H A N N A  M E N T  V I E T N Á M

43. FEJEZET



( a többi fejezetet, lefelé görgetve
találod meg )


( Szerző: Dreska Ildikó )



AZ EDDIGI FEJEZETEK KÖTEGELÉSE:


1.-31. FEJEZETEK:   ITT OLVASHATOD


32.-42. FEJEZETEK: ITT OLVASHATOD



43.-53. FEJEZETEK  és TARTALMUK:


43. FEJEZET:Projekt Week+ráadás, túlélő túra Indokína tetején, mesebeli tájak, kutya és patkányhús, 2 hét kaland a kalandban.ITT OLVASHATOD

44. FEJEZET:Újabb képző-és fotóművészeti sikerek Magyarországon, az új stúdió munka, a vietnámi képeslap, próba IB, ez most tényleg szerelem, sérült gyerekek, készülődés a végzősök búcsúztatására, UWC Alumni bizottsági taggá választás, elkészült a: Szingapúr és Szingapúri Természet c. zenés fotóalbum, nemsokára vége, Indonézia csalogató, mélység és magasság, a Vietnam Airlines magyar pilótája, netán Spanyolország?, egymilliárd nő ébredése.ITT OLVASHATOD

45. FEJEZET:Meglepetés cikk Hannáról, amikor lepipál a lányom, a Dekorációs Bizottság Elnöke, Thaiföld egy rokonnal, a kockás fejű lány, újabb izgulni való: Dengue láz, UWCSEA videó, búcsú est, elkészült a Malaysia (Melaka) 2012. zenés-fotós Hanna film, Beszámoló: Malaysia, Tioman Islandról ( Biológia HL kutatómunka), interjú egy amerikai egyetemmel, egy lány aki túlélte az abortuszt, a világ legszebb repülőtere.ITT OLVASHATOD

46. FEJEZET:A 163,63 méteres Bukit Timah lábánál, az első rézkarc, jövőre is service, Szingapúr története, ballagás, az utolsó közös móka, nyári tervek, 350 csomag, már a 2. óriási meretű Hanna alkotás az iskola falán, képtelen vagyok boncolni, utolsó séta a legjobb baráttal, jövőkép, múzeumozás, Greenpeace "napelemezés" Kínában, az UWCSEA East Campusa BCA Universal Design Mark Platinum díjat kapott, UWC-k, bosszankodás, Django-Django, Konfíciusz.ITT OLVASHATOD

47. FEJEZET:Jövő héten HAZAJÖN, végig a zöld folyosón, önkéntességért díj, dekorációs bizottság, lassan itt a vége, egy tanév: 7 helyszín, egy évnyi terv, "bárbekjú" és medencés party, a nagykövetségen, lélekmasszázs, világ utazás ügyesen, egy ember aki zenével gyógyít, a világ legszennyezettebb folyója, Anak Krakatau, kapszula háló, aludj baba aludjál, a rízsföld művészete.ITT OLVASHATOD

48. FEJEZET: Tanulmányi díj, Amur leopárd konzerváció matekosan, Hanna blog, frizbizés és spanyol ebéd, te már látványosan lebegsz, cápauszony és csecsebecsék, bosszútól fűtve, a gólyák és a szülői, infúzió, anyu szemmel, nem várt esemény+ezerrel tombol a Dengue láz is, indián.ITT OLVASHATOD

49. FEJEZET:Hanna és az UWC hírlevél, a "titkosvirágcsokor", Griffháton, ezt írják róla, Magyarországi élmények (ilyen volt a nyár), Románia rémálommal fűszerezve, a lekváros fénymásoló toner, mondom, hogy a szobájában zongorázik, Ismét "Viszlát Magyarország" videó az ő szemével, UWCSEA Lib Dub, autós pokol. ITT OLVASHATOD

50. FEJEZET:Anya és lánya egy kötetben, 269!, újra Szingapúrban, hasonló érzések és gondolatok, 
Lelkiállapotom hullámzó kék vizén, új szobatársak, orientáció, mit jelent az unatkozás, Holi, karácsonyost játszunk, Ha lecsukom a szemem...ITT OLVASHATOD

51. FEJEZET:TÉNYEK, UWCSEA Alumni Bizottság, Hanna munkái a világ körül, Környezetvédelmi csoport, árvíz, skypolás szigorú szabályokkal, MUWCI fotó, ökológiai lábnyom és a vegánok, Szingapúr a rekordszámú milliárdosok hazája, Fukusima és ami senkit sem érdekel?, Changi Airport tervek, kutya akit oroszlánként tartottak, az új lakótelep, sokféle térkép, hol a legbarátságosabbak az emberek?, ha iskola?, nemsokára pihi. ITT OLVASHATOD

52. FEJEZET: Nagykorú lett a Csöppem!ITT OLVASHATOD

53. FEJEZET:Anatómia rajzból-Fashion Industry, szülinap meglepetésekkel, Malaysia:Desaru, Az a nagy bőrönd, "egy hónapon belül remélhetőleg tudunk skypolni", anyuka félretéve, matek hatos, félévi biz, Fegyenc-edz a lányom, magyar egyetemek mennek Szingapúrba, lánc-lánc-magyar tánc, szocializáció fél szavakkal, remegő kezes prezentáció, "már most tudom, hogy hiányozni fog minden". pozitív szocializáció, International Peace Day, Valuska, mutasd meg!, Norvégilyen, Atlantic College, darázscsípés általi halál, érdekességek: Indonézia, India, Japán.ITT OLVASHATOD


ÉS AKKOR LÁSSUK A 43. FEJEZETET:

Project Week+ráadás 
Túlélő túra Indokína tetején,
mesebeli tájak, kutya és patkányhús,2 hét kaland a kalandban.
(sok-sok fotó, zenés fotóalbum  és néhány film csak erős idegzetűeknek! )



"A Fansipan hegy megmászása egyértelműen egy életre szóló élmény volt, valami, amiről álmodni sem mertem, hogy képes vagyok rá, valami, amire büszke lehetek. A project hét sok mindenre megtanított, de legfőképpen türelemre, kitartásra, csapatmunkára. Arra, hogy soha ne adjuk fel, mert nincs lehetetlen :) (még akkor sem ha az ember hegyet mászik minden tapasztalat és fizikai erőnlét nélkül)"

                                              ( Varga Hanna )

"Ha magasan vagyunk, mindent kicsinek láthatunk. Akkor már nem fontos a dicsőségünk, szomorúságunk. Nyereségünk és veszteségünk egyaránt odalent marad. A hegy csúcsáról látod azt is, hogy milyen nagy a világ, milyen tágas a szemhatár."
                                              (Paulo Coelho)

 

Mi is az a project week?


Az IB érettséginek része a project week. Enélkül nem lesz érettségi sem. 
Ez a hét sok mindenről szólhat. ( pld. árvaházi, iskolai munkák, állat farmok, növény farmok és embert próbáló túrák, hegymászások) Hanna legelőször Ausztráliába készült egy farmra dolgozni, de Ausztrália nem mozgatott meg annyi embert, ahánnyal neki lehetett volna vágni a tervnek.  Így jött Kambodzsa, a Green Gekko program, amiről már itt írtam:http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/03/hanna-ment-szingapur-40.html és erről viszont egyéb támogatási okok miatt kellett lemondania.

....Legvégül három másik társával úgy döntöttek, hogy megmásszák Indokína legmagasabb hegyét, és feljutnak a Phansipan (3143 méter) csúcsára. Nagyjából 38 km-es magashegyi túra.
Ez a túra a kiemelten nehéz túrák közé tartozik, a terep lent vadvizi folyókkal, köveken átkeléssel, majd esőerdővel és végül sárban, esetleg még hóban, köveken, sziklákon egy nehéz terepen folytatódik.
A levegő hőmérséklete éjszaka és hajnalban -3 fok körül alakul, nincs áram, víz. Avagy túlélő túra a semmi tetején. 

Egy hátizsákban van mindened ( a Szingapúri dögmeleg után a mínuszokban szükséges ruhák, a vized, a hálózsákod ). Az állomásokon sátornak alig nevezhető fólia alatt tudsz aludni a dermesztő hidegben, neked kell tüzet gyújtani, ételt főzni és megvédeni magadat a skorpióktól, kígyóktól és egyéb vadállatoktól. 

A project weeket te szervezed meg, komoly előkészületei és lepapírozásai vannak a suli felé, neked kell összefognod a csapatodat, együtt kell végigcsinálni mindent.
Az iskola a mi esetünkben mindent fizetett, még a túrához szükséges cipőzetet és ruházatot is.

