mögé látni, lehet mezítláb hideg  patakba gázolni. 
Szabadnak lenni szabad, a szabad szabadságban!

Talán doktor néni lesz. Állatok testét és lelkét ápoló doktor néni. Talán megfigyel, tanulmányoz, leír.
De talán logókat, emblémákat, reklám szövegeket tervez és ötleteket ötletelve ötletel. 
Fest, rajzol, alkotni: "szeretve tanít". 

Övé a minden: a rezdülés, a hang, a friss, a szellő, a dal, a napfény, a hold, az illat, a csend.
Talán csendes "csillagnéz", talán járja az erdőt gombát keresve, talán hegycsúcsra vágyik, talán tóban ringatózik, talán fákat ölelget, talán madár dalt hallgat, talán kavicsot fényesít, talán esőben arcot fürdet. 

Szabadság  kint, bent, égen, földön. Szabadság benne is.

Talán a "másik fele", aki így érez, így gondol és így akar és aki pont mindenben és mindent "pont így".
Talán gyermekek, fiúk, lányok. Aprók, kacagók, édesek. Akik pont így éreznek, így gondolnak és mindenben  "pont így".

Nem baj, hogy más..., nem baj, hogy "mit szólnak", nem baj, hogy "mások-máshogyan", nem baj, hogy "mások-máshol", nem baj, hogy én sem biztos, hogy régen, így képzeltem őt el.

Egy valami számít.

A BOLDOGSÁG!

Abba az irányba pedig mindenkinek csak egy út vezet...........

Végezetül egy csodálatos film: Jane Goodall utazása

http://redfly.us/watch.php?vid=5cd81c5ea

AZ 1.-31. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2012/09/hanna-ment-szingapur.html



A 32.- 42. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:


http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/04/hanna-ment-szingapur-tobbi-fejezetet.html



A 49.- 43. FEJEZETET ITT TEKINTHETED MEG:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/08/h-n-n-o-t-t-g-y-r-o-r-s-z-g-49.html