A túra előtt pár hónappal  Hanna komolyan napi 2 órát konditeremben töltött, hogy fizikailag is képes legyen végigcsinálni az egészet, de így is voltak olyan percek, amikor úgy hitte elájul a fáradtságtól és kimerültségtől.  

Nem mondom, hogy ugráltam az örömtől, amikor megtudtam a tervét, hiszen az utazás megkezdése előtt újra beteg lett, nem volt jó a közérzete, izgultam, hogyan fogják viselni trópusi forróság után az éjszakai mínuszokat. Ráadásul tudtam, hogy nem győztem meg eléggé abban a tekintetben, hogy sok meleg ruhára lesz szüksége. Fázott is éjjel. Még úgy is, hogy a hátizsák minden tartalmát magára vette+hálózsákot.


Mindezek ellenére minden fantasztikusan alakult. Minden alkallommal rá kell ébrednem: 
Ázsia a világ legizgalmasabb, legveszélyesebb és legkiszámíthatatlanabb helye. 

Ők négyen. A csúcson.

Project week túraterv:

Sapa & Hanoi
Több napos nehéz túra 

Első nap:(24/3/2013)

 Indulás Singapore
Érkezés Hanoi

Utazás Hanoi  - Lao Cai, éjszakai vonattal .

2. nap (25/3/2013)

 Lao Cai - Sapa - Fansipang hegy, a 2800 méteres magasság megmászása.
Kiindulási pontig Tram Ton Pass, amely 15 km-re fekszik Sapa városától.
Innen kezdődik a túra a dzsungelen , vad hegyi patakok között.
2800 méternél van az alaptábor.
A helyi hmongok segítenek a tábor felállításában, a semmi közepén.
Itt kell felverni a sátrakat, tüzet gyújtani és vacsorát főzni.
Alvás a sátorban. A hegyen nagyon hideg van. 
Fázni nem lehet, hanem kötelező.
Térerő, áram, víz nincs se közel, se távol.

3. nap (26/3/2013)

Indulás a bambusz erdőkön keresztül a csúcsra. 
Fansipan 3143 méter magasra.
Indokína legmagasabb csúcsa.
Fontos előre felkészülni és jó fizikai erőnléttel nekivágni az útnak.

4. nap (27/3/2013)

Lereszkedés  2200m -re, majd visszaút Sapaba, onnan pedig Sin Chai faluba.
Gyönyörű kilátás a környező hegyekre, teraszos völgyekre és csendes hilltribe falvakra. majd vissza Lao Cai-ba.

5. nap (28/3/2013)

 Hanoi főző iskolájában helyi specialitások főzése.

A csoport létszáma: 4 fő. ( 3 lány - 1 fiú ).

A hegyi hotel a közösségi épülettel:)

Mindenhol kutyázik.

A jobb oldali a konyha és étkező

A másik hegyi hotel konyhája és éktezője: a jobb oldali 

A szoba az egyik hegyi hotelben.

Először arról, amiket mesélt:


Nagyon nagy szerencséjük volt a nappali időjárás tekintetében. Észak Vietnámban márciusban még tél van. De ők rövidujjasban és feltűrt nadrágszárral csinálták végig a túrát, sőt inkább szakadt róluk a víz. Amint azonban megálltak és leszállt az este, iszonyatos hideg volt, nagyon fáztak és olyan erős szél fújt, hogy a neilonokból összetákolt, gyakorlatilag "hajléktalan" sátorban lapultak meg. A sátrat nehéz kövekkel rögzítették és minden percben attól féltek, hogy felkapja az orkán erejű szél.

3 napig nem volt folyóvíz, áram, térerő. Semmi. Az alkalmi táborhelyeken vertek sátrat, és főztek maguknak. A terep változatos volt, hol könnyebb, hol nagyon nehéz sziklamászással, több tíz méter mély szakadékokkal alattuk. Minden nap az első fél - egy óra kegyetlenül nehéz volt, hajnalban kellett indulni és nehéz volt erőt gyűjteni, de utána neki legalábbis már könnyebben ment. A lefele vezető utat két órával előbb befejezte, mint a többiek, ezért egy kövön ült és a biológia vizsgájára készült.
Azt mondta élete legmeghatározótt élménye volt és egyben a legnehezebb. De megérte.
Nagy erőt adott neki ez az út, a táj gyönyörű volt. Leírhatatlanul gyönyörű.
Élvezte a végtelen szabadságot, a természetet és megvalósult egy régi álma. 
Kipróbálhatta milyen élni pár napig minden konfort nélkül a semmi tetején, úgy, hogy csak magadra és a társaidra számíthatsz. Azt mondta : ez az igazi szabadság és semmihez sem hasonlítható érzés. 

Ez az út nem csak az ember fizikai erejét növeli, hanem óriási lelki töltöttséget ad, ha valaki kitűz egy nem mindennapi célt és mindent megtesz azért, hogy elérje. Sikerült. Elérték. Feljutottak a csúcsra és minden egyes lépés újabb és újabb erőt, újabb és újabb bizonyosságot adott: hogy bármit el lehet érni az életben és talán azok a dolgok a legértékesebbek számunkra, melyekért a legjobban küzdöttünk.
" Ez jó mulatság, férfi munka volt!"

"Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága."
                                                 (Jon Krakauer)

Amikor leereszkedtek, még a hegyen egy családnál laktak. Szegények  és szerények voltak, úgy érezte visszautazott a történelembe, egy könyvekből olvasott ősi világba. A konyhára először azt hitte biztosan az apuka kovácsműhelye. Az anyuka a földön tálalt nekik, a konyha mellett disznóól, tyúkok és kinti vécé. A földön aludtak. Hanna csodálta ezt a helyet és ezeket az embereket, akik a világ zajától elszigetelten élnek, háziállatokat tartanak és önellátók. Nagyon kedvesen, barátságosan fogadták őket. Hanna hajnalban felkelt, hogy az aszonnyal a disznókat etesse és hogy tyúkozzon, kutyázzon és macskázzon. A napfelkeltét a végtelen táj ölelésében nézte és elmondhatatlan boldogságot érzett. Ott. Vietnámban. A rízsföldek, az égbe nyúló hegyek, a végtelen völgyek kellős közepén. 

Innen Sapa felé vették a visszafele irányt és 3000 lépcsőn felmásztak Sin Chai faluba, majd vissza Lao Cai-ba. Az út végig álomszép volt. 

A túra során olyan magasságokban is jártak, hogy egy méterre láttak csak el maguk körül, mert a felhők lábánál sétáltak, ami megint felemelő érzés volt.

Amikor Sapaba értek remegett már minden porcikájuk a fáradtságtól, a lábuk feltörve, kisebesedve. 
Sapaban is sétáltak, körbenéztek és elmentek a piacra. 

Ők a hmongok, náluk szálltak meg a túra végén.

Hulla fáradtan, de boldogan és kézenfogva.

Innen vonattal utaztak vissza Hanoiba, ahol egy fantasztikus főzőtanfolyamon vettek részt és elvitték őket a helyi piacra, ahol részletesen elmagyaráztak nekik mindent és sok érdekességet meséltek. Ez szintén egy óriási élmény volt.

És innen kezdődik a ráadás rész...............
ugyanis ezzel véget ért a project week. Hálás köszönet ismételten a szingapúri UWCSEA-nak az életre szóló fantasztikus lehetőségért és élményekért!

Tehát a két lány még három napig, Hermann és Hanna pedig még egy hétig Vietnámban maradtak.Úgy gondolták, ha már adódott ez a lehetőség, akkor még jobban kihasználják és bejárják Észak Vietnámot.

3 napra elutaztak Halong Bay-ba, ami 3 napos hajós-szigetes túra. Megcsodálták a fantasztikus és gigantikus sziklacsodákat. Kajakoztak a sziklák alatti barlangokban, járatokban..... Kikötöttek Cat-Ba szigetén, a majom szigeten, ahol nagyon hangulatos bungallókban laktak, hegyet másztak és millió csodát láttak. 
A majmok szigetén azonban megint az emberi hülyeséggel és brutalitással találkozott Hanna, ami elszomorította. Itt a majmok rendkívül veszélyesek és agresszívek. Ázsiában gyakorlatilag mindenhol van majom, de ha nem bántja őket az ember, akkor ők sem az embert.
Azonban, ha az ember megvadítja, cukkolja, idegesíti őket, akkor ők is vaddá válnak. 
Cat-Ba szigetén is így történt. A túristák sörösüvegeket dobáltak a majmok felé, azok pedig ettől rendkívül idegesek lettek. Hanna nehezen tűrte ezt a fajta brutális és idióta emberi viselkedést.
Annyira bántotta egyrészt a szerencsétlen állatok kínzása, másrészt a rengeteg eldobált szemét és sörösüveg, hogy egyszemélyes hulladékgyűjtésbe kezdett a szigeten.
Aktivistává vedlett egy napra a majmok szigetén. 

Mindezt leszámítva: Halong-Bay is óriási élmény volt. Nem hiába a világ egyik csodája ez a hely.

Cat-Ba szigetén.

A két lány hazautazott, ők Hermannal pedig Hanoiba mentek és ott egy diákhostelben szálltak meg.
Bejárták Hanoi minden nevezetességét, elmentek az összes múzeumba és ott részletesen végigolvasták, végignézték a kiállításokat. 
Egy dán, de Szingapúrban tanuló, most pedig az apukájával Vietnámba utazó társukkal is összefutottak egy vacsi és beszélgetés erejéig itt Hanoiban.

Majd ellátogattak TAM-COC-ba, amit kis Halong-Baynak is neveznek. Rízsföldekkel szegélyezett vizi úton lehet haladni csónakokkal és csodálni a körbeölelkező hegyeket.
Az odavezető úton, két templomot is meglátogattak.

Hanna véleménye Vietnámról:
az emberek nagyon kedvesek, aranyosak.Néhol erőszakosak, lerohanják a túristákat, de ez teljesen normális bárhol Ázsiában. 
Vietnám borzalmasan koszos, igénytelen, a piacokon mocskos lavórokban árulják a megnyúzott kutyát, patkányt, békákat, kígyókat és mellette a kifőtt tésztát a zöldségeket, gyümölcsöket. 
A hihiénia rettenetes. Az utakon hízott patkányok rohangálnak mindenütt.
Az emberek vagy borzalmasan szegények, vagy hihetetlen gazdagok.
Óriási a kommunista kultusz, mindenhol vörös csillag, sarló-kalapács, rengeteg katona. Minden régi, kommunista időkből maradt, rengeteg kommunista szoborpark. 
A közlekedés borzalmas, életveszélyes, kaotikus, csak a szerencse kérdése, hogy az ember átjut-e az út egyik oldaláról a másikra, ha gyalogosan közlekedik. 
A higiéniai hiányosságok miatt, nagyon meg kell nézni, hogy az ember hol és mit eszik. 
Egyébként vannak finom ételeik, de vannak borzalmasak és gusztustalanok is. 
A levegőszennyezés hihetetlen méretű, olyannyira, hogy az emberek maszkokban járnak.
A zaj elviselhetetlen és soha nincs csend és nyugalom.
Viszont Vietnám is sokszínű, érdekes, izgalmas és kalandokkal teli.
Aki rugalmas, aki azonnal tud reagálni a hirtelen változásokra, hirtelen dolgokra és aki nem futamodik meg semmitől ami számunkra akár elviselhetetlen, akár visszataszító, akár elképzelhetetlen, az mindenképpen jöjjön az ezer színű, ízű, hangulatú Vietnámba.
.....és az is, aki szereti a világvégi hátizsákos túrákat, az ezer veszélyt, a kihívást, a próbatételeket. 
Vietnám érdekes, más és semmihez sem hasonlítható helye a világnak.
Egy élmény volt!


" Utam selymes mező,
göröngyös sziklaoldal
sűrű köd az étkem
s mézédes nyírfa,

italom,mi tükröm
buja rekettyék közül
kandikáló forrás,
sebet,ha ejt az ág
balzsamként gyógyít
bársonyos folyondár.

Lelkemnek szabadságos
vágya,ím
beteljesedett
s madárdalokkal
szállok kikeletnek,
s majd nyugatnak
megint."

És akkor mindent Vietnámról:

"Országnév: Vietnámi Szocialista Köztársaság
Népesség: 66 200 000 fõ
Kiterjedés: 330 341 km2
Főváros: Hanoi
Hivatalos nyelv: vietnámi.
Időeltolódás: +6 óra
Pénznem Dong, 1 VND = 10 háo = 100 xu.

Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletről pedig a Vietnami-öböl határolja.
Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják.

Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös-folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik.
Legjelentősebb folyói: Mekong, Vörös-folyó.
Deltáik az ország legsűrűbben lakott, legfejlettebb vidékei. A delták jelenleg is töltik fel a tengert."


Népesség, vallás:

" Az ország népességének 84 százaléka vietnámi, 2 százaléka kínai nemzetiségű. Rajtuk kívül több mint 50 kisebb nemzetiség él az országban, ezek közül legjelentősebbek a khmerek és az egykori Champa Királyság leszármazottai, a chamok.

A vietnámiak spirituális életében négy nagy vallás jelent meg, a konfucionizmus, a taoizmus, a buddhizmus és a kereszténység. Az évszázadok során az első három irányzat népszerű kínai hiedelmekkel és helyi spirituális elemekkel keveredett, és ennek eredményeként kialakult az úgynevezett Hármas vallás, a Tam Giao, amit ma a lakosság 80 százaléka követ. A katolicizmust portugál, spanyol és francia hittérítők hozták az országba a 16- században. Ma Ázsia területén Vietnámban található a legtöbb katolikus vallású lakos (a népesség 8-10 százaléka), leszámítva a Fülöp-szigeteket. Ezek mellett megtalálható Vietnámban a hinduizmus, a kaodaizmus és az iszlám is."

"Vietnamban a buddhizmusnak a kínai csanhoz hasonló ága a legelterjedtebb, amelynek az indiai mahajana (nagy út) buddhizmus a gyökere. Fontos azonban, hogy a régi konfuciánus és taoista gyakorlatok nagyon erősen megmaradtak és beépültek ebbe, akárcsak Kínában. Előbbi a szertartások, a mindennapi élet, a közéleti és a családi protokoll, utóbbi pedig a mágikus módszerek, praktikák területén.

Az ázsiai emberek praktikus gondolkodásúak, a legtöbb területen nem alakultak ki rögeszméik, és nem bigottak.A vietnami emberek hozzáállását a vallási dolgokhoz a tiszta praktikusság jellemzi, persze, nem szabad elfelejteni, hogy esetünkben nem törzsi, hanem magas kultúráról van szó, amely tudja és elfogadja, melyik vallás eszközei az élet mely területein a leghatékonyabbak, és mire lehet azokat használni, de azért a Buddhának a legmagasabb tisztelettel és hódolattal adózik.

Ahhoz kétség nem fér, hogy Buddha a megvilágosodott, a Mindenség Ura, akihez imádkozni kell. Azonban a szellemek kordában tartására és elűzésére ősi taoista szimbólumokat, jeleket használnak, és az irodákban, otthonokban a bútorok, berendezések ideális elhelyezésének meghatározásához taoista feng shui (vietnami nyelven: phong thuy) mestereket kérnek fel, akik a buddhista egyházzal teljes egyetértésben működnek, sőt, nem egy buddhista kolostort pont ezeknek a mestereknek az útmutatásai szerint építenek és harmonizálnak. Nem restelli a buddhizmus sem, hogy a taoista praktikák ezen a területen ősibbek, ergo kiforrottabbak és hatékonyabbak, valamint az emberek kulturális gyökereivel könnyebben egyeztethetőek.

Minden házban megtalálható az ősök oltára, mely az ősi taoista halotti kultuszokat idézi, és az irodákban, munkahelyeken, üzletekben elmaradhatatlan a két taoista védőszent szobra, áldozatoknak, ajándékoknak helyet adó oltárral, füstölőtartóval, mely a jó üzletmenetet és az anyagi virágzást hivatott fenntartani.

A születési évtől függően „lövik be” az íróasztal és az ágy irányát; lehet például, hogy a fém – ló évében született embereknek jó az északi irány, de a víz – patkányoknak rosszat hoz. Házaspárok esetében az ágy láb felőli végének a férfi ideális irányába kell néznie, a konyhában pedig a gázcső és a tűzhely összekapcsolását kell a nő legkedvezőbb irányához igazítani.

A konfuciánus hagyomány az erős társadalmi és életkor szerinti alá-fölé rendeltségben nyilvánul meg. A vietnami nyelv jól tükrözi ezt. A „Figyelj! Én hazamegyek” mondatot így mondom egy nálam pár évvel idősebb férfinak: „Anh oi! Em di nha”, ahol az „anh” szó a nálam pár évvel idősebb férfit, az „em” pedig az alanyt, azaz saját magamat jelöli. Ugyanez a mondat egy kisgyereknek: „Chau oi! Chu di nha.” Egy édesanyámnál pár évvel fiatalabb hölgynek: „Co oi! Chau di nha.” Idősebb lány a fiatalabb srácnak: „Em oi! Chi di nha.” Édesapámnál idősebb embernek: „Bác oi! Chau din ha”…., és így tovább. A magyarban legfeljebb magázom, de ugyanúgy mondom, és az alany mindig az „én” névmás. Itt meg rangtól és életkortól függően rengeteg személyes névmás van. Nálam fiatalabb lehet két kategória, öcsi/hugi (em) és gyermek/unoka (chau), viszont nálam idősebb lehet rengeteg. Szüleimnél kicsit fiatalabb férfi és nő (chu/co), szülőknél idősebb (bác), nagyszüleim korabeli (ong/ba) – de azt használják az úr/hölgy hivatalos kifejezésére is. Van aztán még a nagyon öreg embereknek is külön megszólítása. Abba pedig, hogy pl. a vér szerinti nagybátyót, nagyapát, unokatestvért családon belül máshogy kell hívni, ha anyai, és máshogy, ha apai ágon áll fent a rokonság, és mindezt a kommunikációban folyamatosan ki is kell fejezni, már nem is mennék bele.

Fent leírtak a vietnami emberek életét rendkívül erősen áthatják. Nézzünk néhány példát:

A nagyobb városok híres pagodáiban biztosan ott áll néhány luxusautó, bármikor is megyünk oda, és a párttitkár, az olajtársaság igazgatója, a bankár, a politikai és üzleti élet prominens figurái tuti, hogy ott imádkoznak országuk/hivataluk, cégük, boltjuk gazdagodásáért, családjuk és rokonságuk egészségéért és szerencséjéért. A szerzetesek szinte mindenről tudnak, ami az üzleti életben folyik, és a pagodákban a főpap fogadótermében nem ritka az új és virágzó üzleti kapcsolatok létrejötte. (Persze, a „hívek” bőkezűek, és bár a papok rengeteg adománnyal jótékonykodnak, azért ha a buddhista egyház egy üzleti vállalkozás lenne, alighanem az egyik legvagyonosabb cég lenne Vietnamban…)

Ha az irodánkban/boltunkban nincs oltár, bizony, elképzelhető, hogy a betérő ügyfél vagy vevő emiatt nem fog üzletet kötni, hiszen egy „pogány” nem hozhat hosszú távon szerencsét. E téren azért a külföldiekkel kicsit elnézőbbek.

Hiába nőtt fel és/vagy tanult valaki szabad elvek vezérlete alatt, Nyugaton, és hiába tűnik angolul rendkívül modernnek és magabiztosnak, biztos, hogy pár hónappal idősebb társát vietnami nyelven nővérkézni/bátyózni fogja. Lehet, hogy külföldi társaságban angolul havernak hívja, és vállon veregeti, de vietnami környezetben az életkor okozta alá-fölé rendeltséget szigorúan be kell tartani.

Nagyon nehéz dolog vietnami nyelven udvariatlannak lenni."

Forrás: Virág András

Éghajlat:

Éghajlata trópusi monszun. A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves csapadékmennyiség 1200 és 3000 mm között, a hőmérséklet pedig 5 °C és 37 °C között mozog. Két évszak létezik: a hideg, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.

A déli országrészben két évszakot különböztethetünk meg: az esős évszak májustól novemberig (legcsapadékosabb június és augusztus között), a száraz évszak decembertől áprilisig - ezen belül a legforróbb és legpárásabb időszak február végétől májusig - tart.

Az ország középső területein májustól októberig száraz, decembertől áprilisig pedig esős időszak a jellemző. A hegyvidékek időjárása hűvösebb, mint az alacsonyabban fekvő területeké, itt az éjszakai hőmérséklet 0 °C alá is süllyedhet.

Északon a hűvös és nyirkos tél (novembertől áprilisig), és a forró nyár (májustól októberig) váltogatja egymást. Tájfunok kialakulására leginkább a júliustól novemberig terjedő időszakban számíthatunk az északi és középső területeken.

Egy kis történelem:

"Őskor
A ma Vietnamként ismert terület a paleolitikum óta lakott. Régészek szerint mai vietnami civilizáció története a késői neolitikumban, a korai bronzkorban kezdődött, az i.e. 2000-től i. e. 1400-ig fennállt Phung-nguyen kultúrával. I.e. 1200 körül alakult ki az öntözéses rizstermesztésen alapuló, bronzeszközöket használó Dong Son kultúra Vörös-folyó síkságán. Nevezetesek az ekkor készült bronzdobok. A kultúra bronzfegyverei, szerszámai és dobjai azt mutatják, hogy a bronzmegmunkálás technológiáját helyben alakították ki, de azután érték délkelet-ázsiai hatások.

Ókor
A következő évezredekben Vietnam többnyire kínai uralom alatt állt. Voltak korai függetlenségi mozgalmak. Ilyen volt a Trưng nővéreké is. De ezek csak átmeneti eredményt hoztak. Vạn Xuân állam a Ly dinasztia elődjeinek idején független volt 544-től 602-ig. A 10. század elején a Khúc család uralma idején Vietnam autonómiát ért el, de nem volt független.
Középkor
938-ban Ngô Quyền vietnami nagyúr megverte a kínai csapatokat a Bạch Đằng folyónál és kivívta Vietnam függetlenségét 10 évszázados kínai uralom után. Đại Việt néven a Lý és a Trần dinasztiák idején az ország aranykora jött el. Virágzásának tetőpontjára a 15. században a Lê dinasztia uralkodása alatt jutott, különösen pedig Lê Thánh Tông (1460–1497) császár idején. A 11. és a 18. század között Vietnam délfelé terjeszkedett, a folyamat neve nam tiến. Közben átmenetileg meghódította Champa királyságot és a Khmer Birodalom egy részét.

Újkor
A Lê dinasztia uralmának vége felé lázadások hulláma öntötte el Vietnamot. Először a kínaiak által támogatott Mac dinasztia váltotta a Lê dinasztia hatalmát. A Mac dinasztia veresége után a Lê dinasztia császárai kerültek ismét trónra, de valóságos hatalom nélkül. A hatalom megoszlott: északon a Trịnh család, délen a Nguyễn család gyakorolta azt. Az ország négy évtizedre polgárháborúba süllyedt. Ebben az időben a Nguyễn család kiterjesztette Vietnamot dél felé a Mekong deltára, elfoglalta Champát a központi felföldön és khmer földeket a Mekong mentén. A polgárháború úgy ért véget, hogy Tây Sơn testvérek megverték mindkét felet és új dinasztiát alapítottak. Uralmuk azonban nem volt hosszú. A Nguyen urak maradékai Nguyen Anh vezetésével segítségül hívták a franciákat. Nguyen Anh egyesítette Vietnamot és megalapította a Nguyễn dinasztiát.

Franciák
Vietnam függetlenségét fokozatosan ásta alá Franciaország sorozatos katonai hódításokkal 1859 és 1885 között. Végül az ország Francia-Indokína része lett. A francia igazgatás jelentős politikai és kulturális változásokat hozott a vietnami társadalomban. Nyugati jellegű modern oktatási rendszert alakítottak ki, és széles körben propagálták a kereszténységet a vietnami társadalomban. Ültetvényes gazdálkodást vezettek be, dohányt, indigót, teát és kávét exportáltak. Az önkormányzati és polgári jogi igényeket egyre durvábban utasították el a franciák. Nacionalista politikai mozgalmak szerveződtek, melynek vezetői függetlenséget kívántak. Közéjük tartozott mások mellett Ho Si Minh. A franciák a második világháborúig tudták fenntartani uralmukat gyarmatuk felett. A Csendes-óceánon dúló háború folyományaként a japánok 1941-ben megszállták Francia Indokínát. Francia Indokína ekkor Japán szövetségese, a náci Németország által megszállt Vichy Franciaország igazgatása alatt állt. Vietnam természeti kincseit a Japán Császárság katonai szükségleteinek szolgálatában aknázták ki.

1941-ben lett jelentős a Ho Si Minh vezetése alatt álló Viet Minh - egy kommunista és nacionalista felszabadítási mozgalom. Célja a Franciaországtól független Vietnam volt, és harcolt a japán megszállás ellen. 1945-ben Japán katonai vereséget szenvedett és megbukott vietnami bábkormánya. A Viet Minh megszállta Hanoit és ideiglenes kormányt hozott létre, amely kikiáltotta az ország függetlenségét szeptember 2-án. Ugyanabban az évben Franciaország csapatokat küldött a francia uralom helyreállítására. Háború tört ki a Viet Minh és a francia csapatok között, amely 1954. július 20-áig tartott.

A Viet Minh súlyos veszteségeket szenvedett. A kínai és szovjet támogatás ellenére állományának harmadát elvesztette az amerikaiak és a hozzájuk hű vietnamiak által támogatott franciákkal vívott harcban. Végül azonban stratégiai győzelmet arattak a Dien Bien Phu-i csatában. Ezt követően 1954-ben, a tűzszünet kihirdetése után, a Genfben tárgyalások kezdődtek. A francia gyarmati közigazgatást felszámolták, Francia Indokínát feloszlatták. Vietnamot kettéosztották. Az északi részen megalakult Ho Shi Minh Vietnami Demokratikus Köztársasága, délen pedig Bao Dai császár Vietnam Állama. A kettő között a 17. szélességi fok mentén demilitarizált övezetet hoztak létre. Az 1954-es egyezmény kifejezetten megtiltotta harmadik erő beavatkozását.
Amerikaiak
Amerikai tanácsadói javaslatára Vietnam Állam miniszterelnöke, Ngo Dinh Diem eltávolította hatalomból Bao Dai császárt. Ennek eszköze egy meghamisított népszavazás volt, amelyet testvére, Ngo Dinh Nhu szervezett. Ezután a Vietnami Köztársaság elnöke Ngo Dinh Diem lett. A genfi egyezmények értelmében 1956-ban egész Vietnamban választást kellett volna tartani, de Diem elutasította megtartását, annak ellenére, hogy Észak ismételten felhívta a választások módjáról tartandó tárgyalásokra.

A kommunista nacionalista Nemzeti Felszabadítási Front partizánháborúba kezdett az 1950-es évek végén Észak-Vietnam támogatásával. Céljuk Diem kormányának megdöntése volt, amelyet hivatalos közleményeikben „továbbélő gyarmati rezsimnek” neveztek.

Diem maga katolikus volt, kormánya előjogokat biztosított a katolikusoknak. Betiltotta a buddhista zászló használatát, az emiatt kitört zavargásban a tömegbe lőttek. 1963-ban a buddhista válságnak nevezett tömegtüntetések sora következett. Diem ellenzése dacára testvére a pagodák ellen támadásokat szervezett, melyek közül legnevezetesebb a Xa Loi pagoda megtámadása. Az amerikaiak viszonya megromlott Diemmel, majd puccs következett, amelyben Diemet meggyilkolták.

A patkány akit sajnos már nem tudott megmenteni, ott pihegett a földön és ki volt folyva a bal szeme....

Diem halálát katonai puccsok sorozata követte. Gyakran még egy hónapot sem bírtak ki a rezsimek a következő puccsig. Ebben a helyzetben érték el első katonai győzelmeiket a kommunisták. Hogy Vietnamot megvédje a kommunista felkelőktől, az amerikaiak növelték katonai tanácsadóik számát. 1965-ben már hadműveletekben is részt vettek amerikai erők, amelyek létszáma a csúcsponton meghaladta az 500 000-et. Az 1968-as Tet-offenzíva idején észak-vietnami csapatok délen támadtak jelentős célpontokat. A Nemzeti Felszabadítási Front kommunista erőit a Ho Shi Minh-ösvényen látták el utánpótlással, amely Laosz és Kambodzsa területén húzódott. Az amerikai elnök engedélyezte Laosz és Kambodzsa bombázását. Ezt akkor titokban tartották az amerikai Kongresszus előtt.

A növekvő veszteségek hatására és a beavatkozással szembeni hazai és nemzetközi ellenállással szembesülve az Egyesült Államok megkezdte a hadszíntér átadását a dél-vietnami katonaságnak (Nixon-doktrína); a folyamat neve vietnamizálás volt. Vegyes eredményt értek el. Az 1973. január 27-én kötött párizsi békeszerződés szerint az Egyesült Államok hivatalosan elismerte Vietnam függetlenségét az 1954-es genfi egyezmények szerint. Minden amerikai csapatot kivontak 1973. március 29-ére. Ezzel a nagyobb hadműveletek véget értek, de korlátozott harcok folytak 1975 tavaszáig. Akkor az északiak hadjáratot indítottak dél ellen, amelynek a végén 1975. április 30-án elesett Saigon. Dél-Vietnam rövid ideig az északiak katonai megszállása alatt álló Dél-Vietnami Köztársasággá alakult, majd hivatalosan egyesítették a kommunisták uralma alatt álló Vietnami Szocialista Köztársasággal 1976. július 2-án.

Kommunisták
Amikor a lebombázott országban átvették a hatalmat, a vietnami kommunisták betiltották a többi politikai pártot, bebörtönözték a Dél-Vietnam tisztviselőit és katonáit, átnevelő táborba küldték őket. Kollektivizálták a mezőgazdaságot és a gyárakat. A háborútól elpusztított ország lassan épült újjá, a kommunista rezsim súlyos humanitárius és gazdasági nehézségekkel szembesült. Milliók menekültek csónakokon, nemzetközi humanitárius válságot okozva.

1979-ben a vietnami hadsereg megszállta Kambodzsát (Kambodzsai–vietnami háború) és eltávolította a hatalomból a vörös khmereket. Emiatt megromlott a viszony Kínával, amely rövid időre betört Észak-Vietnamba 1979-ben (Kínai–vietnami háború). Vietnam 1989-ben vonta ki csapatait Kambodzsából.

Történelmi változás következett be 1986-ban. A Kommunista Párt szabadpiaci reformokat vezetett be. Az állam hatalma változatlan maradt, de lehetővé vált a mezőgazdasági üzemek és más vállalkozások magántulajdona, leépítették a korlátozásokat és bátorították a külföldi tőkebefektetést. Vietnam gazdasága jelenleg a leggyorsabban növekvők közé tartozik a világon, ezért ez az ország is az ún. „kis tigrisek” közé tartozik."


"A Vietnami Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnami Kommunista Párt (Đảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi."

Gazdaság:

A lakosság 58%-a foglalkozik mezőgazdasággal. A növénytermesztés a meghatározóbb.. Haszonnövények: rizs, kukorica, repce, burgonya, manióka, szója, földimogyoró, cukornád, zöldség- és gyümölcsfélék(főleg banán és narancs), tea, kávé. Az országban szarvasmarhát, sertést, baromfit és bivalyt is tenyésztenek. Fa és nyerskaucsuk kitermelés.

Fő iparágai: textil- és élelmiszeripar, bányászat ( arany, kaolin, feketekőszén, foszfát, konyhasó), építőanyaggyártás.

Közlekedés:

http://azazsia.blog.hu/2013/02/24/kulonkiadas_mennyi_mindent_lehet_szallitani_2_vagy_3_kereken_vietnam?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

"A közút mellett fontos a légi illetve a vízi közlekedés. Jellemző helyi közlekedési eszközük a robogó. A nagyvárosokban a forgalom igen nagy, amely leginkább a motorosokból áll. ] A közlekedésben résztvevők a gyalogosokkal szemben udvariatlanok. A motorosok sokszor a járdára is felhajtanak és ott közlekednek. A gyalogosoknak még a zebrán is vigyázniuk kell, mert nem kapnak elsőbbséget."

Gasztronómia: 

Vietnámban utcai árusoktól ételt venni lehet, az utca konyháin ugyanis sokszor jobb minőségű étel készül, mint az éttermekben, ráadásul fillérekért.Igen nagy a választék.
A legnépszerűbbek közé tartozik a ropogós rizstallér, a csöves kukorica (főzve, sütve vagy grillezve), a hallabdácskák, a szénen sült egész tintahal és a kínai stílusú töltött gombócok.

Vietnám változatos klímájának köszönhetően rengeteg féle zöldség és gyümölcs megterem, s így a tradícionális konyha is hozzávalók széles skálájából válogat. Két fő ága van, regionálisan elkülönülve: az észak-vietnámi gasztronómia fő fogásai egytálételek, rizskásák és édes, savanyú levesek. A dél-vietnámi konyha csípős és erősen fűszeres, amit egy leheletnyi cukorral és kókusztejjel tompítanak. A buddhizmus hatására a vegetáriánus étkezés is hagyományos itt, s a francia gyarmatosítók hozományaként elterjedt a búzaliszből készült kenyér, pékáru, bagett fogyasztása.

KUTYAHÚS

A vietnámi konyha változatos és laktató. Ami leginkább megkülönbözteti a kínaitól az az, hogy nem öntik le szószokkal a fogásokat, hanem, a közös tálból evőpálcikákkal kiemelt falatot magunknak kell belemártani a külön tálkákban kapott öntetekbe.

Levessel (pho) kezdődik minden étkezés, amit sertés-, marha-, csirke -és vadhúsból, csigából, halból és tenger gyümölcseiből választott második fogás követ, bőséges zöldségkörettel és rizzsel.

Északi kedvencek

Pho bo: marhahúsos, tésztás leves. Tipikus utcai étel. Babcsírával, salátával, vörös csilivel és egy kis citromlével a legjobb.
Bun cha: sertéshúsfalatkák nyílt tűzön grillezve, hideg rizspogácsán tálalva, egy tál fűszernövénnyel kevert zöldsaláta mellétéve, édes-savanyú mártással meglocsolva.. Olykor tavaszi tekercset is kínálnak mellé, amelyet disznóhússal, rizzsel, gombával és fűszernövénnyel töltenek.
Banh cuon: majdnem átlátszóra párolt rizslisztes palacsinta, darált sertéshússal és fekete gombával töltve, mogyoróhagyma körettel és egy könnyű, édes mártással.
A frissen facsart gyümölcslevek és shake-ek nagyon népszerűek, ám ha valami igazán egzotikus frissítőre vágysz, csakis a chè jöhet szóba: zöld mungó babot turmixolnak össze gyümölcsökkel, csírákkal vagy dióval, és kókusztejjel.

Déli kedvencek

Bun bo :hagyományos reggeli: zamatos és enyhén fűszeres leves marhahússal és rizstésztával, citronellával, garnélával és bazsalikommal ízesítve.
Banh khoai: az omlett és a palacsinta házasságából született ez a ropogós kis tojásos-rizslisztes tészta, amelyet garnéla, disznóhús és babcsíra feltéttel kínálnak. Körettel együtt – földimogyorós-szezámos szósz, saláta, csillaggyümölcs és zöld banán.
Banh bao = Fehér rózsa: darált garnéla vagy más rákhús maniókalisztes tekercsben, ropogós hagymapelyhekkel megszórva, citromos dresszinggel.

Különleges vietnámi ételek:

Ca cuong: vagyis indiai tutajpoloska egy 6-8 centis bogár. Gorgonzola sajt ízű potroh-nedvével mártogatós szószokat fűszereznek, de magát a bogarat is szívesen fogyasztják.
Hot vit lon: 19-21 napos félig kifejlett kacsaembrió, már látható a feje, a szárnyai, kivehető a csontozata, sőt tolla is akad. A tojásokat lámpa alatt keltetik, majd megfőzik, melegen tartják, az éhes vásárló pedig ecetes-olajos szószba mártogatja, és egy kis sóval eheti is a tojásból.

Ruou can: kígyóbor rizsborban vagy gabonapárlatban érlelt kígyó, gekkó vagy skorpió – üvegbe zárva. Az ital gyógyhatású: hajhullás, ízületi fájdalmak vagy szexuális zavarok ellen. A kígyó mérgét az alkohol semlegesíti. A hüllőt legalább hat hónapig érlelik az alkoholban, amelybe gyógynövényeket is oldanak.

Kutyaevés: https://www.youtube.com/watch?v=_nXMICYDYw8


Csak erős idegzetűeknek: ételek-italok:https://www.youtube.com/watch?v=Ml3W62bQj9A
Patkány evés:  https://www.youtube.com/watch?v=mYnGjIXgdrU
Kellemes zenés összeállítás a vietnámi ételekről: https://www.youtube.com/watch?v=EwVS7HgE5LY

Rettenetes: https://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=fvwp&v=76ehNlQrJss

A vitenámi selyem:

A vietnámi selyem, gyengébb minőségű, mint a thaiföldi, de olcsóbb is.
Hoi An város a vietnami szabók központja, sok szabó kint az utcán ül varrógépe előtt, és akár egy óra alatt is elkészíti a kiválasztott ruhadarabot.
Hanoi a selyemre koncentrál, az Old Quarter negyedben található a Hang Gai, a selyemárusok (nyers, taft, szatén) és szabók utcája: nadrág, blúz, öltöny, pizsamák készen vagy egy nap alatt méretre szabva kaphatók itt, mindenféle selyemből, szövetből. Kelendőek a hímzett áruk is, különféle mintákkal.

Kézműves termékeik:

Szépek a hmong és dao táskák, kabátok és ékszerek, lacquerware: természetes lakkal bevont, sima vagy faragott pálcikák, edények, dobozok, tálak vagy vázák, hímzett és nyomtatott T-shirtök, selyemlámpák, víz-bábok, és a kézzel festett, hihetetlenül finom pair vagy selyem üdvözlőlapok, általában a vidéki élet jeleneteivel.

Kultúrájuk szerves részét képezi még: színház és táncművészet, a népzene, bábkészítés.

Néhány város Vietnámban: 

"Saigon ( Ho Chi Minh City )

Saigon Vietnám szíve és lelke, nyüzsgő, dinamikus ipari központ és egyben a gazdasági és kulturális élet központja is.
Az ország második legnagyobb városa többek között az alábbi látványosságokkal várja a turistákat:
Giac Lam Reunification Palace (újraegyesítési palota), a neo-román stílusban épült Notre Dame Cathedral, a Ho Chi Minh Múzeum, a Ben Tanh piac."

Dalat

Dalat városa a középső hegyvidék déli részének gyöngyszeme. A hűvös éghajlat és a gondozott parkokra emlékeztető környezet Vietnám egyik legelbűvölőbb városává teszi.. Látnivalói:a "Bolond házként" aposztrofált Hang Nga Vendégház és Galéria, a Nyári Palota művészi alkotásaival, a Francia-negyed, vagy a Dalattól 5 kilométerre északra található Szerelem-völgye.

Nha Trang

A csodálatosan tiszta vizet szegélyező tengerparton lehetőség nyílik különböző búvárkodásra, fürdőzésre. Látnivalók: Long Son Pagoda,a hetedik és tizenkettedik század között épült Cham Towers.

Hué

"Hué Vietnám kulturális, vallási és oktatási központjai közé tartozott. Az itt található Thien Mu Pagoda az ország egyik leghíresebb épülete, de a hatalmas, árokkal körülvett Citadella maradványai is számos látnivalót tartogatnak. Sajnálatos módon a lebilincselően érdekes Forbidden Purple City, vagyis a Tiltott Bíbor Város a háború során szinte teljesen megsemmisült."

Halong Bay

"A világ nyolcadik csodájának tartják... A legenda szerint a Jáde Birodalom egy mennyei sárkányt és csemetéit küldte a betolakodók ellen, s azok rengeteg gyöngyöt szórtak szét, hogy szigeteket és borotvaéles hegyvonulatokat formázva útját állják az ellenségnek. A sárkányok győztek, s a diadal után elcsodálkoztak a tájon, amit ők alkottak – úgy döntöttek, maradnak. Erre utal az öböl neve: Ha Long = földre szállt sárkány, és minden kétséget kizáróan bizonyítják a helyiek, akik többször láttak a vízben tengeri szörnyeket.

Mintegy kétezer sziget szóródott szét az öböl ezerötszáz négyzetkilométeres területén, és további kétezer Kína partjaihoz közelebb. Ha Long lenyűgöző mészkőtornyai és titokzatos barlangjai évről-évre több látogatót vonzanak. Az egyik legizgalmasabb barlang Ho Ba Ham, egy sekély lagúna mészkőfallal körülvéve, amelyet három alagút köt össze a tengerrel.

A legfontosabb látnivaló a Huong Tich barlang, ami egy tátott szájú sárkányra emlékeztet, belül igazi buddhista szentély. Ide bizony fel kell mászni, vagy negyven-ötven perc az út.
A megvilágosult Quan Am istennő e pagodában időzött hosszasan, hogy segítsen megmenteni az emberi lelkeket a szenvedéstől. Az istennő és Buddha hatalmas, zöld kőből készített szobrai utalják a szentélyt. Quan Amra eredetileg egy bronz szoborral emlékeztek, de az 1770-es években a hatalom ellen lázadók elrabolták, felolvasztották és ágyúgolyót öntöttek belőle. A Phat Tich templom egy körformációja a megvilágosult istennő lába nyomát őrzi.


Nekem kibuggyantak a könnyeim, amikor ezt a videót végignéztem, lenyűgöző: 
https://www.youtube.com/watch?v=fXWta8A2QvI

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:I7rENgF3ZrYJ:360fokbringa.hu/hu/002-asia/kajakozas-a-ha-long-obol-meszkosziklatornyai-kozott+ha+long+%C3%B6b%C3%B6lben+kajakoz%C3%A1s&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=opera

Hanoi

Koloniális stílusú francia épületk, modern felhőkarcolók.
A régi és az új különös keveréke, ezért nem hasonlítható egyik vietnámi városhoz sem, nyüzsgő piacai és éjszakai élete, kitűnő konyhája lenyűgözi az ősi város minden látogatóját.
Látványos centruma a Hoan Kiem tó köré épült, főbb látványosságai a One Pillar Pagoda és az irodalom temploma, a Van Mieu.
Az óváros Hanoi legélénkebb negyede, ahol a viszonylag szűk utcák tele vannak régies boltokkal, műhelyekkel, amelyek láthatóan a kereskedők lakásainak előtereként is szolgálnak. A járdák tele vannak portékákkal, szerszámokkal, limlomokkal. Van valami időutazás jellege az egésznek. A 13. században a negyed 36 utcáját szakmák szerint felosztották, és ez a rendszer többé-kevésbé fennmaradt. Van például cipős, ezüst- és külön rézműves utca. Az adott utca nevében benne, van az, hogy milyen szakma összpontosul oda. Van sírköves, selyemkereskedős, hagyományos vietnámi ruhákat árusító „szakutca ”.

Ho Shi Minh Mauzóleum
"Aki nem látta Moszkvában a Lenin mauzóleumot, annak biztos érdekes program lehet a nemzeti hős bebalzsamozott testének látványa, az ünnepélyesség furcsa levegője, a szigorú katonai őrizet és a vietnámi látogatók megilletődöttsége.
Ho Shi Minh pozitív történelmi szerepét Vietnámban senki nem kérdőjelezi meg. Benne nem csupán kommunista vezetőt látnak, hanem azt az embert, aki vezető szerepet játszott az ország gyarmati sorból való felszabadításában és a világhatalom, az USA elleni elképesztő győzelemben."

Egyoszlopú pagoda
A Chua Mot Cot elnevezést viselő turistalátványosság egy kicsi faépítményes pagoda, amit a 11. században építettek. Egyediségét az adja, hogy egy, mindössze 125 centiméter átmérőjű oszlopon áll. A lótuszvirág formájára hajazó pagodában álló, százkezű istennő szobor érdekessége az, hogy sok, gyermekáldásra vágyó vietnámi fiatal zarándokol hozzá abban a reményben, hogy segít az istennő a termékenység dolgában.

Irodalom temploma (Van Mieu)
Haoi óvárosában van a főváros egyik legjelentősebb nevezetessége. Valójában nem egy templomról van szó, hanem egy 11. századi egyetemről, amelyet Konfuciusz kínai filozófus tiszteletének szenteltek. Jelenleg itt egy kulturális-oktatási központ látható, múzeummal, tavakkal, szép kapukkal, medencékkel, pagodákkal és fákkal teli árnyas parkkal. Hajdan a kőtáblákra vésték a sikeresen doktorált diákok neveit. A 11. századi szellemi fellegvárban közigazgatást és költészetet tanítottak fő tantárgyakként, ami jelezte, hogy az irodalom és a hatalomgyakorlás valahogy egymásba fonódott. Érdekes megnézni, hogy 700 éven keresztül hol oktatták az ország nemeseit, trónörököseit, mandarinjait, az elitet.

Hoa Lo börtön
Háborús emlék, a börtön, ahol mások mellett azokat az amerikai pilótákat őrizték, akik bombázták Vietnámot. Meg lehet nézni a cellákat, sőt megmutatnak egy nyaktilót is. A börtön nevét sokféleképpen fordítják le, az egyik verzió a Pokol lyuka. Franciák építették a 19. század vége felé. Akkortájt az ország a francia Indokína része volt. A franciák a kedélyesen hangzó Maison Centrale (Központi Otthon) nevet adták a börtönnek. Itt őrizték például a függetlenségért küzdő vietnámi politikai foglyokat. A túlzsúfolt börtönben embertelen körülmények között őrizték a foglyokat.

Az amerikaiak kesernyés humorral Hanoi Hiltonnak nevezték el a börtönt. 1996 óta van egy másik Hanoi Hilton a fővárosban, de az valóban szálloda, pontosabban Hilton Hanoi Opera Hotel néven.

A börtön hajdani területének egy részén ma már irodaház magasodik.

Vízi bábszínház (mua roi nuoc)
Állítólag a rizsföldeken a térdig vízben álló parasztok a munkálkodás szüneteiben szórakoztatták magukat bábjátékokkal. Nemzedékek sokaságán keresztül hagyományozódott a vízi bábjáték, ami népmesékről, a napi életről szól.

Egyes fabábuk 15 kilósak és gyorsan amortizálódnak, hiszen a színpad egy vizes medencében van. Hagyományos élőzenés a program.

,, Hanoiban a külvárosok lakóival együtt 7 millió ember él, s ehhez 4 millió motorkerékpár társul! Teljesen kaotikusnak tűnik a közlekedés, hiszen nincsenek sávok vagy ha vannak is, senki sem törődik vele, össze-vissza mennek egymás mögött-mellett a bringások, motorosok, autósok. Az átlagsebesség nagyon alacsony (15-20 km/óra), viszont mindenki folyamatosan halad, egymást kerülgetve. Nagyon közel mennek egymáshoz és a parkoló autókhoz is. A kereszteződéseknél többnyire nincsenek lámpák, ezért ott sem lassítanak., de úgy tűnik, hogy valamiféle szabályt azért mégiscsak követnek, mert úrrá lesznek a káoszon. Itt mindenki motort vezet. A nők magas sarkú cipőben, a férfiak mezítlábas papucsban, kismamák nagypocakkal, szülők csemetéiket szállítva. A legviccesebb látvány egy kisfiú volt, aki szurtos kis tappancsát apukája laptopján nyugtatta, egyik koszos kis kezével a kormányt markolta, a másik kezével a km órát takarta el. A nyers húsokkal megpakolt szatyrokat is ráakasztják a motorra, és úgy szállítják, de ne lepődjünk meg, ha találkozunk olyan motorral, amire egy fél disznót kötöztek. Szóval a higiénia hagy némi kívánnivalót maga után. Nagy a kosz és a rendetlenség. Hanoi belvárosában néhol olyan förtelmes bűz terjeng, mintha középkori sikátorokban járna az ember. Mindezek ellenére nyugisak, nem kiabálnak, nem idegeskednek, ráérnek. Viszont megállás nélkül dudálnak, ami okoz némi alapzajt, főként, ha ezt 4 millió motoros teszi egy városban! Éjjel azonban csend van, este 11.00 óra körül nagyjából kiürül a város. Nagyon korán kelnek, hajnali 5-6 órától indul az élet. Sokan tornáznak, sportolnak reggelente a parkokban, tópartokon.

A levegő rendkívül szennyezett. Sokféle színű és mintájú maszkot hordanak. Ezt nemcsak a levegőszennyezettség miatt teszik, viselik a földeken is, hogy megvédjék arcukat a napsugaraktól, mert a bőrük nagyon érzékeny az erős napra.

Régen Hanoiban sok tó volt, de nagy részüket betemették, mert a népesség óriási megnövekedésével szükség volt a földterületre a házépítésekhez. Nád cölöpökre építkeztek, hogy ne süllyedjenek meg a házak. A 40-50 évvel ezelőtti 25 milliós népesség szám mára 90 millióra emelkedett, azaz csaknem megnégyszereződött! Törvénybe foglalták, hogy az állami intézményekben dolgozó férfiak családjában nem születhet kettőnél több gyerek. Ha születik, fizetniük kell az államnak, sőt még a munkájukat is elveszíthetik."


https://www.youtube.com/watch?v=EXN-b3rHkuo&list=UUGpWKdTsoEdkIULzLWPiWxQ&index=2

Sapa:


"It's easier to go down a hill than up it but the view is so much better at the top."


"Vietnam északnyugati csücskében, közel a kínai határhoz, a hegyek csúcsai között rejtőzik Sapa városa. 
Az alig 36 ezer lakosú település egy észak-olasz alpesi városka délkelet-ázsiai változata.
Csodálatos kilátás nyílik minden irányba, a meredek hegyoldalakon a rizsföldek lépcsőiben tükröződik vissza a mindig változó kék ég.
Sapa kiváló kiindulópont a környék falvainak, barlangjainak és csúcsainak felfedezéséhez is.

 Hanoiból a legegyszerűbb vonattal utazni a kínai határ melletti Lao Caiba (aki Kínából érkezik, annak is innen érdemes Sapába indulnia). Az alig több mint 380 kilométeres utat nyolc óra alatt teszi meg a vonat.
 A Lao Cai-i vonatállomásról busszal viszik fel a tömegesen érkező hátizsákos turistákat Sapába."

 "A település első lakói a hmongok voltak.
A vietnamiak csak később fedezték fel maguknak Sapát, miután a francia gyarmatosítók az 1880-as években erre vetődtek.
A város a huszadik századi háborúk frontvonalai mentén volt, alig tudott fejlődni.
1993-ban a vietnami vezetés úgy döntött, hogy teljesen megnyitja a várost a külföldi turisták előtt.
Manapság rengeteg vietnami fektet be itt, nyit éttermet, szállodát, így a város igen jól felkészült a turisták fogadására.
De Sapa és környéke igazi vonzereje - a csodálatos hegyeken kívül - az itt élő öt törzs.
A városban a sötétkék indigóval megfestett ruhájukról felismerhető fekete hmongok rettentő erőszakkal tukmálják az arra járókra szép portékáikat. "

 Sapa fölé tornyosul Vietnam legmagasabb csúcsa, a 3143 méter magas Fansipan.
A távolság ugyan csak 19 km, de a terep nehéz, a kirándulás három napig tart.
Nem szabad kihagyni az 1900 méter magasan fekvő Tram Ton-hágót, 15 kilométerre Sapától. 

Születés, házasság, halál vietnami módra
Forrás: Olti Máté

"Vörös tálcán nyújtott ajándékok, szerencsehozó fésűk, zöldbab sütemény, szeder amulett, fehér turbán – mind részei az emberi életszakaszokról való megemlékezésnek Vietnamban. Falusi hagyományokon nyugvó szokásrendszer, mely a városiasodás és a nyugati kultúra beszivárgása ellenére is jelen van a közel 90 milliós vietnami nép életében.

A vietnami közfelfogás az európaihoz hasonlóan azt vallja, hogy az emberi élet három fő esemény köré szervezhető: születés, párválasztás és halál. Ugyanakkor, mivel az európai szemléletnél sokkal hangsúlyosabban van jelen az ázsiai országban a családi kötelékek tisztelete, így mindhárom történés többletjelentést kap.

Egy gyermek világra jöttekor megkülönböztetett a figyelem, ha a család elsőszülöttjéről van szó. Ekkor ugyanis az anya, aki házasságkötésétől kezdve férje családjával él, visszaköltözik a szüleihez, hogy ők segítsék tapasztalataikkal a terhesség hónapjaiban. A csecsemő megszületését követően egy régi szokásnak megfelelően olyan nevet választanak neki, amelyet egyetlen őse sem viselt a precízen vezetett családi krónikák szerint. Az új jövevényt általában 30 napos kora környékén egy kisebb ünnepség keretében mutatják meg először a tágabban vett család tagjainak és a barátoknak. A rokonok ilyenkor ajándékokkal látják el az anyát és gyermekét, de a kisbabát nem dicsérgetik, mert ez a hiedelem szerint odacsábíthatja a rossz szellemeket a csecsemőhöz. Ugyanezen cél, a démonok elűzése vezérli az anyákat akkor, amikor amulettet készítenek gyermeküknek. Hét szederszemet húznak fel egy tűre, amelyet párnába helyezve tesznek a kisded feje alá, hogy az újszülöttnek nyugalmas, sírástól mentes éjszakái lehessenek, és mélyen aludhasson.

Vietnami menyasszony

A házasságot már az ősi vietnami hitvilágban is a három legfontosabb esemény között emlegették, amely lehetővé teszi a családok, így a vagyon egyesítését is. Az évszázadok során természetesen számos változást tapasztalhattunk a szokásokban, így mára elképzelhetetlen, hogy a házasulandók szülei közvetlenül döntsenek a frigy megkötéséről, vagy, hogy 13-16 éves legyen a párok átlagéletkora. Mindazonáltal nem állíthatjuk, hogy a régi tradíciók mára teljesen megszűntek. Az eljegyzési ünnepség egykoron a két család egyesítésének hivatalos bejelentését, így a közösség előtti kihirdetést jelentette, mára ez a szerepe megszűnt, a szülők jósok tanácsait is kikérve már előre rögzítik, hogy melyik lenne az a nap a holdnaptárban, amely szerencsét hozhat a házaspár számára. Miután a lánykérés lezajlott, az eljegyzést a menyasszony szüleinek házában tartják, amely előtt szigorúan páratlan számú, vörös kendőbe burkolt tálcákon készítik elő a bételdióból, borból, teából és süteményekből álló ajándékcsomagokat, amelyeket a két család még egyedülálló tagjai adnak át egymásnak a házasulandók nevében. Ezt követi a családi oltár előtti imádság az ősök tiszteletére, melyet a jegygyűrűk átadása követ.

A hagyományos vietnami szokás szerint a házasság napja előtti este a menyasszony édesanyja lánya hajába tűz néhány fésűt, hogy ezzel szerencsét és boldogságot adjon át gyermekének. A nyugat-európai szokásokkal ellentétben az ara maga is gyakorta készíti általában piros vagy rózsaszín ünnepi ruháját, akár egy különleges Ao Dai-t (tipikus vietnami női ruhadarabot) melyet a házasság előtt is többször láthat a leendő férj. Az oltár előtti szertartást követően bankettre kerül sor, amelynek különleges étke a zöldbabból, cukorból, lisztből és lótuszból készült sütemény, az ún. „phu the”. Ezt a mindig kettesével árult édességet angyalgyökér levélbe göngyölve, piros szalaggal átkötve tálalják, amely így a két sors összefonódását jelképezi. Az esemény után a feleség a férj családjához költözik új családot alapítani.

Temetési szertartás előkészületei

A temetés az ősök tiszteletét legfőbb értékként kezelő vietnamiak szemében olyan esemény, melyet sok család esetében a házasságnál és a születésnél is alaposabban szerveznek meg. Korábban, évszázadokon át az a hagyomány élt, hogy az elhunytat szépen felöltöztetve, szájába rizst és szerencsehozó érméket helyezve fehér lepelben helyezték koporsóba, melyhez 50 napon át vittek rendszeresen rizst a rokonok és hozzátartozók. Mára ez a szokás is ritkábban fordul elő, ugyanakkor napjainkban is él az a tradíció, mely szerint a halottat fehér turbánban vagy fejükön fekete gyászszalaggal kísérik utolsó útjára. Emellett évente megemlékeznek az elhunytról annak halálának napján és a Tet, vagyis a vietnami holdújév során is. Az, hogy mennyire él ez a tisztelet, jól mutatja, hogy nemcsak a halott rokonai, de az egykori szomszédok, közösségének minden tagja is segít a sír ápolásában és a majdnem minden családnál jelen levő oltár
díszítésében."

Milyenek a vietnámiak?:

"Sok turista szerint Hanoi lakosai jellemzően merevebbek, tartózkodóbbak, mint a Saigon-iak.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének a turistákkal szemben vendégszeretők, csak ezt a maguk visszafogott módján teszik meg.
Jócskán van olyan magyar utazó, aki negatív véleménnyel van a fővárosiakról, és általában a vietnámiakról. Szerintük a vietnámiak barátságtalanok, arrogánsak, sokuk gondolatai csakis a turisták átvágásának, meglopásának lehetőségei körül forognak. Tény és való, hogy a fővárosi emberek nem mosolyognak olyan gyakran az idegen képébe, mint Thaiföldön, mert más a mentalitásuk. Viszont ha a turistának problémája támad, akkor nem haboznak segíteni. Ez jobban jöhet akár az idegennek, mint egy jól irányzott műmosoly.
A taxisok, miként a világ annyi nagyvárosában, nagy csibészek, és ravasz módokon oldják meg, hogy minél többet fizettessenek a turistával."

Kisfilm Vietnámról:
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=8F5azN6ooag#at=517
Ilyen az élet Vietnámban, magyarként: http://tv2.hu/musoraink/naplo/124081_ilyen_az_elet_vietnamban_magyarkent.html


Vietnám:  https://www.youtube.com/watch?v=3gSdUmZ_U-U 


Visszaérkezés április 5.-én újra Szingapúrba. Ápr. 14.-ig szünet van, amolyan éjjel-nappal magolós, tanulós időszak. A teljes fél évi anyagból le kell vizsgázni.
Most pedig mindenki CSAK tanulhat és készülhet a megmérettetésre.

Egy időre vége a jó világnak. De valamit, valamiért.

ZENÉS FOTÓALBUM: http://www.youtube.com/watch?v=tOnNrduwakM

A 44. FEJEZETET ITT TEKINTHETED MEG:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/04/h-n-n-m-e-n-t-s-z-i-n-g-p-u-r-44.html



A 32.-42. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:

http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2013/04/hanna-ment-szingapur-tobbi-fejezetet.html


AZ 1.-31. FEJEZETEKHEZ KATTINTS ERRE A LINKRE:
http://angyaltollacskak.blogspot.hu/2012/09/hanna-ment-szingapur.html